365 Day - Jikook version ✓

(10)

Jimin:

Napokkal később Kookie a villája kertjében beszélgetett a Wonhoval, amikor odamentem hozzá egy csókért.

- Sajnálom, hogy nem vártalak meg a reggelivel. Palermoba kell mennem. – kért bocsánatot.

- Semmi baj, még nem vagyok éhes. Nem vagyok jól.

- Mi az? – aggódott.

- Semmiség.

- Jin majd elvisz orvoshoz.

- Azt mondtad – tértem más témára – Hogy Koreából nem jöhet senki az esküvőnkre. Még a szüleim sem?

- Te kérted, hogy ne mondjam meg mit dolgozok.

- Igen, de szeretném, ha a legjobb barátom mellettem lenne. Taehyung mindent tud rólad. Szükségem van rá. – kértem.

- Rendben. Ő lesz a tanúd akkor. Most mennem kell. – adott még egy csókot.

- Úgy érzem nem kedvelsz engem Wonho. – szólítottam meg.

- Ez nem igaz. Nem veled van bajom. Nem tetszik ez a helyzet. Tudod, okoztál egy kis felfordulást. – csak mosolyogtam – Megszervezem a barátod érkezését. – állt fel – Csak remélni merem, hogy higgadtabb, mint te. – fűzte hozzá. A remény hal meg utoljára, de Taehyung és a nyugalom két külön fogalom.

A reptér előtt vártuk Jinnel Tae érkezését. Édesem, olyan izgatott lett, nekigurította Jinnek a bőröndjét.

- Bassza meg! Milyen kocsi! – tárta ölelésre a karjait.

Megöleltük egymást, majd bevágta a kocsiajtót, miután beszállt. Jin morgolódott, miközben betette a bőröndöt a csomagtartóba.

Később kimentünk a tengerpartra, hogy senki se hallja, amiről beszélni szeretnék vele.

- Nem hiszem el! – akadt ki, miután elmondtam. – Csak nemrégóta ismeritek egymást!

- Hagyd abba, inkább adj abból! – nyúltam a cigiért, de nem adott.

- Ne legyél hülye! Terhes vagy! – vágta a fejemhez. Igen, pont én vagyok az az egy az 1000-ből, sőt millióból, aki fiú létére képes teherbe esni... - Nem értem. Kényszerített? Széttépem, ha meglátom! – óvott a drága barátom.

- Tae, nem tudja, hogy terhes vagyok. – nyugtattam. – És szabad akaratomból feküdtem le vele.

- Biztos? Eddig egy aranyketrecbe zárt rab voltál. – bizonytalankodott.

- Igen, tudtam és tudom, hogy mit csinálok.

- Jól van. Gyere ide! – ölelt meg – Tudod, hogy szeretlek.

- Tudom, én is téged.

- Majd együtt felneveljük a kicsit. Gyönyörű lesz, gyönyörű szülőkkel. Bár okos nem lesz, de nem baj. – nevetett, ami engem is feldobott.

- Hé, fiúk! Rátok várok! – kiabált Jin tőlünk messze.

- Megyünk!

Az esküvői ruha kiválasztását Jin végig szenvedte, Tae élvezte a luxust. Bár nekem úgy tűnt a barátom megpróbálja elcsavarni a testőr fejét, később pedig Wonho fejét is.

Amikor megjelentem a csodaszép ruhámban, mindketten meghatódtunk.

- Igen. Vele szeretnék lenni és megtartani a gyereket. – mondtam az igazat Taehyungnak.

- Tudom. – fogta meg a kezemet.

Hazafelé, megemlítettem neki, hogy tovább is maradhatna. – Gyors autók, motorcsónakok, jó étel.

- Meg kanos olaszok. – tette hozzá.

- Igen, pontosan. – nevettem.

- Na jó, elég! Hívd fel és mondd el neki!

- Rendben. – egyeztem bele. A telefont két csengés után fel is vette. – Kooksi, szia.

- Mi újság?

- Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy apa leszel?

- Jimin, hogy érted? Te lehetsz terhes? Miért nem mondtad? – sorolta a kérdéseket.

- Este beszéljük meg. Addig dolgozd fel. Puszi. – tettem le a telefont.

Végül minden egyenesbe jött. Jungkookie nagyon örült a kicsinek és a 365. napon örökre összekötöttük az életünket.

<Happy end>