Próbára Tett Szerelem.

Váratlan hírek.

Hajnali 3....

Az erkélyen ülök, egy pléddel betakarózva, és a csillagokat kémlelem az égen, míg Dominick bent alszik, vagyis azt hittem hogy alszik.

- Te mit csinálsz itt?- jött ki az erkélyre egy fekete mackónadrágban, póló nélkül.

- Azt hittem alszol.

- Csak felkeltem, aztán láttam hogy itt vagy. Mióta vagy itt?- majd leült a velem szemben lévő székre.

- Már rég. Eszembe jutott minden, ami az évek során történt.

- mármint?.

- Hát hogy mind az akiről az hittem hogy mellettem van, igazából soha sem volt mellettem. Megbíztam bennük, az életem részei voltak, most pedig idegenek számomra. Akiről azt hittem hogy az ellenségem, ők voltak mellettem , ők karoltak fel és védtek meg.Sosem attól kaptam a hátbaszúrást akit nem kedveltem, hanem attól akit szerettem, és a családomnak tekintettem.-osztottam meg vele.

- Ez mindig így van. Ezért mondják azt hogy ne az ellenségeidtől félj, hanem azoktól akik közel vannak a szívedhez. Ebben a világban senkiben nem bízhat meg az ember.Nem hiába vagyok távolságtartó Melody, ne gondold hogy az én életem könnyű volt.

- Soha nem meséltél a múltról ,hogy miken mentél keresztűl- kíváncsi szemekkel néztem rá.

- Már kicsi koromba munkába kellett álljak, soha nem tehettem meg azt hogy otthon üljek és ne csináljak semmit, mindig az apámnak kellett segítenem. nagyon egy Tapintatlan ember volt, belegázólt az emberek lelkébe egy szóval is. Sosem mondta hogy büszke lenne rám, sose mondta hogy szeret, csak mindig azt hallottam hogy dolgozz ,dolgozz mert akkor leszel igazi ember.Hát ezért dolgozom most is sokat, hiába nőtem már fel. Mindig azt tanultam hogy nem lehetek kedves az emberekkel, nem sajnálhatom őket, legyek kegyetlen és tiporjak el mindenkit.Ezért is bántok meg sokszor másokat.Tudod mindig én vigyáztam a testvéreimre, és ha az egyik bajba kerűlt nekem kellett cselekednem, ha történt velük valami, én voltam a felelős , én kaptam a büntetést. Az egész gyerekkorom abból állt hogy dolgozzak de közben tanuljak is. és mikor idősebb lettem, akkor sem volt másképp. Az apám folyton nem volt otthon, mindig veszekedett az anyámmal, és én voltam az akin ez le volt vezetve, már 13 évesen nekem kellett fegyvereket venni. Nekem nem volt gyerekkorom. Ezért vagyok ilyen.

- Nekem sem volt gyerekkorom. Én is folyton csak dolgoztam, azért hogy eltartsam a családot.Az anyám élettársai ki be jártak a házba, némelyik agresszív volt, volt akit nem is láttam,volt olyan is aki nem törődött velünk. Igazi családom sem volt.Nem találkoztam a családtagjaimmal sem. aztán megjelent az apám,és ezzel megváltozott minden, egy új élethez kellett alkalmazkodjak, ami veszélyes.Viszont ha ez nem történik meg, amik értek az életben, nem találkozhattam volna veled.Én sem vagyok egy érzelemkifejező,hisz sose tudtam, Félek ezektől a nagy szavaktól, mint szeretlek, Bízz bennem, nem hagylak el. Mert ezek a szavak mindig csalódást okoztak, te is nagyon sokszor megbántottál, mégis itt vagyok,mert nélküled nem tudok létezni.

- Soha nem harcoltam ennyit még senki szerelméért. Ha rád nézek, nem a rossz dolgok jutnak eszembe, hanem csak a jó, te mindezek ellenére egy kedves, segítőkész vagy.Az ellentétem vagy, te változtattál meg.Te adtál nekem okot arra hogy mégis érdemes néha bízni,és reménykedni.Mert a jó mindig megtalálja az embert.és itt ülsz most előttem.

A beszélgetésünket a csengő szakította félbe .furcsáltuk hogy hajnali 3 kor csengetnek.

Dominick ment ajtót nyitni, aztán Diego hangját hallottam meg. Én is oda mentem.

- Hajnali 3 van, történt valami?- kérdezte Dominick.

Majd Teresa is belépett az ajtón.s ő mondta el.