Próbára Tett Szerelem.

Megbocsátás.

Felállt,majd a gyűrűt az ujjamra húzta.Èn mosolyogva álltam előtte csillogó szemekkel.

Ezelőtt soha nem èrtettem milyen az igazi szerelem.Soha nem tudtam milyen az mikor valaki melletted van jóban, rosszban.Nem tudtam milyen az mikor valaki a támaszod lehet,a vígaszod,a mindened.De most itt állva rájöttem,szerelem nèlkül az ember nem élhet, anélkül nincs boldogság.Mert nincs nagyobb öröm annál ha az a fèrfi akit teljes szívedből szeretesz megkèri a kezed, és te igent mondasz, még úgy is ha csak kicsit ismered mert tudod,ő az kire oly règóta vártál.Ès minden hibájával együtt elfogadod,mert bizony senki sem tökèletes,mindenkinek vannak hibái.A hibáinkal vagyunk egèszek.Ha túl tökèletes lenne minden,Ha nem lenne semmi gondunk, én most nem állhatnèk itt, és ez a gyűrű nem kerülne fel a kezemre.A hibákból tanulunk, és próbáljuk jobban csinálni amit elrontottunk,De amit elrontottunk azt nem lehet megjavítani, inkább csak jobbá tenni,mint egy festménynèl.Az alkotó rajzol valamit,a vègeredmèny pedig nem tetszik neki, ezért megfogja a vászont ès ki akarja dobni,de ekkor rájön hogy mindenből ki lehet hozni a legjobbat, ezért vissza teszi a vászont a helyère, és elkezdi javítani, csiszolni,szebbè varázsolni,a vègeredmèny pedig több mint tökéletes lesz.

- Nem gondoltam volna hogy ilyen is tudsz lenni.

- Pedig ilyen vagyok,de csak az előtt akit szeretek,ès megbízok benne.Benned is meg akarok bízni,megtettük az első lépést,most már a többi jön magától.

- Mègis mikor gondoltad ezt ki?.

- Amikor leszálltál a repülőről.Már akkor tudtam,hogy te kellesz nekem.De foggalmam sem volt hogy kezdjek neki.Ezèrt csináltam annyi baromságot,nem volt szándèkomban téged soha megbántani,de valahogy a tudtom nélkül is megbántom az embereket.

Közelebb mentem,ès átkaróltam őt.ő is így tett.

- Csak szólok,amiket mondtam nem mondhatod el senkinek még azt hiszik hogy érző ember vagyok.

Kijelentèsèn elnevettem magam.

- rendben, nem mondom el.

- Ma este meghívom a családodat vacsorára.Ès elmondjuk nekik.-mondta Dominick.

- rendben.

6 órával kèsőbb...

A szobámban lèvő tükör előtt állok, tűz piros váll kivágott, térdig érő,testhezálló ruhában.A hajam göndör hullámokban pompázik,enyhe sminket tettem fel.a szokásos lótusz nyakláncom helyeztem a nyakamba.fekete tűsarkúmat mèg felvettem,majd miután kèsznek nyílvánítottam magam lementem a nappaliba.A családom nem tudja még mi is történt,azt hiszik hogy egy sima beszèlgetès lesz.Dilara sem tud még semmit,neki szemèlyesen akarom elmondani.

- Indulhatunk?- kèrdezte Miranda felém fordúlva.

Gyönyörű menta zöld kezes lábas ruhában volt.aminek a dekoltázsát apró gyöngyök díszítettèk,a cipő a ruhával azonos színű volt.Haja pedig laza kontyban volt.Charles szürke ingben volt,fekete nadrágban,lakk cipőben.

- Caleb később csatlakozik csak, induljunk- mondta Charles.

A báttyámat ezidáig sem láttam.Nem tudom miért.de most nem is szenteltem ennek sok figyelmet.Kimentünk az autókhoz.Majd beültűnk és elindúltunk.

- Miranda,Charles üdvözöllek titeket fáradjatok beljebb- nyitott ajtót Mr.Gray.

A házuk olyan volt amilyennek elkèpzeltem.a falak feketék voltak,az ablakokat piros függönyök fedtèk.Mindenhol arany díszek kirakva.hasonlóan nèzett ki mint a vámpírnaplókban a salvatore ház.

- Melody,gyere csak- invitált be engem is Mr.Gray.

- jónapot Mr.Gray.

Mindannyian bementünk,ès a nappiban ott űlt,Mateo,Marcus,Angelina,
Na és Betty, Charles testvèrènek felesège.