Húgcica

Ten

CHRISTIE

Ashton hihetetlen! De tényleg! Két hete járok Justinnal ő pedig az esték felét nem is töltötte itthon. Fogalmam sem volt hol lehet de volt olyan, amikor hajnalban esett haza, ezzel felverve elngem. Sőt nem is egyszer volt ilyen. De olyan alkalom is akadt, amikor haza sem jött, onnan ment suliba, ahol az éjszakát töltötte én meg mehettem busszal! Igazán kedves mondhatom! Nem vagyok hülye, nyilván lányoknál töltötte az éjszakákat, csak azt nem tudom, hogy mire fel ez ilyen hirtelen! Mindegy! Nem számít! Legalább már megtanultam a buszmenetrendet. És volt pár alkalom amikor Justin átjött. Nem voltunk együtt de együtt aludtunk, tévéztünk és beszélgettünk. Nagyon kellemes volt. Erre az egyre jó volt, hogy Ashton nem volt otthon. Aztán jött a mai nap!

– Minden romantikus film ilyen nyálas? – fintorgott a barátom.

– Igen azért romantikus filmek! – adtam egy puszit az arcára és a vállára hajtottam a fejem. – Tudod hogy szeretlek? – néztem fel rá. Most mondtam ki először, de amit kaptam rá az nagyon nem esett jól.

– Tudom – És ennyi! Nem mondott mást! Ezután megszakadt a beszélgetés. Pár perc múlva betoppant a bátyám röhögve egy lánnyal a nyomában. Mindketten csurom vizesek voltak, kint pedig szakadt az eső.

– Ashton! – forgattam meg a szemem és felálltam Justin mellől. Titkon áldottam a sorsot, amiért jókor érkezett. Aztán mrgváltoztattam a véleményem, mert megláttam a lányt.

– Chistie, ő itt Irina, a barátnőm és most felmegyünk, ti csak maradjatok filmezni – röhögött. A hangjában hallottam hogy ivott.

– Részeg vagy? – sóhajtottam fel.

– Nem! – vágta rá. – De nem a te dolgod, mi most felmegyünk! Lent alszol! – mondta és közben megnyomta az orrom amin hangosan felröhögött. Mostmár biztos hogy részeg.

– Bekavarsz a kapcsolatomba, majd elveszed a bátyám eszét? Mit akarsz? – forduktam Irina felé, mire felnevetett.

– Semmit. Csak így alakult. De te egy kicsit paranoiás vagy nem? – mosolyodott el.

– Nem és kérlek hagy el a házat! – mutattam az ajtó felé.

– De a bátyád hívott – vigyorgott szüntelen.

– Nem érdekel, nincs magánál! Kifelé  – mondtam higgadtan. Kívül. De belül tomboltam. A lány arcáról lefagyott a mosoly, majd toporzékolva távozott. Gondterhelten Justin felé fordultam. – Szerintem jobb ha te is mész! – sóhajtottam. – Még őt rendbe kell raknom – néztem az elég instabilan álló bátyámra, akinek az arcán egy bárgyú vigyor ült.

– Miért? Élvezzétek csak egymás társaságát én pedig élvezem Irináét! – indult meg az ajtó felé röhögve de a pulcsija kapucnijánál fogva megakadályoztam.

– Rendben megyek! – suttogta és adott egy csókot. Egészen addig néztem amig be nem szállt a kocsijába és el nem hajtott. Utána dühösen becsaptam az ajtót és végigmértem a drága illuminált bátyámat.

– Nagyszerű...– motyogtam. – Na gyere! – fogtam meg a kezét és húzni kezdtem az emeletre. Egyszer megbotlott a lépcsőn, amitől röhögőgörcsöt kapott, de ezenkívül gördülékeny volt az út. Ja! Nagyon!

A szoba ajtajánál már nekem kellett őt tartanom. Miután ledöntöttem az ágyára, úgy gondoltam, hogy végeztem és sorsára hagyom. Csak hát Ashton Moornál ez nem ilyen egyszerű.

– Vetkőztess le... – motyogta, mire én rákaptam a fejem.

– Micsoda?! – kérdeztem kicsit hisztérikus hangon. – Aludj ruhában! – eszemben sem volt megtenni amit kér.