Próbára Tett Szerelem.

Az igaz szerelem mindig győz.

A szülinapi buli nagyon jól sikerült. Mindenki jól érezte magát. Pamela és Erick pedig végig egymással beszélgettek aminek nagyon örültem. A nagyszüleim is jól érezték magukat, elbeszélgettek mindenkivel. Caleb hálás volt ezért, látta a régi barátait, és ahogy láttam jól is érezte magát nagyon. A vendég fele már elment, valakik haza, a többiek pedig a hotelban szálltak meg, persze mi még maradtuk, ahogy még sokan mások is. A dj-s nagyon jó választás volt hisz jobbnál jobb zenéket játszott. Most is az asztalnál ülve nézem a nõvéremet és a férjét ahogy táncolnak.

- Láttam az előbb vitted a tányért össze vissza- ült le mellém Teresa.

- Jaj, hagyjál, nem én akartam inni.-mondtam.

- Caleb is már elég jól ivott már, azon lepődtem meg hogy még talpon van- mutat Caleb felé.

aki össze vissza magyaráz, és röhög a barátaival.

- végülis ez az ő napja, hadd érezze jól magát.

- sziasztok- szólt egy női hang.

én és Teresa hátra néztünk és Amandát láttuk meg. Aki eléggé ki is öltözött, még jó hogy nem volt bikiniben, annyira látszott mindene. Teresa egy pillantásomból levette, ha most nem megy el, akkor én nekimegyek.

- Amanda, jobb ha elmész, Miért jöttél ide?- állt fel Teresa.

- Talán azért mert Caleb a munkatársam, akinek hoztam ajándékot,miért ekkora baj ez?.

- Van képed ide jönni?- álltam fel én is.

- Most miért beszélsz így velem, mit csináltam?.

- Gyere csak- fogtam meg a karját és húztam ki a folyosóra ahol senki nem lát minket.

- Most mi a gond Melody?.

- Te, te vagy a gond. Mit képzelsz hogy ide gyere?.Nem akarlak itt látni, tűnj innen!.

- tűnjek innen? semmi jó modor nem szorult beléd? és te nevezed magad nőnek? úgy viselkedsz mint egy kislány, aki annyira féltékeny hogy azt sem tudja mit csináljon, ha befejezted ezt a gyerekes viselkedést talán majd akkor beszélhetünk- a hangjában érzõdött a gúny.

- Én nem vagyok nő?, Drága Amanda, az nő aki rámászik másnak a férjére?,és mindenáron el akarja érni hogy vele legyen?. Azt hiszed hülye vagyok?, azt hiszed nem látok át rajtad?. Rádnézek és tudod mit látok?, szánalmat, és sajnálatot. Mert akinek nincs élete, aki egy romhalmaz, az viselkedik így, de jobb jelzővel is illethetnélek, mint például szemétdomb, őrült, aranyásó, Szégyentelen, soroljam még?. Sem itt nem akarlak látni, sem a munkában, vedd úgy hogy mától nincs munkád!. Ott az ajtó- mutattam a kijárat felé.

- Te nem rúghatsz ki, te itt senki nem vagy, előbb voltam Dominick életében mint te, előbb ismertem meg és előbb is szerettem bele, jobban ismerem őt mint te. Téged nem szeret te csak egy kellék vagy neki!.- mosolygott az arcomba.

- igen?, akkor menj, menj oda Dominickhoz és mond meg neki hogy szereted, ha annyira biztos vagy magadban, és ha azt mondja hogy õ is téged. Kilépek az életébõl és a tiéd lehet.

Amanda megdöbbent arcot vágott.

- Most meglátod- indult el magabiztosan.Én pedig követtem.

- Dominick a terem végénél állt, és épp Diegoval és másik két sráccal beszélt. Amanda megállt Dominick elõtt és félre hívta ,Én megálltam a fal mellett, hogy halljam mit beszélnek.

- Mit akarsz mondani?- kérdezte Dominick.

- Tudod jól hogy régóta ismerjük egymást. És nagyon sokszor együtt vagyunk, jókat nevetünk, és egy nyelvet beszélünk. Megérjük egymást. Ezért is szeretném hogy tudd, én szeretlek, és mindig is szerettelek. Te mindig megértettél, mindig segítettél, ha késő este hívtalak akkor is felvetted a telefont, feleséged volt, mégis velem voltál többet. láttam a jeleket amit felém adtál, ezért sem félek most ezt elmondani, úgy gondolom mivel elváltál, már nincs ami közénk álljon.- Vallotta be .

- Amanda, miről beszélsz?, milyen jelek?, miket adtam?. Persze hogy felveszem a telefont ha munkáról van szó, mert csak arról beszéltünk, lehet régen volt köztünk valami, de már régen nincs. egy régi barátnak tekintelek. Kis korod óta ismerlek, nyilván való hogy segítek, mint barátnak. És mi az hogy többet voltam veled mint a feleségemmel?. Rengeteg munka volt, ami halaszthatatlan volt.Ennyi az egész. Számomra csak egy valaki létezik. És azt a valakit a te hülyeséged miatt majdnem elvesztettem. És van valami ami közénk áll, az hogy én nem érzek irántad semmit. És most menj el, nagyot csalódtam benned.

- De Dominick

- Azt mondtam hogy menj el!,és a cégnél sem akarlak látni!.

Már csak Amanda zokogását hallottam, és ahogy elsiet. Én pedig Dominick háta mögé sétáltam és amikor megfordúlt engem látott meg. Olyan szemekkel nézett rám, hogy mindenben igazam volt.

- Remélem most már hiszel nekem- mondtam a szemeibe nézve.

- Sajnálom.

- Én mindig csak jót akarok, és csak megmutatom amit te nem látsz. Én csak kettőnket védtem, de ez mindig két emberen múlik.

- Tudom, gyere ide- húzott magához és ölelt át.

2 órával késõbb...

Már mindenki a hotelben van. Én épp most zuhanyoztam meg, és mostam meg a hajam, majd felvettem a pizsamám. Ráadásul mindenki külön szobát kapott. persze akik párok azok egy szobában vannak, de mivel Dominick és én még csak most békültünk ki, nem akartam elsietni semmit, ezért külön szobába mentem. Azonban Pamela felhívott telefonon, hogy menjek át hozzá. így pizsamában papucsban és vizes hajjal elindúltam, és mikor az ajtóhoz értem,nagy lendülettel akartam kinyitni az ajtót, de valaki pont kifelé jött, és az nem volt más mint Dominick, elvesztettem az egyensúlyom,  próbált elkapni de mind a ketten a földön kötöttünk ki.én rá néztem ő pedig rám.

- Sajnálom- másztam le róla.

Ő is felkelt a földről.Én körbe néztem de nem láttam Pamelát.

- ez nem Pamela szobája?.

- eggyel arrébb.

- Oh- jöttem zavarba.

- De ha már itt vagy-s közben becsukta az ajtót.- itt is maradhatnál- lépett hozzám közelebb.

- Valami fontosat akart, muszály átmennem hozzá.

Dominick mégközelebb jött. és végig a szemembe nézett.majd megfogta az egyik kezem.

- Nem akarom hogy távol legyél tőlem.

- Nem vagyok távol. és nem is leszek.

ekkor megcsókolt .Majd felkapott és a hálószobába vitt.