Az oroszlánkirály 4 Kiara királynő

Nagymama tanácsai...

Fade:

Ma nem mentem se hová semmihez sem volt kedvem csak feküdtem a helyemen mancsaim keresztben egymáson az állam alá csúsztattam zavart a tudat, hogy én leszek a király félek, hogy mi lesz ha nem leszek jó király vagy mi lesz ha Sakare megharagszik rám ezért, de egyenlőre nem tudja senki csak anyuék és a nagymama senki más ennek örülök nem akarom, hogy más hogyan bánjanak velem. Ekkor egy nagy sörény árnyékát vettem észre magam mellett felpillantottam azt hittem előszőr, hogy apa, de nem nagyapa volt az és oda feküdt mellém.

-Nicsen kedved velem tőlteni a mai napot unokám?-kérdezte ez izgalmasnak hangzott és ő legalább nem tépi a fülemet mint Sakare vagy Tanabi, de ő legalább vissza fogottab mint a bátyám. Felkelt és elindult én követem s felkeltem majd nagyot nyújtóztam és utána galopoztam ő türelmesen várt engem.

-Mit szeretnél csinálni?-kérdezte tőlem amire nem tudtam hirtelen mit is feleljek kicsit töprengtem és eszembe jutott és feleltem.

-Megtanítanád, hogy kell harcolni?-kérdeztem amire ő kicsit elszontyolódott erre lehajtottam a fejemet.

-Semmi baj Fade gyere ez a hely megfelel.-mondta és velem szemben megfordult és néhány lépést hátrált s hagyta, hogy én támadjak előszőr jó ugró vagyok és túl ugrottam őt s feljel lefelé egy kő állított meg nagyapa nagyot nevetett én is nevettem egészen addig amíg a jobb mancsomra nem próbáltam állni egy nagyot ordítottam kínomban.

-FADE?!-rohant nagyapa ide hozzám én kicsit kínosan éreztem magam...

-Minden rendben már nem is fáj...áuuuuh...annyira.-mondtam, de őt nem győztem meg megrázta a fejét.

-Hagyd a hősködést Fade lehet, hogy komolyan megsérült a mancsod gyere haza viszlek.-mondta erre én igyekeztem elsurrani tudtam mi lesz ebből.

-Ne, ne, neee, kérlek anyu rámszállna nem hagyna semmit csinálni.-tiltakoztam, de ő felvett a szájába és elindúlt velem a trónszírtre érdekes így nem fájt a mancsom szerencsém volt anya és apa nem voltak bent a barlangban nagymama mellé tett le óvatosan.

-Mi történt?-kérdezte idegesen nagyapára pillantva.

-Az én hibám volt túl nagyot ugrottam és most fáj a jobb mancsom, de csak akkor ha nyomást gyakorolok rá, de így nem fáj.-mondtam gyorsan erre ő rám nézett.

-Szólok rafikinek, hogy nézze meg mancsodat remélhetőleg semmi komoly.-mondta nagyapa és már el is indult nagymama ott maradt velem jó volt vele lenni ő nem fújt fel semmit nem úgy mint anyu mostanában ha elesek egy napig még csak felkelni sem enged.

-Mami?-fordultam felé ő rá nézett kék szemeiből melegség áradt nagyon kellemes volt.

-Tessék herceg?-mondta majd elmosolyodott én csak elhúztam a számat ő meg megnyalta az arcomat jó volt.

-Nagyapa elszomorodott amikor megkértem tanítson harcolni miért?-kérdeztem amire ő is elszomorodott.

-Tudod kicsim ez kicsit bonyolult még anyukád sem tudja és ne mond el senkinek-mondta erre bólintottam ő pedig folytatta.-nos még régen történt előszőr született a nagyapáddal egy fiúnk Kopának hívták utána anyukád, de sajnos Kopát megölték kölyök korában ezért lett anyukád királynő, te pedig herceg érted?

-Igen-bólintottam-sajnálom Kopát biztosan nagyon kedves volt.-mondtam amire ő biccentett.

-Hmmm...mi lesz ha nem leszek jó király...-merengtem.

-Ugyan semmi baj Fade amíg őszinte vagy másokhoz és önmagadhoz és óvod az élet körforgását és meghalgatod a népedet jó király leszel és ne hagyd, hogy a kétségeid és a félelmeid vissza fogjanak a fivéred mindig ott lesz veled.