A húgom Milelle büszkén sétált el a vadász hölgyek előtt akik két oldalt sorakoztak fel többen jó szerencsét kívántak neki főleg a nagymama Milelle magabiztos volt ez látszott rajta én és Akira anyuék mellett álltunk feszesen anyu közelebb lépett a húgomhoz s hosszasan ölelkeztek.
-Apa ígérd meg, hogy nem küldöd utánam zazut.-fordult Milelle apához aki egy pillanatra elkomorodott mélyet sóhajtott majd bólintás után megszólalt.
-Jól van ígérem.-mondta ki nehezen Sakare halála óta nehezen engedett el minket bár hová is még kísérettel is rettentően aggódott értünk.
-Sok szerencsét tesó-mondtam neki amire hozzám is bújt csak úgy mint Akira-hoz akinek még egy puszit is adott ilyenkor féltékeny lehetnék, de nem vagyook szeretem az öcsémet. Pont annyira mint az egyetlen húgomat. Milelle elnézett a messzeségbe nagyon izgatott volt hiszen önállóan vadászhatott.
-Menny!-kiáltotta Akira melettem amire kicsit rosszaló pilantást vetettem rá ő behúzta a nyakát ezen mosolyogtam Milelle elindult vadászni inenn még láttuk ahogy elnyeri a szavvanai fű rengeteg vöröses bundáját.
Milelle:
Alacsonyan kell tartanom magamat mert ha lebukok akkor kezdhetem előről a vadászatot kiválasztottam egy sánta antilopot akin jól láttam, hogy biceg tökélestes célpont közel is van már csak közelebb kell osonnom óvatosan teszem előre a mancsomat, de egy száraz növényre így is sikerül rátaposni.
-Ne már-mordultam fel amikor a csorda már eszeveszett futásnak eredt ekkor hirtelen észre vettem egy másik oroszlán nőstényt aki nem hozzánk tartozott ebben biztos voltam és nem miattam kezdtek el rohanni így ha nem miatta elszúrta a vadászatomat.-elkaplak te betolakodó.-mondtam inkább magamnak és bele olvadtam a csorda felfordulásába nehezen, de tartottam a lépést velük így nem vett észre az idegen csak amikor már hangosan a tudtára adtam, hogy nem látom szívesen.
-TE!-morgotam a fogaimat kivillantva hangosan ordítva. Karmaimat kiengedtem jelezve, hogy kész vagyok harcolni és nem félek tőle igaz, hogy nagyobb volt nálam, de nem érdekelt az elszántság és a kitartás sokszor még a legerősebbeket is legyőzi ő mondjuk eléggé agresszív volt.
-Ez az én zsákmányom.-jelentette ki amikor a háta mögé pillantottam, de nem érdekelt a lopás nem igazi vadászra vall engem csak az érdekelt, hogy ne szóljon bele a vadászatomban morogtunk egymásra aztán kimutattuk a karmunk fehérjét is ő rendre célt tévesztett én pedig nem apa megtanított verekedni.
Eközben a trónszírten...
-Ne aggódj édesem.-mondta kovu megnyugtatóan, de nem lettem sokkal nyugodtabb mert meghalottam egy oroszlán agresszív üvöltését.
-Gyerünk mennyünk Kovu Zazu repülj oda keresd meg a lányunkat.-kiáltottam ő pedig repült minden erőmet bele adva futottam remélem még nem futott össze a lányommal mert azt megemlegeti amikor oda értünk hozzá ő éppen harcolt vele Fade is utolért minket aki ledöbbent mint ha ismerné a nőstényt.
-Lányok elég!-állt közéjük a fiam ekkor az idegen nőstéy megdöbbent.
-Fade?-kérdezte...
-Zura.-mondta kicsit magabiztosabban a fiam ekkor döbbentem le ez Zira lánya Kovu-nak nem esett le a tantusz szerencsére ennek örültem hiszen láttam a fiamon, hogy nagyon szeretné,hogy ha észre venné őt.
-Ő a húgom Milelle ő pedig a legjobb barátom Zura-nézett hol az egyikre hol a másikra.
VOUS LISEZ
Az oroszlánkirály 4 Kiara királynő
FanfictionMindig is szerettem volna fojtatást, de soha sem kaptuk meg ezt a mese írók illetve a rajongók korrigálják csak úgy mint én bár megjegyezném, hogy én csak nagyon szerettem kisinek. De most is bár mikor megnézném szívesen.
