Húgcica

Twelve

Találkoztunk Chelsea-ékkel a medencében és bemutattuk egymásnak Adamet és Justint. Úgy láttam hogy nagy jól elbeszélgetnek, úgyhogy én is felszabadultabban fordultam a lány felé tudva hogy a barátomat is lefoglalja valaki és nem érzi magát kellemetlenül ha elkezdek beszélgetni valakivel.

Elúsztunk a sodrófalba, hogy egy kicsit ketten tudjunk beszélni a fiúk nélkül.

– Adam nagyon aranyos! – mondtam. – Látszik hogy szeret téged, nagyon szép pár vagytok.

Én mosolyogtam de ő nem, inkább megvakarta a tarkóját.

– Igen, igen. Justin is kedves, de...biztos, hogy hozzád való? – kérdezte félve.

– Ezt meg hogy érted? – ráncoltam a homlokom. Nem ő az első aki ezt mondja. Ashton.

– Hát hogy olyan mások vagytok! Meg – ne haragudj hogy ezt mondom –, de mintha az elárendeltje lennél. Te nem érzed így?

– Hát...nem igazán. Bár ezen még nem gondolkodtam – Megcsóváltam a fejem és elhessegettem a gondolatot. Mi Justinnal összeillünk és boldogak vagyunk. Aki folyton be zavar az Ashton és Irina. Bár Irina még nem okozott olyan sok gondot, egy volt barátnő mindig baj.

– Te tudod – motyogta. Nem tudom hogy értette és egy kicsit furcsáltam is. Megingatta az önbizalmam.

– Te figyelj! – váltott témát és felvirult az arca. – Nem megyünk be a hullám medencébe? Már itt vagyunk két napja, de még nem próbáltam ki!

Végigpörgött előttem az a nyár. Az az emlék. Aztán az, amikor Justin ott hagyott a mélyben, és aki megnyugtatott az...

– Ne haragudj, de nem szeretem a hullámokat. Menj be nyugodtan Adammel és Justinnal, de én maradnék, ha nem baj.

A mosoly helyét aggódó arckifejezés vette át.

– Történt valami?

– Nem szívesen beszélek róla.

– Ne haragudj! Akkor nem megyek én sem! – emelte fel dacosan a fejét mintha a hullámoknak akarna bemutatni. Ezen elnevettem magam.

– Lányok már mindenütt kerestünk titeket! – Adam megjelent Chelsea mögött, átölelte a derekát és belepuszilt a szőke hajába. Annyira szép színe van!

– Menjünk már enni, éhen halok! – hallottam meg justin hangját aki lehajolt és hátulról megtámasztotta az állát a vállamon.

– Tőlem mehetünk – rántottam meg a vállam.

– Tőlem is. Nehogy ezek ketten éhen haljanak – nevetett fel Chelsea.

Elmentünk az étkezdébe, csoda hogy találtunk helyet, mert annyian voltak, mintha ingyen csokit osztottak volna, vagy mintha Harry Styles dedikált volna. Ezek ketten képesek voltak megenni a mi adagunk hádomszorosát. Elfeleztek egy pizzát és fejenként megettek egy lángost és egy hotdogot. Én beértem a hamburgeremmel, Chelsea pedig a hotdogjával. Megbeszéltük, hogy együtt vacsizunk. Amikor visszamentünk a medencébe, késztetést éreztem arra, hogy melegbe menjek.

– Srácok nem jöttök szaunázni?

– Biztos hogy nem! Utálok szaunázni! – fintorodott el Justin. Ez felháborító! Mi az hogy nem szeret szaunázni???

– Mi? Nemár! – csaptam a combomra.

– Mi meg épp a hullámmedencébe akartunk menni – szólt közbe Adam azzal a szándékkal, nehogy veszekedés legyen, de sajnos nem jó témát hozott fel.

– Menjünk ketten, Chris úgyis fosik a hullámoktól! – nevetett fel. Majd elfordult és megindult a medence felé. Dühbe gurultam. Meg akartam neki mondani a véleményem arról, hogy idiótának állít be mások előtt, el akartam hordani mindennek, de véletlenül ez csúszott ki a számon: