✅I'm a fool for you. [ChangLix ff]✅

28.

3 hónappal később...

-Binnieee segíts - kiáltott Felix a konyhában mosogató párjának. Changbin nagyot sóhajtva szárazra törölte a kezeit,  majd mosolyt erőltetve az arcára a nappaliba ment. Tudta nagyon jól, hogy nincs komoly baj, csak a kis szeplős képtelen egyedül eldönteni, hogy milyen színű díszek legyenek a karácsonyfán.
-Igen Bokie?
-Melyik legyeeeen? - nézett kétségbeesetten hyungjára.

Bin kedveskedve megsimogatta földön ücsörgő fiú haját és egy puszit adott a homlokára.
-Édesem imádlak, de így sohasem végzek - dorgálta meg szeretetteljesen Lixiet. - Amúgy is az a fontos, hogy kik lesznek veled a fa körül... - kezdett bele a szokásos monológjába, mire Felix dühös gömbhal módjára felfújta az arcát.
-Igen, igen - forgatta meg a szemeit. - De ez lesz az első Karácsonyunk együtt, találkozunk egymás szüleivel és ez nagyon fontos!
-Az, hogy arany-piros, vagy arany-kék legyen a díszítés? - röhögött fel az idősebb, mire Felix dühösen hozzá vágott egy adag girlandot.

Changbin felkapta az egyik tetszőleges díszt és óvatosan a durcizó fiú nyaka köré tekerte, majd annál fogva magához húzta egy szenvedélyes csókra.
-Befejezted a hisztit, vagy segítsek  lenyugodni? - morogta mély hangján, amitől az ausztrál fiú hasa fájdalmasan rándult össze.
-Inkább menj mosogatni - motyogta fülig vörösödve és a továbbiakban minden figyelmét a díszeknek szentelte.

Miután az idősebb fiú végzett a házimunka ráeső részével, visszament kedveséhez és  a háta mögé  ülve finoman masszírozni kezdte a vállait. Felix jól esően sóhajtva bújt bele a párja érintéseibe és élvezte, ahogy azok az erős kezek milyen gyengéden nyúlnak hozzá.

Minden porcikája beleborzongott Changbin lágy tapintásaiba...

-Ne stresszelj ennyit Yongbokie, árt a szépségednek! - suttogta Felix fülébe, majd kínzó lassúsággal végig csókolta a nyakát.
-Nincs minek ártania - mérgelődött az orra alatt motyogva, de pechjére Changbin meghallotta és picit erősebben beleharapott Lixie vállába. - HÉ, HYUNG - sikított a kis szeplős és dühösen az idősebb felé fordult. - Ezt most mért kaptam?!
-Mert hülyeségeket beszélsz - közölte könnyedén a másik, majd két keze közé vette Lix arcát és pici puszikat adott mézédes párnácskáira. - Számomra te vagy a leggyönyörűbb az egész világon Felix! - suttogta szerelmesen.
-Valaki szemüveget kap Karácsonyra - kuncogott zavarában a kis szeplős, mire Bin játékosan a fiú alsó ajkába harapott.

-Naaa - szisszent fel fájdalmasan Felix és a vállainál fogva eltolta magától Changbint.
-Gyere, adok rá gyógypuszit - csücsörített az idősebb, mire Lix halványan elmosolyodott.
-Lehetetlen alak vagy hyung... - sóhajtott színpadiasan, majd teljesen a párja ölébe mászott és pici kezeivel az idősebb tarkóját kezdte el cirógatni.

-Soha többé nem szeretném azt hallani, hogy magadat becsméreled - váltott hirtelen komoly hangnemre Changbin, mire Felix egy aprót bólintott és orrát az idősebbéhez dörgölte.
-Nagyon szeretlek hyung - mosolyodott el édesen, aminek hála Bin gyomrában millió és egy pillangó kelt életre.
-Én is téged baba! - Óvatosan végig döntötte a kis szeplőst a puha szőnyegen, nem törődve azzal, hogy alattuk, felettük, mellettük mindenhol karácsonyi díszek voltak. Lixie rögtön vette a lapot Changbin félreérthetetlen szándékaival kapcsolatban és kisfiúsan kuncogva eltolta magától felajzott szerelmét.

-Hyung... - köszörülte meg a torkát Lixie. - Előbb be kéne fejezni a dekorálást, feltenni a girlandokat, a csúcsdíszt stb - mondta csendesen az ausztrál fiú, miközben vágytól csillogó tekintetét képtelen volt levenni a másikról. Ujjai Changbin kusza tincseivel játszottak és képtelen volt elfojtani kéjes nyögését, mikor hyungja tenyere a pólója alá kúszott.

-Mit szólnál hozzá, ha előbb én juttatnálak el téged a csúcsra...? - búgta szexis rekedtes hangján az alatta fekvő fülébe, mire Felix önfeledten nevetni kezdett.
-Tudod mit? Kössünk alkut - húzta fel kacéran az egyik szemöldökét és lassan ülő pozícióba tornázta fel magát. Teste szinte teljesen Changbinéhoz simult és meg mert volna esküdni rá, hogy, érezte a másik szívverését, ott ahol a mellkasuk összeért.
-Hallgatlak Yongbokie - vigyorgott az idősebb, majd Lixie ajkaira puszilt.

-Szóval - vett egy nagy levegőt az ausztrál és olyan volt, mint aki már előre megbánta a még meg sem köttetett egyességüket. - Először dekoráljunk, aztán azt csinálsz velem amit csak szeretnél. Megegyeztünk? - Changbin érdeklődve oldalra döntötte a fejét, mint aki képtelen volt döntésre jutni.
-És ez azért jó nekem, meeert...?

-Mert a nyakadba kell venned, hogy elérjem a fatetejét és közben nyugodtan tapizhatod a hátsómat - forgatta meg a szemet Lixie egy csibészes mosoly kíséretében.
-Hát miért nem ezzel kezdted? - csillantak fel Changbin szemei és ajkai önelégült vigyorra húzódtak. - Gyere csibike, nem érünk rá egésznap a földön fetrengeni! - sürgette párját, aki nevetve állt fel a padlóról és rögtön magához ölelte kedvesét.
-Tudod hyung, ha nem lennél baromi unalmas lenne az életem! - mondta csendesen, majd tenyerével Bin arcára simított és ajkait óvatosan hyungja szájára tapasztotta.