✅I'm a fool for you. [ChangLix ff]✅

22.

-Felix, engedj el - sóhajtott fásultan Changbin és megpróbálta lehámozni  magáról a fiú karjait.
-De nem akarom, hogy elmenj hyung, nem hagyhatsz itt... - görbítette le az ajkait a kis szeplős, mire az idősebb megforgatta a szemeit.
-Fejezd be Yongbokie! - szólt rá picit erélyesebben, mire az ausztrál egyre erősebben próbálta magához ölelni őt.
-Changbinnie... - nyafogott tovább, mire a másik két keze közé  vette az arcát és egy puszit adott puha ajkaira.

-Így hogy menjek haza az alvós cuccaimért tökfej? - pöckölte meg játékosan Lixie orrát, aki csak sértődötten fintorgott egyet. - Esetleg aludjak az Ádám kosztümömben, ahogy az uraság kérte, egy spicces szombat hajnalon? - vonta fel a szemöldökét pimaszul, ezzel teljesen zavarba hozva kedvesét.
-H-hy-ung... - dadogta Felix, miközben elkerekedett szemekkel a párját bámulta.
-Ne tagadd, hogy tetszett a látvány Yongbokie- vigyorgott önelégülten Changbin. - Tudod, mikor pizsamát hoztál be nekem - mondta már szinte suttogva és karjaival az ausztrál vékony csípőjét ölelte.

-Ez életem végéig fogom hallgatni, ugye? - morgolódott kipirulva,  mire Bin finoman a tarkójára fogott és lehúzta magához egy szerelmes csókra.
-Azért azt nem - suttogta Lixie mézédes párnácskáira. - De egy picit még hagy szívjam a véred!
-Mmm, olyan jó érezni a szereteted hyung - morgolódott Felix, mikor Changbin lassan megszakította a csókjukat.

-Na, akkor jössz vagy mi lesz? - tette fel a kérdést az idősebb és még végig se mondta, de a kis  szeplős azonnal rá ugrott és lábait szorosan a dereka köré fonta.
-Indulhatunk - vigyorgott elégedetten.
-Szóval végig az volt a bajod, hogy velem akartál jönni? - nevetett az idősebb, mire a karjaiban lévő lelkesen bólogatni kezdett. - És a szép szád mire való, hm? - hajolt közelebb Felix ajkaihoz és finoman végig nyalt rajtuk. -  Azon kívül, hogy csókoljam... Tudod, azzal kell mondani,  ha szeretnél valamit - szemtelenkedett Changbin az időközben pipacs pirossá változott fiúval.
-Olyan izé vagy hyung... - motyogta lehajtott fejjel a kis szeplős.

Édes, ártatlan viselkedésével teljesen az ujja köré csavarta Changbint, amivel  igazán még egyikük sem volt tisztában, hogy mit is jelent ez igazán.

Changbin a világot leigázta volna Felixért, hogy utána a lábai elé tegye és a kis szeplős  is bármit megtett volna szeretett hyungjáért.

-Nem is kis csirkém van nekem, hanem egy anyátlan kölyök  koalám, akinek folyamatosan cipelni kell a popsiját - morgolódott Changbin, de közben alig bírta elrejteni az arcán elterülő elégedett mosolyt. Imádta a kis szeplőst és a szeretetéhes viselkedését. Bár jól titkolta, de nagyon gondoskodó és szeretetteljes személyiség volt, aki szeretett másokkal törődni. Boldog volt,  hogy valakit végre a tenyerén hordozhatott és eláraszthatta a szerelmével.
-Nekem pedig van egy törperősöm, aki  élete végéig cipelheti a popsimat - nyújtotta ki a nyelvét Felix, mire Bin incselkedve felé harapott.

-Dugd a számba, ha nem fér a tiédbe - nevetett az idősebb, mire Felix először tátott szájjal bámult Changbinre, majd lemászott az öléből és alsó ajkát félénken rágcsálva nézett a kedvesére. - Naaa, gyere ide Yongbokie - cukiskodott Bin és finoman megragadta párja kezét és  lágyan elmosolyodva szerelme mély barna íriszeibe nézett. - Befejezem a cukkolásod, oké? Ígérem nem fogok így viselkedni veled - suttogta, majd Lixie arcára puszilt.

Felix képtelen volt csillogó szemeit levenni hyungjáról. Arról a férfiról, aki pár hét alatt a szívébe férkőzött és a világ mindenséget jelentette számára. Rettegett, félt attól, hogy újra szerelmes lesz, csalódni fog és megint összetörik, de aztán megjelent Changbin, mint egy fényes páncélú hős lovag...

És porrá zúzta Felix minden rettegését és kétségét.

-Ne hyung! Kérlek ne hagyd abba - kapott Binnie keze után és visszahúzta magához a meglepődött fiút. Karjait az idősebb dereka köré fonta, fejét a nyakába fúrta és édesen mosolyogva mélyeket szippantott Changbin illatából.  - El nem tudom mondani, hogy mennyire imádlak téged és azt, hogy ilyen hatással vagyunk egymásra...