I wanna be yours [Austin Butler F.F]

13 rész

A hajamat igazgatták lányok illetve Austin-t az ágyból sminkelték. A emeletén voltunk pontosabban egy hálószobában ami mellett van egy fürdőszoba.
- Legjobb színészi tudásodat vedd elő. - mondta Austin.
- Nem lesz nehéz. - mosolyogtam rá lazán.
- Rendben gyerekek, gyorsan személyiség változást szeretnék látni, és ha megvagytok kezdhetünk. - mondta Baz. Megfogtam a smink dobozomat amibe majd pakolom a cuccaimat egy pillanatra Austinra néztem aki csak lazán rám kacsintott majd lehunyta a szemét ( ez volt nála a kezdés).
- Mehet. - mondtam majd Baz visszaszámolt és ránk mutatott avagy, hogy miénk a terep.
Leültem az ágyszélére és az éjjeli szekrényből vettem ki a dolgokat (rúzs, szempillaspirál stb)
- Te vagy az, Baby? - kérdezte Austin, mint aki be lenne drogozva. Végülis jól csinálta, mert ez gólt a cél, hogy Elvis drogos oldalát mutassuk most.
- Elköltözöm Elvis. - húztam ki egy táska cipzárját - És Lisa is velem jön. - fogtam meg egy képet LisaMarieről és a táskámba tettem. Felálltam és a fürdőszobába mentem, ahol tovább pakoltam a smink cuccaimat.
- Cilla, ez azért van amiket a turnén csinálok? - kérdezte Austin
- Hogy mi miatt? - emeltem fel a hangomat majd Austinra néztem, aki kikelt az ágyból és elém bicegett. Elég rosszul nézett ki, viszont a magassága ezt kárpótolta.
- Az a baj amit a turnén csinálok? - mondta megint Austin de a szavába vágtam.
- Azok a lányok akiket becsempészel? Egyáltalán nem érdekel kiket csempészel be! Engem ez érdekel Elvis! Meg ez! - vágtam hozzá a tablettákat mondataim közben pedig Austin végig motyogott olyanokat, hogy : Nem! Nem! Hé! Cilla!
- A rohadt tabletták amikkel a piócáid tömnek! - dobtam rá még pár tabletátt majd megmarkoltam, úgy 10 darabot és ledobtam a földre.
- Az istenit! - sóhajtott egyet Elvis közben kimentem a fürdőszobából kezemben a dolgaimmal.
- Mint egy roncsot! - mondtam
- Roncs? Életem legjobb formájában vagyok! - mondta Austin
- "Életed legjobb formájában" Márcsak egyedül a színpadon élsz. Amúgy egy kísértet vagy! - mondtam idegesen miközben föl alá járkáltam Austin pedig követett. A lépcsőn mentünk lefelé.
- Cilla, megkapsz tőlem mindent, amit akarsz. - mondta Austin olyan Elvis akcentussal, hogy azt hittem elájulok.
- Egy férjet akarok! - fordultam felé mérgesen - A feleséged vagyok! A feleséged! - kezdtem el csapkodni. - Lisa pedig a lányod, neki szüksége van egy apára. - mentem le a lépcsőn.
- Az apja is vagyok! - mondta Austin majd megfordultam megint felé néztem, egy mély levegőt vettem majd az ideges ordítós nőből, átváltoztam egy összetört, érzékeny nővé.
- Emlékszel, mikor nevettünk utoljára? Emlékszel mikor vacsoráztunk utoljára együtt hárman ? - mondtam már vörösödő szemekkel szinte csak pislognom kellet és már folyt a könny a szememből.
- Már szeretkezni sem szeretkezzek velem. Neked adtam az életemet, és már nem maradt semmi, amit adhatok. - mondtam enyhén sírva de valahogy nem esett nehezemre a szinészkedés talán mert alapból meghatott ez a beszélgetés, vagy csak érzem, hogy jön a vége a forgatásnak.
- Szeretsz még? - kérdezte a szemembe nézve Austin erre nem válaszoltam. Austin lassan leült a lépcsőre majd mondta
- Ha te 40 leszel én meg 50, újra együtt leszünk. - mondta Austin könnyes szemekkel. Letettem a dobozt amit eddig fogtam majd oda mentem hozzá. Szorosan átölelte derekamat. Fejét szinte belém nyomta, és sírt. Én pedig fejét simítgattam.
- Indulnom kell. - térdeltem le hozzá
- Kérlek maradj! - mondta Austin
- El kell mennem, ha most maradok soha nem megyek. - mondtam közben adtam két puszit az arcára illetve megsimítottam az arcát.
- Kérlek ne menj! - mondta Austin
- El kell engedned. - mondtam könnyezve
Majd felálltam megfogtam azt a két dolgot és kimentem a teremből avagy a házból.
-Arrébb mentem a többiektől és mélyen kifújtam a levegőt, illetve elővettem egy zsebit és megtöröltem szememet.
- Jól vagy lányom? - simította meg karomat Priscilla
- Sajnálom Priscilla, hogy ezt kellet átélned. - mondtam
- Oh aranyom! - ölelt át Priscilla én pedig próbáltam megnyugodni.
- Nagyon jól voltatok. - dicsért meg minket Baz
Ekkor jött ki az ajtón Austin is. Egyből felém fordult.
- Nem számítottam rá, hogy így szíven üt ez a rész. - mondta Austin
- De látom, nem vagyok egyedül. - mondta a szemembe nézve Austin.
- Jaj Cilla. Nyugi. - ölelt át Austin ölelés közben pedig arcomat simogatta.

