Az oroszlánkirály 4 Kiara királynő

fiatalok

Fade:

Apa olyan volt mint aki citromba harapott Zura azomban az én védelmem alatt áll lehet, hogy Zira lánya, de ő más teljesen más. Együtt maradtunk miután mindenki bement a barlangba Akira és Milelle már békésen aludtak Zura egy nagyobb kiálló szikla mellé húzódott nem értettem, hiszen bemehetett volna a barlangba mellé hevered én is nem akarom, hogy kívülállónak érezze magát éreztem ahogyan lassa odébb csusszan, hogy ne érjek hozzá.

-Héj mi a baj?-kérdeztem tőle amire ő csak elfordította a fejét.

-Semmi csak fáradt vagyok.-felelte tudtam, hogy nem ez a teljes igazság.

-Ugyan előttem nem kell titkolóznod.-mondtam neki kedvesen Zura megeresztett felém egy mosolyt mindegy mit mond apám nekem tetszik ez a tehetséges fiatal vadász.

Kovu:

A fiamat teljesen elvarázsolta ez a veszélyes nőstény oroszlán Kiara fürkészően bámult engem mint ha mondani akart volna valamit, de nem akarom, hogy a fiam egy ilyen családból származó oroszlánt válaszon és már csak azért is mert ha tényleg Zira lánya akkor gonosz.

-Oh, ugyan Kovu adj neki esélyt ne ismételd meg a múltat ha eltiltod őket egymástól csak rosszabb lesz.-mondta úgy mint ha bele látott volna a gondolataimba.

-De Kiara ő Zira lánya nem akarom a fiam közelében látni egyet már elveszítettünk még egyet nem akarok!-szögeztem le amire megdermedt egy pillanatra Kiara és elfogott a bűntudat nem megijeszteni akartam a szívem választott oroszlánját aki annyi mindent adott már nekem.

-Tudom, de emlékezz csak édesem-mondta miközben letepert és a hátamon feküdtem ő meg rajtam állt nem tiltakoztam ellene kellemes volt.-apa sem akarta belátni, hogy te nem vagy olyan mint Zira pedig te nem vagy rossz.-mondta és megnyalta az arcomat erre gyengéd mosolyt villantottam felé ő pedig gyengéden hozzám dörzsölte a fejét és eszébe jutott, hogy lekéne szállnia rólam.

-Adj esélyt phh...-dörmögtem amikor azt hittem hallótávolságon kívül tudtam Kiarat aki lassan megállt és hátra fordult.

-Mindenkiben lehet jóság csak tudni kell észre venni és eddig nem tett semmi rosszat.-jegyezte meg egy sejtelmes mosoly keretében.

-Jó éjt.-mondtam oda neki amire ő is folytatta az útját.

-Ne maradj kint sokáig Kovu.-mondta csendesen és bement a barlangba én még nézegedtem a csillagokat kellemes érzéssel tőltött el amikor felfedeztem azt a két csillagképet amit még fiatalon nézegedtünk a civakodó oroszlánok és a nyuszi kölyök. A gondolataimból a fiam hangja rázott ki aki idő közben leült mellém.

-Apa?-szólalt meg amire ránéztem ideges volt.

-Tessék fiam?-néztem rá kíváncsian érdekelt mi van vele még ha a gondoskodásom olykor túlzottnak is tűnt.

-Mond te mindig tudtad, hogy anyával összetartoztok?-furcsa kérdés volt nem is vitás, de kisgondolkodás után válaszóltam neki. Komoly kérdés volt amire nem lehet elhamarkodott választ adni.

-Tudod mi gyerek korunkban találkoztunk Zordföldén és összebarátkoztunk, aztéán történtek dolgok amik még közelebb hoztak minket egymáshoz és azt hiszem mi ketten egymásnak lettünk teremtve. Úgy, hogy a válaszom egy igen, de persze nekem is voltak elinte kételyeim.-meséltem el neki a történetünket amit ő néma csendben hallgatott végig egyetlen kérdéssel sem szakította félbe.

-Még soha sem mesélted el.-jegyezte meg és valóban, de az ilyen történetekhez még csak most nőtt fel.

-Igen csak nem akartam, hogy túl hamar nőj fel.-mondtam neki őszintén s egy pillanatra kicsordult a könnyem is amikor az égre néztem olyan érzésem volt, hogy a másik fiamat cserben hagytam, de ez butaság.

-Pedig nagyon szép történet az igaz szerelemről és a bátorságról.-mondta és hozzám bújt milyen régen csinálta utoljára azt hittem ehhez túl érett és idős.

-Fiúk!-szólalt meg Kiara hangja a barlangból észre sem vettem mennyi idő telt el. Egymásra néztünk és nevetni kezdtünk.

-Menny vissza a vendégedhez és hívd be a barlangba.-mondtam neki amire Fade nagyon megörült.

-Kösz apa jó éjt.-mondta és lelkesedve futott Zura mellé aki még mindig ott feküdt ahol eddig is.

-Jó éjt fiam.-sóhajtottam egy nagyot és megráztam a sörényemet s nyújtóztam egy nagyot. Kiara türelmetlenül várt engem Akira és Milelle már békésen szuszogtak a hasához bújva olyan édesek csendesen oda léptem hozzájuk és mind kettejük arcát megnyaltam ők pedig összebújtak még jobban.

-Mi a baj Fade mondott valamit igaz?-kérdezte csendesen Kiara.

-Nem csak hiányzik Sakare ennyi.-mondtam amire ő hozzám bújt.

-Nekem is nem múlik el úgy nap, hogy ne gondolnék legidősebb fiúnkra.-mondta és megnyalta az arcomat.

-Most már aludjunk.-tértem ki a további beszélgetés elől.

-Szép álmokat.-mondta nekem.

-Neked is Kiara neked is.-azzal mély álomba merültem régi időkről amikor még Sakare és Fade kicsik voltak. Szép álom ennél szebb nem is lehetne...