I wanna be yours [Austin Butler F.F]

12 rész

                           Austin szemszöge

Halvány mosollyal az arcomon néztem Y/n-t ahogy megy az utcákon, majd amikor már a szememmel elveszítettem a mellettem idegeskedő Darce-re néztem.
- Most, hogy megyek haza? - kérdezte Darce
- Taxi azért még létezik. - mondtam
- Mond te ezt, hogy Y/n ellopta a motoromat viccesnek találod vagy mi? - kérdezte idegesen
- Nem csak, mindegy nemtudom miért mosolygok. - mondtam szégyellve mivel most pont, hogy nem kéne boldognak lenni, ugyanis Y/n lassan elmegy.
- Valami elég rosszra gondolhatsz most, mostmár nem mosolyogsz úgy, mint a kishúgom amikor 14 évesen fülig szerelmes volt valakibe. - mondta Darce majd visszament az épületbe.

[...]

2 óra telt el mióta Y/n elment és még mindig semmi. A többiek mind haza mentek, kivétel én Darce na meg Baz.
- Ti meg még mit csináltok itt? Menjetek haza nincsen már forgatás. - mondta Baz ahogy benyitott hozzánk. De mi meg sem moccantunk.
- Tán valami baj van? - kérdezte Baz mintha sejtése se lenne, hogy tudjuk, hogy lényegében elküldte Y/n-t.
- Mit mondott Y/n-nek? - kérdezte Darce mélyen Baz szemébe nézve.
- Mire gondolsz? De amúgy sincsen nektek semmi közötök ehhez. - mosolygott Baz
- Ami azt illeti, 2 órával ezelőtt üvöltözve lelépett a motorommal és fogalmunk sincsen merre van szóval szerintem van egy kicsi közöm hozzá. - mondta Darce mire Baz kérdően nézett rám, hogy nekem pedig mi közöm van ehhez az egészhez.
- Én pedig csak, mint egy nagyon jó barát szeretném tudni. - mondtam. Valamiért nehezemre esett kimondani a "barát" szót talán mert még magam sem tudom mik vagyunk mi. Inkább csak munkatársak vagy ismerősök.
- Akkor sem fontos ez annyira! Menjetek haza! - emelte fel hangját Baz ami igazán nem megszokott tőle.
- Legyen, de holnap még erről tárgyalunk! - mondtam majd Darce kimentünk a szobából és hangosan becsaptuk az ajtót.
- Na és most mit csináljunk? - kérdezte Darce
- Menjünk haza. - sóhajtottam egy mélyet.

[...]

- Szóval valószínűleg lassan találkozunk. - mondtam a telefonba apának.
- Na és ennek te nem örülsz? - kérdezte apa
- De, csak forgatni akartam volna még. Talán valamit elszúrtam ahogy mindig mindent. - mondtam
- Hogy érted, hogy mindent. Sikeres vagy. - mondta apa
- Igen a munkában, de az életben egy senki vagyok, nincsenek nagyon barátaim, se pasim, csak te vagy nekem. - mondtam
- Na és mivan az Elvises fiúval? Hogy is hívják? Aaa meg van Austin Butter. - mondta apa
- Butler! - szóltam rá idegesen.
- Oh bocsánat, na mi van veletek? - kérdezte
- Mi lenne? Mi csak munkatársak vagyunk. - mondtam nevetve
- Na és munkatársak szoktak kézen fogva sétálni? - kérdezte mire a szívem nagyot vert. Ne mond nekem ne ne ne!
- Paparazzik rakták ki ezt a képet, egész jóképű ez az ember. - nézte telefonját apa
- Apa, mi csak barátok vagyunk Austinnal több nem leszünk. - nem hazudtam apámnak teljes mértékben így gondoltam. Austinnal csak barátok vagyok és az is még csak épphogy.
- Te tudod. Amúgy most mit csinálsz? - kérdezte
- Edzeni voltam, itt feltűnt, hogy rajtam maradt a Priscilla ruha, na de mindegy volt nálam váltó ruha. Aztán edzés után elmentem meginni egy kávét majd sétáltam egyet most pedig a motorral haza megyek. a jelentettem ki.
- Akkor jó utat, majd beszélünk. - mondta apa majd letettem a hívást beraktam a táskámba a telefonomat meg felvettem a bukósisakot és elindultam haza.

[...]

                           Darce szemszöge

- Annyiban kárpótol Y/n, hogy jól süt. - ettem még a megmaradt Brownieból.
- Hol lehet már? - kérdezte idegesen Austin miközben ide-oda járkált.
- Már vagy 3 órája nem tudunk róla semmit, hihetetlen milyen sötét van már. - mondta Austin.
- Lehet, hogy balesete van. - mondtam
- Kérlek ne idegesíts! - mondta Austin miközben haját túrta idegesen. Soha nem láttam még ilyenek Austin-t. Ekkor hirtelen kopogást hallottunk majd bejött valaki a házba.
- Hello? Valaki itthon van? - hallottunk meg egy igen ismerős hangot.
- Y/n! - ölelte meg Austin Y/n-t. Ekkor egy gondolat pattant ki az agyamból. Van valami köztük? Austint soha nem látom olyannak, mint amikor Y/n velünk van.
- Motorom megvan? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
- Lent parkolók. Sajnálom, kicsit elment az agyam. - mondta Y/n
- Nem akartam mondani. - mosolyogtam rá.
- Akkor én megyek. - mondtam majd intettem és kimentem a szobából. 

                            Y/n szemszöge

7 nap telt el a Baz esett óta azóta pedig forgatunk. Ma van az utolsó forgatásom, aminek híre elborzaszt. A smink szobában sminkeltek ki miközben Austin szervezte az utazást ami holnap lesz.
- Ha készen vagytok gyertek a stúdióba. - mondta Baz. Mire én csak kamuból rámosolyogtam.
Egyszerűen ránézni is fáj.
- Túl leszünk rajta. - mosolygott rám Austin
- Hát ezen a részen túl kell lenni. - mosolyogtam rá