I wanna be yours [Austin Butler F.F]

3 rész

- Nem tudnál hallkabban gyakorolni? - kérdeztem álmosan az ágyban fekve Austin-t aki előttem táncolt. Gyakorolt a jövőbeli forgatásokra.
- Te pedig felkelhetnél. - vágta vissza Austin
- Kuss. - nyomtam a fejemet a párnákba.
- Ha nem akarsz elkésni, készülődhetnél. - mondta Austin
- Mennyi időm van az indulásig? - kérdeztem
- 10 perc. - na erre egyből kikeltem az ágyból.
- Kezdheted volna ezzel. - mondtam idegesen miközben kiválasztottam mit veszek fel.
- Te nem kérdezted előbb. - mondta Austin majd elmentem a mosdóba és átöltöztem.
- Mond, hogy ma már én is érvényesülök a filmben. - néztem Austin
- Most jön a várva várt csók jelenet. - rázogatta hosszú ujjait. - Tán, elfelejtetted? - kérdezte Austin.
- Korán van még. - mondtam miközben egész végig az eres kezeit néztem.
- 8:48 van az nem olyan korai. - mondta Austin
- Kioktatni akarsz vagy elindulhatunk? Neked sok dolgod van mondjuk ma, forgatod le Elvis anyukájának halálát is. - mondtam
- Basszus.
- Szerintem is. - sóhajtottam egy nagyot.

[...]

Austinnal kezdték a sminket mivel neki előbb kell forgatnia, mint nekem. Még ő átalakult sokat beszélgettem vele.
- Szurkolj. - kacsintott rám Austin.
- Ezerrel. - forgattam meg a szememet. Majd még egyet intett Austin, majd elfoglaltam helyét és beültem a székbe. Így már engem sminekltek.

Körül-belül 1 óra telt mire tényleg forgattak, amíg a sminkes egy kis szünetet tartott, én megnéztem Austin és Tom-t, hogy forgatnak.

- Segíteni kell neki! - mondta Tom avagy az Ezredes. Az egész jelenetet egy kis öltözőben vették fel mivel Elvis az ingek közt bújt el.
- Nem tudok kimenni, itt akarok lenni örökre. - sírt Austin avagy Elvis
- Jaj, fiam a mamáját nem pótolhatja senki. - ezután a mondat után a fejembe hihetetlen szinten kitört pár iszonyatosan rossz emlékem. Én is azt csináltam, mint Elvis. Elbújtam valahova  és egésznap csak sírtam. Nem ettem, nem ittam. Ki sem mentem a szobából. Mai napig látom anyát meghalni előttem, mai napig hallom a mondatait mai napig hallom a hangos üvöltésemet amiben minden fájdalmam benne volt. Hallottam apám hangját a fejemben illetve most már Austin és Tom hangját is.
- Most pedig menjen, és segítsen az apjának. Vigasztalja! - tértem vissza a jelenben még szememet töröltem meg. Ha belegondolok szegény sminkes kezdheti elölről. Akárcsak Austinét.
- Bár mi is történik, mellettem marad jobban-rosszban?  - kérdezte szipogva Austin miközben átölelte Tom-t
- Maga mintha az apám lenne. - mondta Austin.
- Vége! - mondta a kamerás mivel leállították a felvételt. Austin kijött az öltözőből majd vett egy mély levegőt majd hirtelen megakadt a szeme rajtam.
- Végig nézted sírásomat? - kérdezte miközben törölgette szemét Austin.
- Szépen játszotad. - mosolyogtam rá
- Te sírtál? - kérdezte miközben végig néztem rajta.
- Megvan az okom rá. Elkell ismernem jó színész vagy. - húztam el a számát.
- Milyen hízelgő! Na de jobb ha a következő sírós jelenetet nem nézed meg mert ha megnézed akkor a sminkes nagyon szarul fog járni. Alapból itt vagyok én. - simította meg arcomat kezével.
- Nagyon vicces vagy. - mondtam miközben hüvelykujjával letörölte az egy szem könnycseppet. Közben mélyen Austin szemébe néztem ami még könnyes volt.
- Y/n, gyere vissza még dolgunk van. - mondta az egyik sminkes.
- Hallottad Priscilla. - mosolyogott rám Austin
- Jobb ha te is mész Elvis. - kezdtem el én is.

