Húgcica

Eight

Reggel furcsa illatra ébredtem. Kellett pár másodperc mire realizáltam, hogy Ashton fekszik mellettem. Hirtelen eszembe jutott az este. Hogy szánalmasan rettegtem egy kis mennydörgéstől és ő mégis befeküdt mellém, hogy megnyugtasson. Baszki olyan jó illata van! Talán ezzel kiérdemelte a bocsánatomat. Óvatosan felnéztem rá. Enyhén kócos fekete haja a szemébe lógott, és még mindig engem ölelve szuszogott. Kicsit elpirultam. Ééés megszólalt az ébresztőórám.

- Jó reggelt - mondtam egy apró mosoly kíséretében.

- Jó reggelt - motyogta majd felült. Megdörzsölte a szemét, beletúrt a hajába és szétnézett. Valószínűleg akkor ébredt fel igazán, amikor meglátta, hogy hol is van. Kipattantak a szemei és felállt az ágyamról. Furán viselkedett.

- Mi az? - ráncoltam a szemöldököm. Újra a hajába túrt, majd az ajtóra nézett és sietősen távozott. - Ez meg mi volt? - néztem furcsán a csukott ajtóra. Állj! Csak nem a fürdőbe megy? Hé! Hétfőn én megyek elsőnek! Na álljon csak meg a menet!

Futólépésben eredtem utána és benyitottam a fürdőbe. Hiba volt. Akkor vettem észre, hogy a zuhanyzóban folyik a víz és a bátyám bent áll. Szerencsére nem láttam át, mert a pára eltakart mindent, de paradicsom színére pirulva kaptam el a fejem. - Bo-bocsánat... Én csak...ömm - kezdtem el szabadkozni, de úgy döntöttem, jobb ha bele sem kezdek, egyszerűen kimentem és becsuktam az ajtót. Nekidőltem, majd kifújtam a levegőt ami bent ragadt a tüdőmben. Ez nagyon nem volt oké! Csak úgy rányitottam a bátyámra zuhanyzás közben! Na jó! Gondolj valami szépre! Justin! Ma találkozom vele a suliban! Igen ez az!

Erősen koncentráltam arra, hogy ne érezzem magam kínosan, de Ashton mégcsak rám se hederített. Mintha ott sem lettem volna. Most mi van? Ki érti a fiúkat? Tegnap még ölelget, ma meg le se szar? Úr isten... Használati utasítás kéne a srácokhoz, de tényleg! A kocsiban, ugyan úgy rám se nézett, csak amikor kérdeztem valamit, kelletlenül válaszolt. Most miért lett ilyen hirtelen?

Amikor kiszálltunk, Justin ragyogó mosollyal fogadott minket, de főleg engem, majd magához húzott és megcsókolt. Mivel ő a Strikers egyik tagja, mindenki látta, valaki ujjongott, valaki gyikos tekintettel méregetett. Az előbbiek inkább a fiúk voltak, az utóbbiak pedig inkább lányok. Nem örültem túlzottan a figyelemnek. Viszont nem kerülte el a figyelmemet a néhány "Ezaz, tapadj rá húgi!" beszólás sem, amikor nagyon rosszul estek. Eszembe jutott miért voltam mérges Ashtonra és ismét előrört belőlem ez az érzés, majd megfordultam és szúrós pillantással ajándékoztam Asht, mire ő hidegen nézett vissza rám. Nem láttam semmit a tekintetében. Nem tudom, hogy csinálta ezt, de nagyon megbántott vele. Még ezzel is! Nem hogy bocsánatot kérne, még így iy néz rám! Most mit csináltam? A tekintetét Justinra vezette, majd megjegyezte:

- Ne vidd többet horrorfilmre!

Ezt olyan érzelemmentesen és kelletlenül mondta, hogy kicsit megijedtem. Elkezdett növekedni bennem a félelem és a pánik, hogy milyen szánalmas voltam tegnap és mi lesz ha szétkürtöli az iskolában? Már mindent kinézek belőle! Azt hittem, hogy találok benne egy hangyányi megértést vagy rokonszenvet, de nem. Csak pillanatnyi gyengeség volt.

- Oda visz, ahova akar seggfej! - vágtam vissza gondolkodás nélkül. Szinte kicsúsztak a számon a szavak. Rám kapta a tekintetét, mostmár láttam benne némi dühöt. Helyes! Legyen is dühös!

- Rendben, akkor ha máskor is rettegnél egy szaratós horrorfilm miatt, akkor ne is számíts arra, hogy megvigasztallak mint tegnap! - gonosz mosolyra húzta a száját. Szemétláda! Tisztában van vele, hogy mindenki hallja és tovább éget! Nem volt elég a tapadós húgica? Győztes mosollyal indult el az iskola bejárata felé. Justin rámnézett összeráncolt szemöldökkel.