I wanna be yours [Austin Butler F.F]

16 rész

                             Y/n szemszöge

- Én ezt feladom. Esélytelen már ez inkább menjünk ki tényleg a reptérre és haza megyek Los Angelesbe. - néztem az autópályát szomorúan
- Csak erre lehet a fiú. - mondta a sofőr.
5 percig némán néztem magam elé még a vezető meg nem szólalt.
- Láttok egy motorost-t száguldani mögöttünk. - mondta erre pedig gyorsan felkaptam a fejemet és egyből a rendszámot olvastam.
- TSE! Ez lesz az!- kezdtem el mosolyogni
- Azonnal álljon meg. - mondtam
- Nem lehet ez autópálya. Maximum a legeslegszélén állhatunk meg. - mondta a sofőr majd a szememmel kővettem azt a sávot akin senki sem ment, mivel az a sáv baj esetére van kitalálva. Viszont pechünkre mi a szélső sávba voltunk így 2 sávval arrébb volt az a rész ahol megállhattunk volna. Gondolkozni kezdtem, vajon mennyi túlélési esély van arra, hogy ha kiszállok a mozgó járműből és át futok az autópályán nem halok meg? Teszteljük.
- Maga meg mit csinál? - nézett rám a sofőr.
- Egyszer élünk. - mondtam
- Ha ezt most megteszed életed utolsó perceit éled át. - mondta
- Nem hallom bocsánat. - mondtam majd kiszálltam a kocsiból út közben a sofőr lelasitott, úgyhogy nyugalom nem 100km/h haladó autóból szálltam ki.
- Maga megőrült! Ezek a fiatalok! - ordított utánam a sofőr. A mellettem elhaladó autók olyan gyorsan haladtak elmelettem,hogy szinte esélytelen volt, hogy ne üssenek el.
- Mit meg nem tesz az ember ha szerelmes. Istenem ha most meghalok vagy elüt egy autó. - kezdtem el pánikolni. Mikor úgy ítéltem az autó elég messze van át futottam egy sávot, majd még egyet.
Remegő lábakkal néztem magam elé. Túléltem! Viszont hol van Austin? Mintha láttam volna egy motort egész messze.
- Istenem kérlek legyél Austin. - mondtam majd elkezdtem futni. Életemben nem futottam még ilyen gyorsan szerintem. A telefonom a kocsiban maradt sőt az egész cuccom így csak reménykedni tudtam, hogy valahol majd megáll a taxis. Egyre egyre közelebb értem a motorhoz. Sötét volt ezért nehezen olvastam le a rendszámot. A motoros levette a sapkáját. Majd felém nézett ő is mintha felém sietne. Ezek szerint Austin volt.
[...]
- Priscilla? - kérdezte Austin majd én oda rohantam hozzá és szorosan megöleltem.
- Szia Elvis. - mondtam lihegve.
- Nem úgy volt, hogy taxival közlekedsz? - kérdezte Austin
- Hosszú történet, kiugrottam belőle az autópályán. - mondtam büszkén
- Hogy mit csináltál? Mindegy, nézd Y/n nemtudom, hogyan mondjam de nem mehetsz el csak rávettjük Baz-t, hogy felejtse el ezt a Vogue dolgot, mert nélküled nem lesz teljes a film. Na meg Darcenek is hiányoznál na meg Priscillának rólam pedig ne is beszéljünk. Nélküled nem lenne minden úgyan olyan jó, szeretnék veled lenni ameddig csak tudok, szeretnék veled menni a tengerpartra veled sütni veled filmet nézni veled kávézni veled beszélgetni szórakozni. Figyelj, már elveszítettem életem egyik legfontosabb személyét az életemből, téged viszont nem tudlak elveszíteni. Ilyet még más lány után nem igazán éreztem és - folytatta volna Austin majd rámosolyogtam és annyit mondtam.
- Csend már! - mondtam nevetve majd megfogtam magam felé húztam mivel Austin magas nehezen érem el. Lehunytam szememet és száját az enyémhez érintettem. Austin megfogta a derekamat jobban magához húzott. Nyelvével bejutást kért amit megengedtem neki. Ez a csók teljesen más volt, mint amit forgatáson csináltunk. Ez sokkal érzelmesebb és valódibb volt.
- Ezért megérte kiugranom a kocsiból. - mondtam mikor óvatosan ellöktem magamtól. Ezen ő egy aranyosat mosolygott.
- Áá, végre megtaláltam önt Y/n. - mondta a sofőr.
- Uram, azt hiszem vissza kéne vinni engem. - mondtam
- Ahogy gondolja. - mondta mosolyogva rám.
- A stúdióban tala. - mondtam mire Austin rám mosolygott majd magához húzott és megcsókolt.

