Kerge kor - Kimondatlanul /Befejezett/

Hatodik fejezet

Mindig kisüt a nap vihar után

Adrián olyan hirtelen ébredt fel álmából, hogy azt hitte, megfullad. Lihegve ült fel az ágyában és automatikusan keresni kezdte a másikat. Egy pillanatig azt sem tudta, hogy hol van, majd szépen, lassan visszakocogott minden az agyába.

Sóhajtva törölgette meg fáradt szemét, alig aludt, éppen, hogy perceket. A gyötrelem, ami a szívét marcangolta egyszerűen annyira fájt, hogy legszívesebben kitépte volna a ketyegőjét. Egyfolytában azt tamtamolta, hogy kell, akarja a másikat, de komoly problémát okozott számára a másik érzés. Az utálat, amit érzett, egyszerűen tépkedte. Bugyogott benne. Nem tudott vele mit kezdeni. Gyűlölte, hogy így érez. Gyűlölte, hogy nem tud olyan könnyen szemet hunyni a dolgok felett.
A tetőtéri ablak még csak halványan derengett. Korán volt még, de ő már nem tudott visszafeküdni. Hiányzott a másik fele, akiért olyan sokat küzdött. Olyan dolgokra vette rá magát, tanult meg, amiről azt hitte, hogy ő soha nem lesz képes rá. Ám érte az volt. Miben különbözik hát ez? Miért nem képes rá? Miért szorítja egy csomó a torkát? Mi lesz, ha mindennek így lesz vége? Azt nem hagyhatja!

Felpattant az ágyból. Felkapkodta a ruháit és gyors léptekkel leszaladt az emeletről. Ki az ajtón, át a szomszédba. A zsebében volt a kulcs, kedvese szobájának kulcsa. Nem kellett soha bekéredzkednie, egyszerűen használta a kulcsát, amit kapott tőle. Mióta átköltözött a másik szobába, saját bejárata volt. Szülei úgy gondolták, hogy elég felnőtt ahhoz, hogy ezt megérdemelje. Na, meg az is közrejátszhatott, hogy elkerüljék a kényelmetlenebb szituációkat. Például, hogy nyári szünetben sülve-főve együtt vannak Milánnal, csak épp az okozat más, mint volt. Mikor Ábel beköltözött, Kati úgy gondolta, hogy az együttélés kompromisszumokkal jár. Míg a férfi megszokja a „más” helyzetet, jobb, ha inkább a saját bejáratot használják. Tanév közben nem aludhattak mindig együtt, mert kellett időt szánni családjaikra és a tanulásra is. Hányszor, de hányszor szökött át mégis hajnalban, iskola előtt hozzá.

Egy mozdulattal nyitotta ki az ajtót, de odabenn csak a csend fogadta. Kedvesének nyoma sem volt. Az ágy bevetetlen volt, ruhái szétdobálva. Adrián sóhajtott egyet és benyitott a házba, hátha ott találja szerelmét, épp kávét iszogatva. A konyhában talált is valakit, csak nem őt.
– Jó reggelt – köszönt Adrián udvariasan Ábelnek, aki kissé álmos tekintettel nézett rá. Mára már nem lepődött meg azon, hogy egy férfi lép ki nevelt fia szobájából.
– Neked is – felelte kissé rekedtes hanggal. – Nincs már itthon, de ezt te is tudtad. – Adrián csendben biccentett. – Kávét? – mosolygott rá halványan a férfi. Adrián felvonta a szemöldökét. Az elmúlt két évben nem igazán beszélt a férfival. Az, hogy most kávézni hívja egyenesen megdöbbentette. – Tejjel, egy kanál cukorral, ha jól emlékszem – nyomta a kezébe a bögrét, mire Adrián még jobban elképedt. – Megszoksz, vagy megszöksz – felelte nemes egyszerűséggel, majd az ajtóhoz sétált. Adrián egy pillanatig hezitált, majd követte a férfit. A nap már narancssárgára kezdte festeni az égboltot. Tiszta volt az ég, őszhöz képest túlságosan is. Kisé hűvös volt, a leheletük látszott, de a kávé jó meleg volt, felmelegítette a kezüket.
– Kati elmondta? – kérdezte meg halkan Adrián, miközben megállt a férfi mellett és ő is az araszoló holdat kezdte nézni.
– Igen. Szerinte a szomszéd utcában is hallották – mondta bujkáló mosollyal, mire Adrián egyre kényelmetlenebbül kezdte érezni magát. – Nem kell magyarázkodni – rázta meg a fejét, mielőtt a fiú megszólalhatott volna. – Nézeteltérések mindig vannak egy kapcsolatban, de nagyon fontos, hogy meg tudja az ember beszélni a másikkal. Tudod, mikor Katinak udvarolni kezdtem álmomban nem hittem, hogy életem legnehezebb döntését kell meghoznom majd. Vannak és voltak fenntartásaim bizonyos dolgok kapcsán. – Mély levegőt vett. Adriánnak az volt az érzése, hogy már régen készült erre, csak soha nem jött ki rá a lépés. – Egy meg egy az kettő. Egyértelmű volt, hogy mit érzek Kati iránt. Tudatában voltam, hogy soha nem lehetek neki az első, mert ott a fia. Nem is kívántam ezt tőle. Elfogadtam. Azt is, hogy ő költözni nem akar, bár jobb is neki a vidéki levegő. Mikor felvetettem neki, hogy költözzünk össze, akkor zúdította a nyakamba, hogy te meg Milán. – Legalább már tudta, hogy a férfi miért volt olyan távolságtartó. – Nem vagyok rá büszke, de hátra arcot csináltam – vallotta be. – Nekem nem fért bele ez az életembe. Megkockáztatom, hogy csak egy hajszál választott el a homofóbiától. – Adrián torkában a gombóc még inkább mocorogni kezdett, sírhatnékja támadt. Úgy érezte, ha a férfi úgy döntene, emiatt mégis lelép, egy élet kevés lenne ahhoz, hogy vezekeljen Katinak olyanért, amiről nem tehetnek. – Kati erős nő. A legerősebb, akit valaha is ismertem.