Az oroszlánkirály 4 Kiara királynő

szép tervek

Fade szemszöge:

Csak rohantunk ész nélkül ekkor vettem, csak észre, hogy Zura lemaradva követ engem lefékeztem, s bevártam őt.

-Pihenünk egy kicsit jó?-kérdeztem tőle amire ő halványan elmosolyodott s rám nézett éreztem, hogy sokkal felszabadaultabb mint a trónszírten volt saját büszkeségünk lesz és ő lesz a királynőm. Miközben ezen gondolkodtam ő hozzám bújt s hosszú percekig így maradtunk. Olyan boldog és szabad voltam mint még soha.

-Fade tudod, hogy hol vagyunk?-kérdezte tőlem amire egy kicsit gondolkodnom kellett, hogy megnyugtató választ adjak neki.

-Igen, nagyon messze büszke birtoktól felőlem lehet az öcsém vagy a húgom a trón örökös engem, csak te érdekelsz.-feleltem, s megnyaltam az arcát egy közeli barlangot béreltünk ki éjszakára kettőnknek és talán pár másik oroszlánnak elég lenne szállás helynek.

-Akarsz a királynőm lenni?-kérdeztem meg tőle amire ő zavartan nézett engem amikor már a barlangban feküdtünk egymás mellett.

-De Fade nincs is büszkeségünk?-vetette fel a kételyei forrását.

-Tudom, hogy még nincsen, de megalapítjuk a sajátunkat.-jelentettem ki kihúztam magamat amire ő zavartan pislogott, de nem felelt s csak letette a fejét a mancsomra én pedig az ő fején pihentettem a fejemet s így merültünk mély boldog álom földekre nem kellett most azonnal felelnie rá ért reggel is a válaszal.

Másnap reggel felkeltem s nem volt se hol kicsit pánikba estem hiszen tisztán emlékeztem, hogy együtt aludtunk el és nem vagyok olyan mély alvó, de ekkor egy nőstényt pillantottam meg aki egy antilop tetemet húzott maga után halványan elmosolyodtam.

-Miért nem kértél meg, hogy segítsek?-vontam kicsit kérdőre hiszen a frászt hozta rám azt hittem itt hagyott Zura kedvesen rám mosolygott s elengedte a zsákmányát amiből hiányzott egy kicsi.

-Mert meglepetésnek szántam a kedvenc reggelidet édesem.-felelte s leült, hogy a mancsait tisztogassa miközben neki láttam az antilopnak ami be vallom így, hogy Zura fogta még finomabb volt mint amikor elször ettem.