Kerge kor - Kimondatlanul /Befejezett/

Második fejezet

Nimród

Csend és félhomály honolt a folyosón. Valahonnan a távolból halk zene szűrődött az ablak előtt álló sötét alak fülébe. Ő némán bámult ki az ablakon, figyelte a kertet, amit megvilágított a telihold fénye. A virágokat leírhatatlan fénybe vonták a sápadt holdsugarak. Olyanok voltak, mintha nem evilágiak lennének. A fiú sóhajtott egyet. Szeretett volna messze lenni, világgá szaladni, maga mögött hagyni mindent, ami a szívét oly kegyetlenül tépdeste.

Megállt mögötte egy másik alak. Hátra sem kellett fordulnia, tisztában volt vele, hogy kicsoda. Érezte az édeskés parfüm illatát, ami minden egyes nap kísérte, annyira beette magát a tudatába, hogy éjszaka is meglátogatta a kellemes illat, csak hogy még inkább belesajduljon a szíve. Elhatározta, hogy nem néz rá, ne lássa az arcán, hogy mennyire sebezhető jelenleg. Azonban a másik nem kérdezett semmit, maga felé fordította. Belenézett a zöld szempárba, ami keserűen csillogott. Benne volt a bánat, a düh, a szenvedés, de ha mélyebbre tekintett, látta azt az aprócska lángot, amit mindig keresett. Csak nézték egymást, nem mozdultak. A zöldszemű ökölbe szorította a kezét, hogy ne mozduljon, ne rontson el mindent. Hiába látta az érdekesen táncoló fényeket a kékségekben. Azok sötétre váltottak, látszott, hogy erős vihar dúl benne...

***

A kép ezer felé törött hirtelen. Egy idegen helyen találta magát a zöld szemű. Egy ismerős, de már nem ugyanolyan illat ölelte körbe, mint oly régen azon a sötét folyosón. Forró ajkak tapadtak az övére, ujjak simogatták, idegesen próbált bejutni az inge alá. Odakapott, mire egy vágytól sötétre színeződött szempár nézett rá. Homályos volt minden, szeme előtt szét-szétugrott a másik arca. Figyelte a pihegő ajkakat, a vágytól izzó kékséget. Nem erőltette, nem próbálta kiszabadítani a kezét, csak nézett rá kérdőn. A másik férfi nem tudta, hogy mi történik, miért izzik úgy, mint egy feltörni készülő vulkán. Nem tudta, hogy mit keres itt, nem tudta, hogy miért fekszik rajta a másik. Minden olyan homályos volt, mint ha egy párás üvegen ár figyelné az egészet. A keze megremegett, partnere ezt kihasználta és újra a szájának esett. Tépte, marta, úgy csókolta, mintha nem lenne legközelebb.

A zöld szemű férfi ajkait halk nyögés hagyta el, ahogy tétova ujjak hozzá értek. Nem bírta tovább, egy mozdulattal megfordította a felállást. Maga alatt találta a pihegő férfit, elveszett a kék, vágytól izzó örvényében. Ahogy belenézett a végtelenbe vesző tengerbe, úgy érezte, hogy feltámadt valami. Valami, amit már hosszú évek óta nem ismert. A szíve mélyén megmozdult valami, vibrálni kezdett, majd szétáradt a testében. Volt együtt másokkal, nem eggyel, nem kettővel, de ez valami más volt. Olyan tüzet gerjesztett benne, ami félő volt, hogy hamuvá éget mindent.

Vadul esett neki a másiknak, tépte a száját, gombok pattantak szerteszét a félhomályos szobában. A hév, ami őrületbe kergette szétáradt a másik férfi testében is. Vadul viszonozta a csókokat, érintéseket. Érezni akarta a másik bőrét, érezni az ízét, még közelebb vonni magához és hamuvá égni most és mindörökké.

Fogak koccantak, ujjak kulcsolódtak, ezernyi szikra pattogott, csak hogy ripityára törjön minden egy pillanat alatt...

***

Márk szeme hirtelen pattant fel. Verejtékezve ébredt és egy bizonyos testrésze is jelezte, hogy az álma meglehetősen impulzív volt. Mindezek mellé émelygés, fejfájás társult. Megpróbált felülni, de olyan szinten dobolt az agya, hogy képtelen volt rá. Inkább lehunyta vissza a szemét és igyekezett visszagondolni, hogy mi is történt vele.

Emlékezett rá halványan, hogy egy kocsmában találkoztak Nimróddal. Napokon át nyúzta, hogy tartsa be az ígéretét és menjenek el inni valahová. Egy nemrég nyitott bárba mentek, ahová szerencsére csak nagykorú embereket engednek be. Ittak pár pohárral...vagyis sok pohárral - motyogta egy hang a fejébe, amiben nem kételkedett, lévén, hogy ramatyul érezte magát. Utoljára főiskolás korában sikerült ennyire másnaposra egy buli. Reménykedett benne, hogy rókabált nem rendezett, mert a nagyija leszedi a fejét, ha felébredt.