Az oroszlánkirály 4 Kiara királynő

bizonytalanság

Milelle szemszöge:

Én éppen Tanabi unoka bátyámmal játszottam amikor idegesen jelent meg apa anya kíséretében ők engem és unoka tesómat figyeltek miközben én rajta terpeszkedtem mert rá ugrottam.

-Hol van a testvéred?-kérdezte anya amikor észrevette, hogy Sarabi dédnagymamával pihen a barlang hátsó részében ő kedvelte az idősebbeket jobban érezte magát a társaságukban már nem akart játszani nekem azt mondta, hogy egy évesen ő már túl érett, hogy játszon ugyan is ő lesz Fade jobb keze amikor apa átadja neki a trónt.

-Sarabi mamával alszik.-feleltem a kérdésre.

-Nem, nem Akira ha nem a bátyád!-mondta kicsit idegesen apa nekem csak most tűnt fel, hogy még nincsen itthon Fade persze a játék közben én nem nagyon figyelek másra, de mint ha úgy rémlene, hogy amikor felkeltem akkor már nem volt itthon.

-Nem tudom apa tényleg.-mondtam.

-Megkeressük ti hárman el ne, merjétek hagyni a barlangot már csak a vihar miatt sem világos?-mi Tanabi-val egyszerre bólintottunk Vitani néni Tiffu és Zuri meg Nala mama elindúltak apu vezetésével ki az esőbbe.

-Apa szerinted Fade jól van?-kérdezte Simba nagyapát Tanabi neki az apja volt ugyan azt a sörényt örökölte és talán a személyisége egy részét is sokszor egy húron gondolkodtak hirtelen egy nagyot dörrent az ég összehúztam magamat nem szerettem az ilyen viharokat.

-Nyugi Milelle csak az égi oroszlánok beszélnek ilyenkor ugye apa?-fordult Simba felé aki mosolygott és bólintott engem ez az érv nem tudott megnyugtatni olyan könnyen mint őt.

-Gyere ide unokám-mondta Simba nagyapa én rohantam és menedéket kerestem a dús sörénye alatt újból dörgött szorosan hozzá  bújtam.

-Apa meséld  el, hogy győzted le Zordont.-kérte Tanabi csillogó szemekkel Simba mélyet sóhajtott és elkezdte mesélni más fél óra múlva engem elaltatott a mese Tanabi hozzám bújt így már hármasban aludtunk ő én és nagyapa.

Később amikor felkeltem arra ébredtem, hogy apa és a tesóm veszekszik ijedten néztem hol az egyikre, hol a másikra s csak azon rimánkodtam, hogy ne essenek egymásnak. A nagy vitában anya is ideges volt, de oda jött hozzám és elkezdett fürdetni miután átmásztam a mancsai közé még elfértem, de néhány hónap múlva már nem fogok elférni mert kinövök  a mancsai közül.

-ELÉG!-csattant fel a bátyám ijedten borzoltam a szőrömet. Anya is feszülten figyelte az eseményeket Akira oda telepedett hozzánk apa is kifeszítette a karmait és Fade is mindjárt össze verekednek!

Futott át a fejemben a gondolat igazam lett apa csapott előbb ettől Fade dühödött fel és hangosan morgott fel sem fogtam mit teszek csak kipattantam anya mancsai közül, és berontottam a veszekedők közé Fade nem vett észre, ahogy apa sem.

-Milelle!-kiáltotta ijedten anya ez volt az utolsó amit hallottam mert össze rogytam apa és Fade már nem tudták lefékezni a támadást és én kaptam a legjavát.

-Fel kell kelned! Fel kell kelned.-mondogadta egy félelemtől remegő hang és nem sokára meg is pillantottam egy kedves zöld szempárt ami rám meredt. Zura volt az Fade barátja vagy inkább szerelme.

-Minden rendben lesz kishercegnő...-motyogta csendesen már ébren voltam teljesen.

-Nem tartozik ide ehez a családhoz!-csattant fel apám amire Fade bedühödött.

-Akkor nem akarok ehez a családhoz tartozni!-felelte Fade.

-Tetszik vagy sem  már ehez a családhoz tartozol s méltó király leszel nem egy árulóval!-mondta szigorúan apám Fade karmait kiengedte.

-Nem leszek KIRÁLY!-ordította s Zura már idegesebben nézte hol apámat hol meg a bátyámat, de nem mozdult félt nem lehetett hibáztatni ezért, de Fade dühösen elviharzott ő pedig utána futott Kovu dühtől reszketve nézet utánuk.

-FADE, ZURA!-kiáltotta anya, de egyikük sem állt meg s már nem is láttuk őket a trónszírtről lerogytam s elnyúltam a sziklán mélységes bánatot éreztem.

-Gyere kicsim.-mondta anya amire nehezen erőt vettem magamon.