[...]

- Életem legrosszabb napja ez érzem. - mondtam mivel újabb szomorú részhez érkeztünk. A reptéren voltunk Elvis gépe mellett (nem az eredeti volt ez csak egy másolat, viszont nagyon jó másolat).
- Mázli, hogy végül az üvöltős részedet nem vélte Baz fontosnak, akkor már pszichológus kéne neked.
- Ja meglehet, ezután szükségem van egy kávéra. - mondtam mosolyogva
- Na és, ha elvinnélek egy pucos étterembe? - kérdezte Austin
- Pucos? Másra sem vágyom. - mondtam - Akkor ezt nem erőltettem csak gondoltam jó lenne valami amin elterelés az agyadat.- mondta Austin
- Elkell engedni mindent ahogy B.B King mondta Austin.
- Erre Elvis: Elkell engedni mindent! - mélyítettem el a hangomat.
- Y/n Austin! - szólt Baz mellette egy 7 éves kislány állt, valószínűleg Lisa Marie erre a részre.
- Üdv Baz, ki ez a szép lány melletted? - kérdeztem mosolyogva a kislányra.
- Ő itt Emily May személyesen. - mondta Baz. Baz mondta, hogy a kislány 7 éves de a sminktől inkább 4 évesnek tűnt.
- Te már ilyen nagy vagy, hogy ennyi idősen színészkedsz? - guggolt le a Emilyhez Austin.
- Én Austin vagyok, én játszom apukádat, ő pedig Y/n ő pedig az anyukád.
- Izgulsz a forgatás miatt? - kérdeztem
- Nem. - jelentette ki lazán a lány
- Na így kell ezt. - pacsiztam össze Emilyvel.
- Kezdhetünk? - kérdezte Baz mélyen a szemembe nézve.
- Igen, kezdhetünk. - mondtam majd beszálltam az autóba.
- 3-2-1 Action! - mondta Baz majd a kocsiból néztem ahogy Emily kiszáll a kocsiból, ekkor kinyitották nekem az ajtót én pedig mosolyogva integettem Emilynek.
- Szia Kincsem! - guggoltam lehozzá majd egy puszit adtam Emily arcára. - Jól vagy? - kérdeztem majd átöleltem Emilyit majd Austin kocsija felé fordulva mondtam
- Köszönj apának! - integettem Elvisnek
- Szia Apa! - mondta Emily
- Nagyon ügyes kislány vagy. - mondtam még óvatosan kiegyenesedtem elindultam Elvis felé. Emily egy kutyaplüssöt szorongatva beszállt a kocsiba.
- Szia! - suttogta Elvis
- Szia. - mondtam lehangoltan.
- Hogy vagy? - szólaltam meg egy hosszú csend után. Austin csak sóhajtott egyet, erre én óvatosan megfogtam kezét. Hirtelen megint éreztem a gyomorgörcsömet. Most már ez tényleg nem a forgatás az már nem lehet. Na, mindegy térjünk vissza a forgatásra.
- Van az a klinika San Dieogóban, ahol ki pihenhetnéd magad. Gyógyulhatsz. A koncert után, oda repülsz, senkinek nem fog feltűnni. Meg van beszélve.  - mondtam
- Nem sokára 40 leszek Cilla. Negyven! - mondta úgyhogy szinte alig nézet rám. És senki nem fog emlékezni rám. Még nem alkottam semmit ami maradandó. Még egy nagy filmet sem amire büszke lehetnék.
- Lehetne a Csillagszületik. - mondtam
- Uhh, Barbara és az ezredes. - mondta mosolyogva Austin. Végre pedig rám nézett.
- Kérlek feküdj be! Lisa kedvéért. - mondtam kicsit sírós hangon. Ha megálmodod meg is csinálod Baby. - mondtam
- Kifogytam az álmokból. - mondta Austin ekkor kopogtak ki kellet szállnom. Elengedtem Austin kezét majd kiszálltam az autóból. Mikor beszálltam volna még Austinra pillantottam egyet.
- Én mindig szeretni foglak. - tátogta olvashatóan Austin. Egy nagyot dobbant a szívem, nem válaszolhattam semmit. Így megfordultam és beszálltam Emilyhez a kocsiba. Akinek persze mosolygós oldalamat kellet mutatnom. Austin integetett a repülőből.
- Vége! Szuper volt. - mondta Baz majd kiszálltam az autóból és Austinhoz siettem.
- Még áll az étterem? - kérdeztem
- Persze. - mosolygott rám Austin