Húgcica

Two

Általában szeretem a vacsorákat a kaja és a társaság miatt, de ebben ag esetben csak a kaja volt jó. Amikor nem a mostohaapámat díjjaztam néma, megvető pillantásokkal, akkor Ashton bosszantását kellett elviselnem.

- Christie mesélj magadról hogy jobban megismerhessenek! - szólal meg anya. - Aztán Ashton te is, jó? - néz a mellettem ülő fiúra.

- Természetesen! - mosolyog.

Seggnyaló!

Én továbbra is túrom a kajámat.

- Christie - húzza el a nevem anya. Sóhajtok majd belekezdek.

- A nevem Christine, de csak Christie-nek szólítanak, tizenegyedikes vagyok, tizenhét éves, szeretem az állatokat, a kedvenc színem a zöld és 65/B-s melltartót hordok! - hadarom el. A véget viccnek szántam, de csak Ashton mosolygott. Még egy kicsit felém is hajolt, hogy megbizonyosodjon a méretemről, mire kapálózni, kezdtem, hogy menjen már innen.

- Christie - forgatja a szemét anya. Élveztem, hogy idegesíthetem.

- Mi az? Csak bemutatkoztam! - rántok vállat.

- Ashton? - néz rá Bill. Feszeng. Ez jó.

- Ashton vagyok, de te szólíthatsz Ahsnek - kacsint rám. - Tizennyolc vagyok, végzős, szeretek motorozni, a kedvenc színem a fekete és nem csak te hordassz nagy ruhadarabokat - vigyorodik el ismét rám nézve.

- Fújj! - csattantam fel.

- Miért? Neked lehet nekem nem? - ugyan úgy mosolyog. Seggfej!

Nem szólok semmit csak bekapok egy falatot a spagettiből.

- Gyerekek - néz ránk anya. - Nem ilyen beszámolóra gondoltam! Tudjuk hogy hány évesek vagytok meg hogy hogy hívnak, a méretekre pedig nem vagyunk kíváncsiak. - hunyja le a szemét és megcsóválja a fejét.

- Tudom, de nem nagyon érdekel - mondom gúnyos mosollyal. - Mehetek már?

- Én hosszabbra terveztem ezt a vacsorát, de... - anya be sem tudja fejezni, mert már pattanok fel az asztaltól. A két felnőtt aggodalmas pillantással díjjaz, ellenben Ahs fején még mindig ott ül az az idegesítő vigyor.

- Mentem! - rohanok fel a szobámba és levágom magam az ágyra. Előveszem a mobilom a farzsebemből és gépelni kezdek.

CHRISTIE:
Apa! Itt a feje tetejére állt a világ! Anya férjhez ment, nekem meg lett egy bátyám, aki már fél nap után az idegeimre megy, ráadásul beköltöztették az ÉN szobámba!!! Biztos nem mehetnék vissza? Ott sokkal jobb volt a nyár, mint itt egy nap! Kérlek!

Még a tengert is hajlandó lennék feladni, csak hogy elkerüljek innen! Tudom hogy anya azt gondolja hogy egy gyereknek nem lehet önálló véleménye, se beleszólása semmibe, de ez már sok!

Néhány perc múlva jött is a válasz.

APA:
Sajnálom kincsem! Anyádnak volt jobb ügyvéde! Mondjuk a pénzem megvan, hogy megtámadjam az ítéletet, de az több év, akkorra meg már nem lesz szükséged rám! Két év múlva úgyis egyetemre mész! Ezt a kicsit még bírd ki! Puszillak!

Nem hiszem el! Lecsapom a telefonom az ágyamra. Hasra fordulok és a párnámba fúrom a fejem. Alig kapok levegőt. A tüdőm kezd összemenni, a nyomás pedig nő benne. Eljátszom a gondolattal, hogy mi lenne ha nem kapnék levegőt, de nem sokat agyalhatok rajta mert egy kéz megragadja a jobb vállamat és a hátamra ránt.

- Bolond vagy! Túldramatizálod az egészet - mondja teljesen nyugodtan és leül az ágyára.

- Nem is dramatizálom túl! - csattanok fel. - Te mit szólnál ahhoz, ha az apád megnősülne és egy lány beköltözne a szobádba, mindezt úgy hogy ezekről nem is tudsz mert nyaralsz! - hadonászok.

