A történet az eredeti film (könyv) alapján készült.
A jogok az eredeti készítőké, kivéve a saját ötleteimet.
Ha nem láttad/olvastad az eredetit, akkor is örömmel látlak a yaoi verzióban. ♥
Jeon JeonGguk Szícilia uralkodó maffiacsaládjának a gyermek...
A lábaimat magamhoz szorítva, meztelenül ültem a zuhanyzóban a víz alatt. Közben szökésemet terveztem. Nem akartam semennyi időt sem együtt tölteni azzal a férfival.
A kertben rohantam, amikor észrevette a holttest körül álló férfiakat, köztük az elrablómat, aki be sem mutatkozott. Elájultam.
Reggel a „szobámban" ébredtem, az idegen pedig mellettem ült egy fotelben félmeztelenül. Ráadásul át lettem öltöztetve. Új alsónadrág és hálóing volt rajtam, ami kicsit sértő.
- Jó reggelt! – köszönt rám, amitől összerezzentem – Nem kellett volna azt látnod, de tudnod kell, hogy megérdemelte. Gyerekeket bántott. Átverte és meglopta a családját.
Visszabújtam a takaró alá, amikor rájöttem, hogy nem az én ruháim vannak rajtam.
- Nem én öltöztettelek át. A szobalány volt. Viszont a ruhát én kértem. – engedett meg egy mosolyt magának – Jól áll.
- Nincs jogod hozzá, hogy megmondd mit vegyek fel!
- Egyébként tudod te kivel beszélsz?
- Leszarom. Úgy beszélek, ahogy akarok. – rántottam vállat.
- Jeon JeongGuk. Szicília legerősebb maffiájának a feje. – kicsit lesápadtam, de igyekeztem nem kimutatni.
- Szeretném visszakapni a mobilomat és a laptopomat. – váltottam témát.
- Visszakapod, ha eljön az ideje. Két órád van elkészülni, mert vásárolnunk kell indulás előtt.
- Nem megyek sehova. Ha muszáj, akkor is csak Koreába! – álltam föl az ágyról.
- Nem kérdés volt. Hanem parancs. – vette vissza a szigorú énjét.
- Egy zsák krumplit vihetsz magaddal kedved szerint, de én még mindig ember vagyok! – löktem el magamtól, de megőrizte a hidegvérét.
- Már elpakolták a cuccaidat. Érdekes öltözködési stílus. – utalt a kisebb szűk felsőimre és rövidnadrágjaimra. Szemeim utálatot mutattak, de belül elszégyelltem magamat. – Jin mindenben segít neked.
Mikor elkészültem és lementem reggelizni – feszes farmerben és lenge ingben – kaptam néhány vágyakozó tekintetet a személyzettől.
- A főnöke azt akarja, hogy meghízzak? – kérdeztem Jintől, amikor megláttam az ételmennyiséget.
- Szerintem csak gondoskodni akar önről.
- Azért van itt, hogy mindenben segítségen. Szóval, kérem, üljön le és segítsen enni. – bár JeongGukkal nem vagyok kedves, nem azt jelenti, hogy valójában nem vagyok az.
- Oké. – egyezett bele.
A délelőtt folyamán a kerti kanapén pihentem, a rendetlenül begombolt ingem miatt pedig, szépen kilátszódott a mellkasom. Emiatt amikor JeongGuk idejött hozzám, egy nagyon nyelt.
- Ma van egy kis dolgom. El fogsz kísérni.
- Azt mondtam nem megyek sehova. – tartottam magam továbbra is az álláspontomhoz.
Ezért a kezemnél fogva rángatott el a kocsiig. Miért erősebb mindenki nálam? Útközben az Etnáról mesélt nekem. Csak tudnám, hogy jött rá, hogy érdekel.
A városban szinte végig vásároltuk az összes boltot. Nem voltam rest még több kirívó ruhát vetetni magamnak. Ezekbe pedig a fehérneműk is beletartoznak. Éppen egy fekete bugyi volt csak rajtam, amikor JeongGuk bejött mellém.
- Kifelé, vagy... - tartottam gyorsan magam elé az ingemet.
- Vagy mi lesz? – vette el a takaró anyagot.
- Garantálom, hogy utoljára látod. – JeongGuk a nyakamra fogva az üvegnek tolt. Kezd elegem lenni ebből...
- Én rendeltem meg, és eldönthetem mikor akarom látni. – majd elengedett, mielőtt megfulladtam volna.
Miután visszaöltöztem, dühből hozzávágtam a fehérneműt. – Nézd meg magadon!
Azután sietősen elsétáltam, remélve, hogy most sikerül megszöknöm. Az őrök rögtön utánam indultak volna de JeongGuk rájuk szólt. Nem ismertem ki magam, ezért csak egy erkélyig jutottam, ahol megpróbáltam segítséget kérni két rendőrtől.
- Kérem segítsenek! Valaki elrabolt és segítség kell. – de nem foglalkoztak velem, csak köszöntek az éppen engem utolérő JeongGuknak.
- Eltévedtél baby? – kérdezi. Már nagyon unom... - Ha futni van kedved, más cipőt kell viselned. – okoska – El kellene fogadnod a helyzetet.
- Igaz, amit korábban mondtál? – sétáltam közelebb hozzá.
- Mire gondolsz?
- Hogy nem nyúlsz hozzám az engedélyem nélkül.
- Nem az a szörnyeteg vagyok, akinek hiszel.
- A mobilom és a laptopom kell. Most! És valami normális vacsora. – szabtam feltételeket – Nyuszifül. – mondtam mézes-mázosan, majd elsétáltam.
Amikor visszamentünk a házba, én pedig az új szobámba, átnéztem az éppen kapott ruháimat. Az egyik legvonzóbb ruhaösszeállítást vettem föl és sminkeltem is.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Csodásan... - kezdte mondani, amikor leültem.
- Mivel foglalkozol valójában, Jungkook? – szakítottam félbe. Tisztában vagyok azzal, hogy jól nézek ki.
Jungkook:
- Üzletember vagyok. – válaszoltam neki, közben ismét kaptam egy pikáns üzenetet az egyik ágyasomtól. Föl adhatná már... - Mi az a Jungkook? – esett le, hogy nem a rendes nevemen szólított.
- Túl nehéz az, hogy JeongGuk. És nem hiszem, hogy csak üzletember lennél. – kételkedett.
- Elég annyi, hogy a családom vállalkozását vettem át. Nem én választottam.
Jimin:
- Ahogy én sem. Soha nem jöttem volna el Szicíliába. – találtam alkalmat arra ismét, hogy beszólhassak neki. Úgysem békélek meg.
- Meg fogod gondolni magad. Csak annyi kell, hogy segíts egy kicsit.
- Segítsek? – húztam fel a szemöldököm. Erre felállt és mellém sétált. A fülembe hajolva válaszolt.
- Szeretném, ha megtanítanál arra, hogy legyek gyengéd. Érted. – azután visszaült a helyére.
