A légkör kicsit feszült volt, amikor leültek a kávézóban az egyik szimpatikus kis asztalhoz. Mindketten mondani szerettek volna valamit, de fogalmuk sem volt róla, hogy mégis miről beszélgessenek... A kínos hallgatást végül a pincérnő törte meg, aki felvette a rendelésüket és meglepően hamar teljesítette is azt.
-És... - köszörülte meg a torkát Changbin. - Miket szeretsz még a lattaen kívül?
-Ohm - gondolkodott el Felix, majd mosolyogva megrántotta a vállát. - Igazából elég sok mindent, pl focizni, videójátékozni és vásárolni. Szeretem a zenét és az egyetemig hobbi szinten táncoltam, valamint rappeltem.
-Na neee - döbbent le az idősebb fiú és rögtön édesen vigyorogni kezdett. - Én is szeretek rappelni, ha nem jön közbe ez a céges meló, akkor most valószínűleg dalszöveg íróként és producerként dolgoznék - nosztalgiázott mosolyogva.
-Azta - kerekedtek el a szeplős fiú szemei. - Nem gondoltam volna, megleptél.
-Hát te is engem - húzta fel kacéran az egyik szemöldökét Changbin és nagyot kortyolt az iced americanojából. - Hogy kerültél Dél-Koreába? - váltott rögtön témát, de Felix a fejét rázva passzolta a kérdését.
-Inkább mesélj - mondta, miközben az asztalra könyökölt, állát a tenyerében támasztotta meg és mindent tudni akaró kíváncsi pillantással méregette Bint. - Mi húzta keresztbe az álmaid?
Changbin egy nagyot sóhajtott, ugyanis ez egy olyan dolog volt amiről nem szeretett beszélni. Egy másodpercre sem bánta meg az akkori döntését, hiszen két jó barátján segített, de az emberek gyakran félreértették a fiút.
-Nataliet az ovi, Sujint pedig a középiskola kezdete óta ismerem - kezdett bele a mesélésbe az idősebb, miközben kezében forgatta a kávés poharát. - Sujin apukája az utolsó évünk kezdetén beteg lett és az orvosok nem jósoltak sok jót neki... Röviden tömören, az érettségi után ott álltunk hárman, mindenki a maga útjára akart indulni de a sors közbe szólt. - Changbin Felixre emelte a tekintetét és a kis szeplős egy apró mosollyal biztatta, hogy bátran folytassa.
-Szeretném leszögezni, hogy egy percre sem bántam meg a döntésemet - dőlt hátra a székben az idősebb, szemét egy pillanatra le nem véve a másikról. - Sokan vádolnak meg ezzel, de nincs így. Sujin átvette apjától a céget és nem volt kérdés egy percig sem, hogy Natalie és én támogatni fogjuk.
-Nagyon közel álltok egymáshoz - jegyezte meg finoman Felix. Szeretett volna többet megtudni Nati és Bin kapcsolatáról, de nem akart tolakodó lenni, ezért nem kérdezett rá kerek-perec.
-Ez így van - bólintott egyetértően Changbin. - Szóval nem tudtam teljes egészében követni az álmaim, megmaradtak hobbinak - mosolyodott el kissé fájdalmasan. - De jó életem van, nem panaszkodom.
Felix elgondolkozott a fiú szavain, melyek igazán meghatották őt. A legtöbb ember nem lenne ilyen önfeláldozó, ha a saját vágyairól lenne szó, de Changbin mindent megtett a barátaiért.
-Szerencsések vagytok - jegyezte meg halkan a kis szeplős, majd lehúzta a maradék kávéját.
-Neked nincsenek barátaid? - kérdezte óvatosan Bin. Véletlenül sem szerette volna megbántani a vele szembe ülőt, de egyszerűen mindent tudni akart róla.
-Egy igaz barátom van - felelte kissé fájdalmasan Felix, mire Changbin ösztönösen a keze után nyúlt és futólag végig simított rajta.
Az ausztrál fiú ledöbbenve nézte az őt simogató ujjakat és ajkai akaratlanul széles mosolyra húzódtak. A zsigereiben érezte, hogy jól ki fog jönni Binnel, de kicsit tartott attól, hogy a fiú iránti vonzódása nehogy belerondítson bimbózó barátságukba.
-Szóval te, hogy kerültél ide? - törte meg a csendet Changbin és kezeit elhúzta Felixtől, amit a szeplős csalódott pillantással jutalmazott. Bin figyelmét nem kerülhette el ez az apró gesztus és rendesen összezavarta, az amúgy sem összeszedett fiút.
-Hát igazából az úgy történt, hogy... - nevette el magát Felix és lelkesen mesélni kezdett. Changbin figyelme addig a pontig tartott és onnantól képtelen volt másra koncentrálni a vele szemben ülő szépségén kívül.
Nem egyszer volt már szerelmes az életében, máskor is tetszettek már meg neki fiúk, de ez most valahogy más volt. Egy láthatatlan erő szinte mágnesként vonzotta őt Felixhez és valójában csak pár órája találkoztak először, Changbinon olyan érzés lett úrrá, mintha mindig is ismerte volna a kis szeplőst. Gesztusai, grimaszai, minden cselekedete rabul ejtette őt és csak arra tudott gondolni, hogy minél közelebb akar kerülni hozzá lelkileg és testileg is.
De mitől volt Lee Felix más mint a többiek, hogy ilyen hatással volt rá...?

VOCÊ ESTÁ LENDO
✅I'm a fool for you. [ChangLix ff]✅
Fanfic"-Egyszerűen megbolondulok érted, Lee Felix! -Na ezt ne kend rám Seo! Hülye voltál te már előttem is..." Figyelmeztetés: kifejezetten soft tartalom, de előfordulhat benne káromkodás és idővel talán +18 részletek is.