András nekromanta, és nem szerepelt a tervei között, hogy bárkit is tanítani fog, különösen nem egy vérfarkast. Erik vérfarkas, aki igazán nem tervezte kihajítani az irodalomtanárát az ablakon. Hamarosan mindketten rájönnek, hogy lényegtelen, mit te...
– András karaktere évek óta érlelődött bennem, annak idején Zawadyként, a meg nem értett nekromanta uralkodóként.
– András először nem alkoholista volt, hanem OCD-s. András alkoholizmusa a szeretett nagypapám emlékére került bele. Zavart, hogy az alkoholisták többségében erőszakos karakterek, ami rá nem volt igaz, jó ember volt. A papa sajnos vesztett az alkohollal szemben. Mindig hiányozni fog.
– Nincs megemlítve, de Luca roma származású.
– Viktor az első tervek szerint nem szerepelt volna a történetben, de annyi ügyintézős részt terveztem, hogy nem akartam elpocsékolni az ügyintéző karakterének lehetőségét.
– Linda eredetileg Károly lett volna, de rájöttem, szeretem a női antagonistákat.
– Az első változatokban Eriknek András szülei teregették ki az alkoholizmus részleteit az ő nézőpontjuk szerint, de az a változat nem tetszett igazán.
– Ebben a történetben írtam meg életem legeslegelső csók/ szexjelenetét. Soha nem írtam romantikus történetet ezelőtt, Zawady karaktere is aromantikus volt a fejemben.
– Amikor András elszundított a Piknik című fejezetben, akkor, mielőtt késznek nyilvánítottam a fejezetet, kiírtam Gyakori Kérdésekre, hogy egy rövid elbóbiskolásból is lehet-e merevedéssel ébredni, mert mindenhol csak az éjszakai verzióról írtak.
– Cirmike karakterét Fehérke nevű macskámról mintáztam, aki akár zombi is lehetne, annyira nyugodt. Lehet, hogy azért is, mert süket.
Következő történet
Valóban vége a Sírig és továbbnak?
Igen is, meg nem is. Viktor kap egy külön történetet, ez öt évvel később játszódik. Megismerhetjük őt egy kicsit jobban, az ő szemszögéből láthatjuk, hogy milyen kalamajkákba keveredik.
Andrástól és Eriktől elbúcsúzunk, de csak mint szemszögkarakterek, mellékszereplőként helyet kapnak Viktor történetében is. Igyekeztem úgy megírni, hogy az ő története önmagában is élvezhető legyen, mert nem folytatásnak szántam. Viktor más, mint András vagy Erik, így a történetének hangulata és cselekménye is különbözik.
Ez a címén is látszik, hogy keserédesebb. Az ő története az „Emlékezz rám, ha én már nem tudok" címet fogja viselni, gyönyörű borítóval, amit szintén @mseastbrook -nak köszönhetek, ezt lentebb láthatjátok.
Fülszöveg:
Mit tudunk a vámpírokról? A múltban az emberek, ha vámpírt sejtettek, vasvillát ragadva rontottak be a szörnyek menedékeire, kirángatták őket koporsóikból, majd lemészárolták őket egytől- egyig. Azóta sok minden változott. Az emberek szépen lassan elfeledkeztek a szörnyekről. Megalakult az Egyesült Nemzetek Természetfeletti Tanácsa is, ami összefogja a paranormális népcsoportokat és biztonságot nyújt nekik az emberek által uralt világban. De mi van, ha azt mondom, hogy a vámpírok megítélése nem változott az idők folyamán? Mi van akkor, ha ők továbbra is kirekesztett, meg nem értett tagjai a természetfeletti társadalomnak is? Megpróbálnak beilleszkedni, elvegyülni. Nem étkeznek nyilvánosan, úgy mosolyognak, hogy a fogaik ne látszódjanak. De élet ez így? Élet úgy az öröklét, ha a halhatatlanság hátrányaival kell megküzdened? Ha a többi gondolkodó természetfeletti lény között te vagy az egyetlen, aki már nem él? Mégis hogyan boldogulhat egy halott az élők világában, ha nem látják szívesen? Ahol szitokszó a vérszopó. És ahol hiába éltél végig évszázadokat, nem emlékszel a múltadra? De a múltbéli sebek eltűnnek, ha elfelejtjük őket... Ugye? Miért a vámpíroktól félünk és nem azoktól, akik lemészárolták őket?
Ez a történet két vámpír szerelméről szól. Szerethetünk valakit, aki megsérült? És akkor, ha annak a sérülésnek nyoma is van?
Borító:
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
Beszélgessünk!
Ha bármi kérdésetek merült fel a történettel kapcsolatban, kérdezzetek nyugodtan kommentben, megpróbálok mindenre válaszolni! <3
Szívesen fogadom a pozitív és negatív kritikákat, elő a farbával! Ti mit írtatok volna meg másként?
Ki volt a kedvenc karakteretek?
András és Erik közül kinek a szemszögéből szerettetek jobban olvasni?
És kitaláljátok, ki lesz a másik szemszögkarakter Viktor történetében? ;)
Köszönöm, hogy elolvastad az első regényem! Köszönöm mindenkinek aki nyomot hagyott, elképesztő motivációt adtatok a folytatáshoz!
