Húgcica

Six

ASHTON

Nagyon furcsán keltem. Mióta itt lakok, Chris mindig ébreszt. Hét közben hatkor, hétvégén kilenckor. Ránéztem az órámra, 10:23-at mutatott.

– Mi a franc? – ráncoltam a szemöldököm és felültem. Christie ágyára néztem, de nem volt ott. Be volt vetve, a rózsaszín-fehér ágynemű tökéletesen állt rajta. Biztos korán elment és nem akart felébreszteni. Állj! Nincs olyan hogy ő ne akarna felébreszteni! Itt valami más van!

Felkeltem, beletúrtam a hajamba és a fürdőbe mentem fogat mosni. Megint észrevettem valamit. Christie cuccai pont ugyan úgy állnak, mint tegnap. Hol lehet? Mindegy, kiélvezem amig nincs itt, legalább azt csinálok, amit akarok. Úgy ahogy voltam, lementem reggelizni, de ahogy elmentem a kanapé mellett, hirtelen tágra nyílt szemekkel viszafordultam és megláttam rajta a húgomat aludni. Végig itt volt? Itt aludt? De miért? Talán miattam? Lehajoltam és feljebb húztam rajta a plédet, majd a konyhába mentem reggelit csinálni. Az egyetlen amit egyedül el tudtam készíteni aza a tojásrántotta volt, úgyhogy felütöttem hat tojást (tudom tudom de mindig tök éhes vagyok!), felvertem, majd a serpenyőbe öntöttem és vártam, hogy megsüljön, néha kevertem rajta egy kicsit.

– Jó reggelt – szólalt meg mögöttem egy álmos hang. A mostohaanyám Jenny volt az.

– Jó reggelt! – Megdörzsölte a szemét és leült a bárszékre a pulthoz.

– Miért alszik Christie a kanapén? – ráncolta a szemöldökét és a nappali felé mutatott.

– Hosszú történet – sóhajtottam. – A lényeg hogy én vagyok a hibás és most nem hajlandó egy légtérben tartózkodni velem – Kicsit megkevergettem a tojást, majd kikapartam egy tányérba.

– Fogalmam sincs hogy tudsz ennyit megenni, de ha Christie-hez kell tanács, akkor azt tudd, hogy borzasztó haragtartó. Magától nem fog megbocsátani, csak ha kiengeszteled, vagy azt látja, hogy kiérdemelted a bocsánatát – elnevette magát. – Tudom egy kis díva, de nagyon szerethető tud lenni!

– Értem – elmosolyodtam.

– Nem vagyok díva! – hallottam meg egy morcos hangot. – És neked nem az én oldalamon kéne állnod? – amikor odanéztem, azt láttam, hogy Christie Jennyt szinte felnyársalja a tekintetével.

– Miért, már az is rossz ha beszélgetek a mostohafiammal? – húzta fel a szemöldökét.

– Igen! – mondta a lány, majd sarkon fordult és elhúzott.

– Nem is értem! Pedig már vezekeltem a hibámért! Tegnap egész délután a forró csokit mostam ki a hajamból. Még mindig van benne – fogtam meg fintorogva az egyik tincsemet majd leültem Jenny mellé a pultra és elkezdtem belapátolni a reggelimet.

– Igen mesélte – rázta a a fejét nevetve. – Bár azt kell mondjam, megérdemelted!

– Tudom – sóhajtottam és bekaptam egy újabb falatot.

A napom jól telt. Áthívtam a srácokat kártyázni, Christie addig Lizzievel csinált mit tudom én mit a nappaliban. Egy biztos. Nem akart a közelemben lenni. Kicsit bánt. Ebben az egy hónapban legalább hülyéskedett velem. De most még tudomást sem akar arról venni, hogy a világon vagyon. Ez zavar. Aztán jött az, amikor Justin elvitte Christ. Elmentek randizni. Utálom ezt a szót.

...

Tiszta idegbe vagyok! Hol van már? Már elmúlt nyolc! Itthon kellene lennie! Szüntelen hivogatom Justint, de nem veszi fel. Már Jenny is aggódik, hogy hol van Christie. Hangokat hallottunk az ajtó felől. Nevetést. Aztán kulcs fordult a zárban és belépett Christie, Justin pedig az ajtóban megállt. Kérdezni akartam, hogy hol voltak ennyi ideig, de mégsem tettem, mert az rosszul jött volna ki. Inkább ráhagytam Jennyre, aki szóvá is tette.