Próbára Tett Szerelem.

Utazás kezdete.

Másnap/reggel 8.

Dominick már korán elindúlt dolgozni, Ahogy én is, már bent vagyok a cégnél. Épp a folyosón sétálok a lift felé. Meg is nyomom a hívó gombot,és várom hogy leérjen a lift. Eközben egy váratlan idegen férfi áll meg mellettem szintén a liftet várva,és mikor leért a lift beléptünk. A férfi nálam jóval magasabb volt, Hamvas szőke volt a haja, a szemeit napszemüveg takarta, fehér inget viselt kék szövetnadrággal,és lakkcipővel. Sosem láttam még őt itt. Elég feltünően engem bámúlt,hisz egész törzsével felém volt fordulva, már szinte zavaróvá vált.

- Esetleg van rajtam valami érdekes?- Néztem rá.

"nagy macsósan" levette az egyik kezével a szemüvegét.

- Nem csak Ritkán látok ennyire szépet- szavaiban érezhető volt az utalás.

- Én is ritkán látok ilyen taplót- majd kinyílt a lift és mentem is az irodám felé.

- Melody, A technikai részlegnél jelentkezett egy kis gond, szóltam a nagyapádnak is de  nem ér rá és kérte hogy szóljak neked.

- szuper, megyek..

Lementem a technikai részlegre ahol a újabb fegyvereket állítanak elõ.

- mi történt Mike?.- kérdeztem azt aki a fegyvereket szereli össze.

- Ne tőlem kérdezd, hanem tőle.- mutatott a falnak támaszkodó férfira, akivel a liftben találkoztam.

- Sebastian Miller, Társtulajdonos- mutatkozott be,s közben a kezét nyújtotta kézfogásra.

- Társtulajdonos?- fontam össze magam előtt a karom.

- Igen, Nemrég jöttem vissza Törökországból a nyaralásomról-mondta mosolyogva.

- és miért nem maradtál ott?-mosolyogtam vissza rá.

- Kíváncsi voltam rád...

- Mike, szólj majd a Nagyapámnak, én most elmegyek.

- Melody, ez sürgős.- szólt Mike.

- Akkor oldja meg a társtulajdonos- majd kimentem a helyiségből.

- Nagyapa, beszélhetnénk?-léptem be az irodájába.

- gyere csak.- intett az íróasztala mögűl.

- Ki ez a Sebastian?.-kérdeztem azonnal.

- Áh, el is felejtettem mondani, már 3 éve társtulajdonos, eddig nyaralni volt,nemrég jött vissza, az apjával alapítottam ezt a céget,aztán az apja kiszállt és átadta a fiának.De nagyon jól dolgozik.

- értem..

- de ha nem haragszol most fel kell hívnom valakit.

- persze, nem zavarok..

- Hogy mondhattad el?- találkoztam a folyosón Dilaraval.

- Szia Dilara, már beszélni akartam veled.

- Melody!, hogy mondhattad el??, még is ki vagy te hogy intézkedj?.

- Csak segítettem, Dilara nyugodj meg.

- Segítettél?,komolyan?. Mindent elrontottál!,érted?, Marcus felhívott és kiabált velem hogy miért mondtam el, mikor már majdnem meggyőztem hogy legyünk együtt.

- Akkor old meg magad!, neked is ugyan annyi eszed van mint Marcusnak, Innentől kezdve ne számíts a segítségemre, boldogulj magad- majd elsétáltam mellette.

az irodámban felvettem a táskám és kimentem az autómhoz és beültem.Ekkor kopogtak az ablakon,és oda kaptam a fejem, Dilara volt barátja volt az.Kiszáltam a kocsiból.

- Carter, te mit keresel itt?.

- Képzeld, most tudtam meg, hogy a kis barátnőm terhes a te barátodnak az öcssétől.

- Nekem azt mondta Dilara hogy szakítottatok.

- Nem, nem szakítottunk.Csak lefeküdt Marcussal.

- Jézusom..

- nekem nem veszi fel a telefont, tudod hol van?.

- Bent. - mondtam el.Mert megérdemli Dilara.

aztán újra beűltem a kocsiba és elindultam Dominick cégéhez. A parkolóban leparkoltam, és bementem. Majd Dominick irodája felé tartottam. az ajtóhoz érve bekopogtam,majd benyitottam.  ott ült az asztalnál.

- Bejöhetek?.

- Gyere - nézett rám meglepetten.

- Nem fogod elhinni..

- mit?.

- Dilara még együtt van Carterrel és úgy feküdt le Marcussal.

Dominick felállt a székbõl és megállt elõttem.

- Ne foglalkozz ezzel, Az öcsémmel ma is beszéltem, többet már amúgy sem tudunk tenni,oldják meg.

- igazad van. Van nekünk is elég bajunk.

- Gyere ide te jószívű hercegnő- karolt át.

- Szeretem mikor megölelsz..

- mit szólnál ha elmennénk nyaralni?,úgy is mindjárt vége a nyárnak.

- Ez most komoly?.

- Igen, úgy is elfáradtam már én is ebben a sok munkában és a hülye emberek miatt. Na mit szólsz?.

- Szeretlek!!- ugrottam Dominick nyakába.