[...]

                          Austin szemszöge

- Kit látnak szemeim csak nem a drága Austin Butler? - kérdezte Darce majd levettem a sisakomat és ugrálva fordultam felé.
- Hogy ment? - kérdezte Darce
- Kurva jól, sikerült! - mondtam
- Már megint úgy vigyorogsz, mint egy szerelmes tini. - mondta Darce
- Mert szerelmes vagyok. Uuuuuoh Y/n Y/l/n hivatalosan is az enyém!! - üvöltöttem
- Austin drága, a stúdióból hallom, hogy üvöltesz. - mondta Priscilla miközben kilépett az épületből.

Y/n szemszöge

- Nem is sejti milyen hálás vagyok önnek és még a nevét sem tudom. - mondtam mosolyogva.
- Én csak kinyitottam a szemedet. A nevem John Black. - mondta majd kezet fogtam vele
- Igazán örvendek. - mondtam majd bekanyarodott a stúdióba. Azt beszéltem Johnnal, hogy várjon egy 15 percet itt, beszélek Bazzal majd haza megyünk az apartmanba.
- Sziasztok! Baz még itt van? - kérdeztem idegesen a többieket.
- Az épületben van, azon belül talán az ő kis szobájában találod. - mondta Priscilla
- Rendben köszönöm, mindjárt jövök és mesélek. - mondtam
- Szerintem mindent tudunk. - mondta Darce majd Austinra néztem aki kicsit elvörösödve nézett rám.
- Talán azt is, hogy ez a drága hölgy kiugrott az autóból? - kérdezte John fel sem tűnt, hogy követet. Priscilla és Darce pedig ki kerekedett szemmel néztek rám.
- Ez nem olyan nagy cucc. - mondtam majd futottam Bazhoz.

[...]

Egy mély levegőt vettem és bekopogtam az ajtón.
- Szabad! - mondta Baz majd szó szerint betörtem a szobába.
- Y/n, te meg mi a fenét keresel itt? Lekésed a gépet? Már nem indultál el? Azonnal menj vissza! - lépett elém idegesen Baz
- Nem Baz! Maga nem parancsol nekem mintha valami rabszolgája lennék! Egyáltalán nem több és nem kevesebb ember maga nálam. Most ide hallgasson, nem azért jöttem ide vissza, hogy vesztegessem az időmet. Maga elviseli azt, hogy én itt fogok lenni egészen addig még nincs vége a filmnek. Ha kedves akkor talán visszakaphatnám a részeimet. Lehet az gondolja, hogy én olyan színész vagyok aki csak a pénzért és a hírnévért dolgozik. Nem, én azért vagyok itt mert szeretem amit csinálok. Főleg ezt a filmet, maga nem tudja mit jelent nekem ez az ember akiről filmet készítünk. Ami pedig a Vogueot illeti, kérje meg a Vogue Ausztráliát, vagy meg várjanak a film végéig utána szabad vagyok. Szóval kérem Baz vegyen vissza! - mondtam. Baz először csendben méregetett majd megszólalt.
- Nem tudtam, hogy ennyire fontos önnek ez. Sajnálom. Ez esetben maradjon. Viszont lakhelyet magának kell biztosítani az apartmanját már elfoglalták. - mondta Baz. Ezen elmosolyodtam mivel fogalma sem volt, hogy mind végig foglalt volt.
- Legyen. Ez esetben jó éjt holnap találkozunk. - mondtam majd kimentem a többiekhez.

[...]
- Maradhatok! Maradhatok! Benne lesznek a filmben az eddigi részek! Lehetek veletek! - ugráltam örömömben. Majd Austinhoz futottam és átöleltem.
- Viszont! Austin, elkell szállásolnod! - mondtam
- Eddig nem ezt tettem? - kérdezte Austin
- De de most tényleg. - mondtam mosolyogva majd Austin lehunyta szemét megfogta derekamat és megcsókolt.