365 Day - Jikook version ✓

(4)

Jimin:

A vacsora után visszamentem a szobámba. Egyelőre nem tudom, hogy kezeljem ezt a kialakult helyzetet. Az ágyamon a mobilom és a laptopom várt. Felhívtam anyukámat. Ez volt az első, ami eszembe jutott. Hogy ne aggódjon.

- Eomma. Igen, minden rendben. De el kell mondanom valamit. Új munkát ajánlottak Szicíliában. A sziget legjobb hoteljében. Egy éves szerződést kaptam. Ugyan már, ne aggódj! Majd meglátod. Ha eljössz ugyanúgy beleszeretsz a helybe, ahogy én. Majd beszélünk. Szeretlek!

Másnap, amikor felébredtem, Jungkook mellettem feküdt, félmeztelenül. Tenyere a feje alatt volt, amitől láthattam, hogy egy felesleges szőrszál sincs rajta. Ez nálam nagyon nagy előny. Viszont attól még nem fogok a lába elé borulni, hogy jól néz ki. Azért nem bírtam megállni, hogy egy picit hozzá ne érjek. Majd egy pimasz mosoly kíséretében felkeltem. Kibújtam a hálóingemből, ami alatt semmi sem volt és a nyitott zuhanyzóba mentem hajat mosni. Kíváncsi vagyok tényleg a faszra bukik e.

Szintén meztelenül ő is idejött és elkezdett zuhanyozni.

- Ma elutazunk. – kezdte mondani – Meghívásunk van pár tengeri bulira, ennek megfelelően csomagolj.

Ahelyett, hogy arra figyeltem volna, amit mondott, tekintetem akaratom ellenére is mindig lecsúszott az ágyékára. A csípője alatt sincs semmi szőrzet és a mérete is számomra tökéletes lenne.

- Akarsz valami vagy csak nézel? – vette észre. Nem válaszoltam, ezért odajött hozzám. – Miért nézed? Akarod?

Továbbra is csöndben maradtam. De hátra nyúltam a fenekéhez, ami bár feszes, az enyémnél nem jobb. A mediterrán éghajlat ellenére világos bőrén végig simítva, a falhoz toltam. Egyszer végig húztam a kezemet a tagján, majd hátat fordítva neki, ott akartam hagyni. Ezúttal is a nyakamat használta arra, hogy irányítson. Visszahúzott és megcsókolt. Természetesen nem viszonoztam.

- Babyboy. Ha az életed arról szól, hogy mindent erővel veszel el, nehéz máshogy reagálni. Főleg, ha valaki elveszi azt, amire úgy vágysz. Ne provokálj! – pedig ez az egyik dolog, amiben nagyon jó vagyok.

- Vagy mi lesz? – nem tudott válaszolni.

Megmondtam, hogy nem szállok fel semmilyen repülőgépre, mert még mindig nem bízok bennük. Ezért az egyik testőr krumpliszsák módjára tett föl a gépre. Megalázó.

Jungkook:

Jimin nem kis kihívás. Lenyűgöző volt a hiszti, amit lerendezett. Ezt a „munkatársaim" is megjegyezték.

- Tüzes.

- Legalább nem unatkozom. – vontam vállat. Egy nővel biztos könnyebb dolgom lenne.

- Sok szerencsét JeongGuk! – veregette meg a vállamat.

- Induljunk.

Jimin:

Kikötöztek az üléshez. Kikötöztek! Mit képzelnek magukról? Hiába rángattam, legalább hat biztonsági övet rám tettek és a csuklóimat és összekötözték.

- Elég kényelmes? – bunkó paraszt.

- 풀기만 하면 이 새끼야 내가 보여줄게... (Csak oldozz ki te rohadék és megmutatom...) - kezdtem koreaiul beszélni, mert Jungkook Európában nőtt fel, csak angolul és olaszul beszél.

- Angolul, ha kérhetem.

Belehajolt a magánszférámba és beszívta az illatomat. Annak ellenére, hogy azt mondta nem fog hozzám nyúlni, a fehér fölsőmön keresztül a mellbimbóimat birizgálta és belenyúlt a nadrágomba, ahol ráfogott a farkamra és mozgatni kezdte a kezét.

- Ki kell érdemelned. – majd elengedett. Persze, hagyjál itt álló fasszal!

Idegesen szálltam le a magángépről. Az autóból nézegelődtem, hogy hova jöttünk. Róma gyönyörűszép!

Jin is velünk jött. Ő lett az én személyes szolgám vagy mi, csak ez a szó olyan csúnyán hangzik. Vele fagyiztam, miközben figyeltem, ahogy Jungkook tárgyal.

- Az a gond, hogy a választások után – beszélt hozzá a maffiatag, de ő csak azt figyelte, hogy hogyan nyalom a fagyit – az egész üzlet bedőlhet. – A hapsi észrevette, hogy mit néz – Megtaláltad? És milyen? Boldog vagy?

- Olyan, mint minden. Nehéz. – mivel rólam volt szó én is odamentem.

- Rólam beszélsz?

- Csak azt mondtam az unokatestvéremnek, hogy csodás és gyengéd vagy. – továbbra sem hagytam abba a fagylalt szemérmetlen evését, ezért rám szólt. – Fejezd be kérlek!

- De unatkozom. – adtam neki oda a maradékot, majd arrébb sétáltam.

Jungkook:

Csak nem bírja abbahagyni a provokálásomat. Az unokatestvérem folytatta a beszédet.

- A szökőkútban fog fürdeni?

- Nem.

- Pedig de. – idegesen hátra néztem.

- Nem.

- Akarsz fogadni?

- Az ki van zárva. – álltam fel gyorsan.

- Nem tudtad volna a mosdót használni? – kértem számon később Jimint, akinek fehér ruhája teljesen átlátszott a víztől.

- A szökőkút közelebb volt.

- Persze. – forgattam meg a szemem, miközben mindenki minket bámult.