[...]

Most, hogy kiköpött Priscilla lettem, de annyira, hogy nem ismerem meg magamat a tükörben. Elmentem a szobába ahol a csók jelenetet forgatjuk Austinnal.
- Ki ez a nő? - kérdezte Austin
- Csend te barom. - nevettem
- Neked csak Elvis. - mondta mire meg forgattam a szemeimet.
- Izgatottnak tűnsz. - állapított meg Austin
- Ja meg lehet. - következtettem a hasamban lévő fura érzésre.
- Amúgy nem festesz rosszul. - állapítottam meg mikor a katonai egyenruháján végig néztem.
- Kösz. - mosolygott. Közben pedig a kamerába néztem amit állítgattak.
- Srácok csinálnék pár képet rólatok. - mondta egy fényképező géppel rendelkező úr.
- Persze. - fordult meg Austin majd pózoltunk a kamerának. Mosolyogva rá néztem Austinra ő a szemembe nézett szintén mosolyogva.
- Most jöhetne a "mi lenne ha Priscilla 21 századi gyerek lett volna" - mondtam Austinnak majd mindegyik ujjamat kivétel a középső és a gyűrűst nem hajtottam le. Kinyújtottam nyelvemet, és mint ahogy a mai fiatalok tartottam ezt a pózt s kamerának.
- "Mi lenne ha Elvis követné Priscillát" is csatlakozzon?  - kérdezte de mire válaszoltam ő is felvett valami pózt például peace-t mutatott stb.
- Köszönöm szépen! - köszönte meg a fotós. Mire mindketten rá mosolyogtunk majd én elkezdtem táncolni mivel unatkoztam és a fejemből egyszerűen nem másztak ki az Elvis zenék.
- Ez lenne az Elvis mozgás? - kérdezte nevetve Austin
- You Should've heard them knocked out jailbirds sing, Let's rock! Everybody, let's rock! Everybody in the whole cell block.  - énekeltem táncolva a kamerában.
- Was dancin' to the Jailhouserock. - csatlakozott Austin
- Ennyire unatkoztok, vagy csak gyerekek vagytok még? - kérdezte Baz
- Maradjunk inkább a hülyék vagyunk kifejezésnél. - nevetett Austin.
- Előre látom, hogy jönnek majd az olyan videók a Social-re, hogy "Elvis behind the scenes" #funny #austinbutler #y/n y/l/n. - nevettem
- Meglehet. - bólintott Austin
- Kezdenénk Austin ülj le az ágy mellé. Y/n te maradj itt az ablaknál. - mondta Baz
- Elvárom a jó csókot. - emeltem fel hüvelykujjamat.
- Meglesz. - mosolygott rám gyönyörű mosolyával. Éreztem valamit a hasamban, de egyszerűen nem tudom megfogalmazni mit éreztem.
- Rendben, látom készen álltok. Ez esetben 3-2-1 Action! - mondta Baz majd elkezdtem mondani:
- Aztán elkezdte megint. - mondtam majd eljátszottam mintha most éppen cigiznék és mélyítettem egy kicsit a hangomon, hogy tényleg olyan legyen, mintha éppen eljátszanak egy férfit. - Ide hallgass Priscilla, ennek a csávónak 10 lány jut minden ujjára, és azok a lányok elárasztják őt rajongó levelekkel, és még a házát is körül állják. - mondtam közben ide oda sétálgattam - Erre meg kezdi az anyám: Oh hát miért érdekelné te őt mond meg, mit csináltok egész este? És - mondta volna a most éppen magas hangomon de 2 ott levő ember megbámult minket (szereplők voltak) ezért kicsit jobban be hajtottam az ajtót. - Azt feleltem: - folytattam normális hangomon csak elkezdtem olyan akcentussal beszelni, mint Priscilla beszél. - Anya, Apa, csak beszélgetünk és zenét hallgatunk, oké? Semmi egyéb. Aztán meg jöttek persze azzal a fotóval amin te meg Natalie Wood motoroztok Memphisben. És - akadtam meg direkt
