Húgcica

Nine

Egy hét telt el, és meg kell mondjam tartalmas volt. Miután Ashton kihozott a vízből, köszönés nélkül elhúztunk. Bármennyire is győzködött, nem akartam elmondani. Még nem álltam készen. Nehezen emészti meg az ember, ha majdnem meghal. Az este jobban telt, mindent megtett, hogy jobban legyek. Csinált nekem teát, bekapcsolt egy filmet, de azért megpróbálta kicsikarni belőlem az összezuhanásom okát. Nagyon kedves volt tőle.
Justin keresett, de nem akartam beszélni vele. Nagyot csalódtam benne. Nem hiszem el hogy képes volt cserben hagyni! Folyamatosan hívogatott telefonon és keresett itthon, de nem beszéltem vele.
Ashtonnal visszatért a régi kapcsolatunk. Csipkelődünk, piszkálódunk és utáljuk egymást, de...sosem fogom elfelejteni neki, hogy segített nekem.

Ma hétfő van. Tegnap Ashton megette a fagyit a hűtőből és megette a reggelimet is! Így ma nem tudtam mit reggelizni. Egy kanál vízben meg tudnám folytatni a bátyámat, mert nem csak a műzlimet pusztította el, de az aljas kikapcsolta az ébresztőórámat is! Így nemhogy elkéstünk az első óráról, de csak a harmadikra értünk be!

- Egyszer feldugom a seggedbe a kocsid kulcsát! - mondtam haragosan és kipattantam a kocsiból.

- Jaj Chris ne már! - nevetett fel és loholni kezdett utánam.

- Na hívj így! - fordultam felé dühösen, mire ismét felnevetett.

- Figyelj! Valld be, hogy egy kicsit jó ez a rosszalkodás! - megvillantotta a fogait és a szél a szemébefújta a fekete haját. Gyönyörű képet nyújtott. Egy kicsit elpirultam. - Mi az? Kipirultál - ráncolta a szemöldökét és a homlokomra tette a kezét, hogy megnézze lázas vagyok e. Elnevettem magam, majd sarkon fordultam és heves léptekkel igyekeztem be az iskolába. - Na Chris várj már meg! - loholt utánam nevetve.

Lemaradtam egy dupla irodalomról és egy matek elejéről. A matek tanárnőnek megint bemártottam Ashtont. Kíváncsi vagyok mikor veszi elő, hihi. Aztán a szüneteket Lizzievel töltöttem. Ő tudott mindenről. Elmeséltem az egész sztorit, hogy mi történt Justinnal. És aztán jött ő. A hatodik szünetig sikerült bújkálnom.

- Christie! Beszélhetnénk? - fogta meg a csuklómat, mielőtt elmenekülhettem volna. Ha addig haragudtam, az mind elszállt, ahogy belenéztem azokba a bűnbánó barna szemeibe. Azt hiszem tényleg szerelmes vagyok.

- Mit akarsz? - A hangom valahogy nem úgy csengett ahogy szerettem volna. Keménység helyett megremeget.

- Beszélni és bocsánatot kérni! Nem hittem, hogy ennyire félsz a víztől, nem tudtam - nézett rám sajnálkozva kiskutyákhoz méltó tekintettel. Azonnal megenyhültem.

- Igazad van, nem tudhattad. Nem kellett volna így túlreagálnom - hajtottam le a fejem, mintha én csináltam volna valami rosszat.

- Jól hallom, amit hallok? - akadt ki a még mindig mellettem álló barátnőm. - Mi az hogy túlreagáltad? Pontosan úgy reagáltál, ahogy a te helyzetetben normális! Ha tudná...- itt félbeszakítottam.

- Lizzie ne szólj ebbe bele! Ez csak ránk tartozik! - szóltam hozzá kicsit erélyesebben, mint szerettem volna. A szemei kikerekedtek, a száját eltátotta és úgy nézett rám, mintha nem is tudná ki vagyok. Pár másodperc múlva észbekapott.

- Rendben! Akkor megyek is! Beszélgess csak a pasiddal! - rántotta meg a táskáját a vállán és elment. Kíváncsian néztem Justinra. Vajon ő is úgy gondolja, hogy a pasim.

- Mi az? - ráncolta össze a szemöldökét.

- Az, amit Lizzie mondott, hogy te...akkor mi...- kaján vigyorra húzta a száját majd átkarolta a vállam.

- Aha! Te vagy a csajom! - jelentette ki. Hű! Hivatalosan is a pasim! Juj! Kiugrok a bőrömből.

- És akkor te a pasim! - emésztgettem. Rám mosolygott, majd magához húzott és megcsókolt. Kellemes volt.