- Azt hiszem semmit! - ránt vállat. - Engem nem nagyon érdekel! - pötyög a telefonján.

- Jó! Kit érdekel! - lépek a gardrób felé majd a kezembe veszek egy pizsama felsőt és egy nadrágot.

Kilépek az ajtón és végigsétálok a folyosón az utolsó ajtóig ahol a fürdőszoba van. Beállok a zuhany alá és megmosom magam. Egy gyors törölközés után felveszem a pizsamám és visszamegyek a szobámba. Pillantást sem vetve a "bátyámra" fekszem be az ágyba és fordulok az oldalamra. Nagyon fáradt vagyok, kényelmetlen volt a repülő. Azonnal elaludtam.

ASHTON

Mit ne mondjak! Ilyen hisztis csajjal se találkoztam még! Mióta hazajött csak nyafog, vagy durcizik. Idegesítő. Nekem van jobb dolgom is mint őt hallgatni. Pedig én próbáltam kedves lenni vele, de meg sem erőlteti magát, és láthatóan nem is áll szándékában.

Reggel egy idegesítő hangra kelek. Először nem tudom megállapítani mi az és csak a fejemre húzom a párnám. Aztán amikor elhallgat a hang, leesik, hogy egy valószínűleg Christie ébresztője. Hány óra van egyáltalán? Felmordulok.

- Hány óra van? - nyögöm.

- Hat! Ideje lenne felkelned neked is! - hallom a lány csacsogását, majd egy ajtó nyitódást hallok. Biztos bement a gardróbba.

- Hat... - ismételem magamban fájdalmasan, majd lehúzom a fejemről a párnám és felülök. - Még a madarak sincsenek fent ilyenkor! - dözsölöm meg a szemem és felállok. Becaplatok Christie után a gardóbba. Amikor beköltöztem, kaptam én is pár polcot meg egy szekrényt. Ez kb a harmada a helyiségnek, de Christienek még ígyis sok ruhája van. Beállok mellé és kiveszek egy boxert, egy fekete combnál simulós farmert és egy testhezálló sötétszürke pólót.

- ÉN megyek a fürdőbe! - emeli ki az "én" szót. Szúrós a tekintete. Van valami a zöld szemében, amitől végigfut a gerincemen a borzongás. Ijesztő ahogy néz. Nem is ellenkezem!

- Menj csak! - engedem ki az ajtón. Úgy érzem jobb, ha nem vitatkozom, vele már ígyis utál!

Amig a húgomra vártam, Justin üzent.

JUSTIN:
Szia haver! Mi a helyzet a mostohahúgoddal?

ASHTON:
Még mindig hisztis! Nem bír engem.

JUSTIN:
Na és jó nő?

ASHTON:
Ja nem rossz. Tőlem bepróbálkozhatsz, de akkor el kell viselned a modorát ;D

JUSTIN:
Majd meglátjuk! Lehet hogy csak veled ilyen! Hű valakinél nem működik a sármod? XD

ASHTON:
Haha! Na most mennem kell! Szabad a fürdő! Csá!

Meglátom bejönni Christiet az ajtón, mire azonnal felpattanok és a fürdőbe megyek. Fogat és arcot mosok, és már végeztem is. A ruháimatt felvettem amig a szobában voltam.

- Induljunk már! Le fogjuk késni a buszt! - szalad le a lány a lépcsőn.

- Én ugyan nem megyek busszal! - nevetek fel. - Ott a kocsim! - dobom a hátamra a táskám és beeltúrok a hajamba. Kint áll a fekete audim, de nincs szándékomban elvinni Christiet.

- Oké menjünk! - indul el az ajtó felé.

- Nem te mondtad hogy busszal akarsz menni? - mosolyodok el. Eltátja a száját. Begurult.

- Jó tökmindegy! Akkor megyek busszal! - húzza fel az orrát én pedig elnevetem magam.

Lehet hogy bunkó vagyok de nem hianyzik hogy egész úton a nyafogását hallgassam. Elég volt nekem ez az egy nap!

Sziasztok! Hoztam a második részt! Ez egy kicsit rövidebb lett, de már elkezdtem írni a harmadikat! Kommenteljetek és vote-oljatok ha tetszik! Hamarosan jön a kövi! Puszi

VB