- És tudod mit mondtam? - kérdeztem mikor mellé ültem és kék szemébe néztem - Halál nyugodtan azt mondtam nekik, hogy : Az van, hogy ő nagyon, nagyon magányos és képzeljétek, én is. Erre már nem tudtak mit mondani, úgyhogy akkor felmentem és lefeküdtem. - mosolyogtam rá
- Soha sem láttam még ilyen lányt mint te. - dőlt kicsit felém Austin. Úristen miért ilyen vonzó az Elvis akcentusa?
- Remélem is. - emeltem fel szemöldökömet.
- És Natalie Wood, milyen lány? - kérdeztem
- Kedves, aranyos szokott írni a munkájáról, kérdeztem milyen volt együtt dolgozni James Deannel. Annyira szeretnék egyszer olyan jó lenni, mint ő. - mondta. Hogy hogy csak most realizálom, hogy milyen mély hangja van Austinnak? Austin gyorsan felállt mellőlem majd a lemez lejátszóba tett egy lemezt. Pontosabban a I can't help falling in love with you-t eredetileg Elvis szám, viszont ezt a számot egy hölgy énekelte.
- Az ezredes megígérte, hogy ha haza megyek komoly Hollywoodi színész lehetek. - mondta majd rám nézett - Az a nagy álmom. - mondta
- E.P hallod! E.P! Ide figyelj megígérted a századosnak, hogy 7-re haza viszed őt! - mondta egy szereplő az ajtóból. Austin felállt és az ajtó elé ment.
- Hé Charlie! Mi van mögötted? - kérdezte Austin majd miközben a férfi a háta mögé nézett Austin becsukta az ajtót.
- Papol itt nekem. - ment az ablakhoz és behúzta a függönyt. Én már a lábamon álltam rá mosolyogtam és oda mentem mellé. - ahogy felé mentem éreztem a gyomromban lévő görcsöt. Azt hiszem gyógyszert kéne szednem lassan. Austin sokkal magasabb nálam. Közel mentem hozzá és csillogó szemekkel néztem őt. Karját mellé tette, az ablak szélére támasztotta kezét.
- Szerintem ha megálmodtad meg is csinálod. - mondtam miközben nem vettem le a szememet róla. A lemezlejátszón viszonylag hangosan szólt a I can't help falling in love with you
Egész hangulatos volt.
- Gondolod? - kérdezte Austin
- Igen. - mosolyogtam rá
Egyre közelebb kezdett hajolni hozzám szemét pedig már kezdte lecsukni. Hirtelen éreztem arcát az enyémen. A levegő vételét éreztem már a számnál. Majd hirtelen megtörtént. Gyengéden megcsókolt. Övé volt a felső ajkam nekem jutott az ő alsója. Körül belül 10 msp csókolóztunk majd két kezemmel megérintettem arcát. Ezek után mind a ketten eltávolodtunk egymástól. Szemünk még csukva volt.
- Vége. Azt kell mondjam ez a csók jelent zseniális volt. - mondta Baz
- Csak túl rövid volt. - mondta Austin mikor kinyitotta a szemét velem együtt. Én még mindig csendben voltam. Nem tudtam szóhoz jutni.
- Na vélemény? Kérdezte Austin
- Nem volt rossz. - mondtam ám hazudtam. Igazából Austin kibaszott Butler hihetetlenül jól csókol.