Euphoria |GAARA FANFICTION|

9. fejezet

"Ó" - írta Ino a közös csoportba.

Chiho gondterhelten ült a kádban, közben barátainak felvázolta a jelenlegi helyzetet otthonában.

"Igen. Komolyan nem értem... eltelt egy csomó nap, se hívás se üzenet... aztán csak úgy random a nappalimban teremnek." - írta Chiho.
"Nem is tudtam, hogy lesz tanulmányi verseny a suliban" - írta Tenten egy gondolkozós emojival - "Tőlünk indul egyáltalán valaki?"
"MOST NEM EZ A LÉNYEG, TENTEN!" - írta egyszerre Ino és Chiho.

A lány kuncogva csuszott lentebb a kádban. A forróság égette arcát, de abban a pillanatban pont erre volt szüksége.

"És most úgy irogatsz róluk, hogy közben mellettük ülsz? Te kis illetlen." - Shikamaru.
"Éppen a fürdőkádban bujdokolok. Mennyi az esélye annak, hogy megfőlök a vízben??? Remélem sok."
"Idióta" - Gaara.
"Az igaz szerelem még nem halt ki, könny szökött a szemembe." - Kankuro.
"Átmenjek a szobádba megverni?" - Gaara.
"Ha nem hagyjátok azonnal abba, én megyek át megverni titeket!!!" - Temari.

Chiho fújt pár buborékot a víz alatt, majd végül kimászott a kádból.
A vizet nem eresztette le, ugyanis öccsének is fürödnie kellett még aznap.
Felvette pizsamáját és kiment szobájába, ahol régi barátnője mosolyogva nézett rá.
- Jó volt a fürdés? - kérdezte, végignézve, ahogy a lány ledobja magát ágyára.
- Fogjuk rá - felelte félvállról.

Hikari szája szélét rágcsálva kereste a lány tekintetét, végül hosszas csend után megszólalt:
- Sajnálom...
Chiho ráemelte tekintetét.
- Ugyan mit?
- Hát... - sütötte le Hikari a tekintetét. - Hogy nem jelentkeztem. Genta mondta, legyen meglepetés, hogy jövünk... pont a költözésetek napján tudtuk meg ezt a versenyt.
- Aha.
- Chiho, kérlek, bocsáss már meg végre nekem!

De a lány még mindig unottan nézett a másikra.
Esze ágában sem volt neki megbocsátani.
Nagyot sóhajtva állt fel ágyáról és lement a konyhába.
A lépcsőn lefelé megnézte telefonját, ahol Gaara üzeneteit nyitotta meg legelőször.
"Sajnálom a helyzetet, ami nálatok van. Holnap látjuk egymást. Szeretlek!"

Chiho elmosolyodva pötyögött neki vissza, majd a konyhába érve észrevette Gentát, aki Kaitóval fogyasztott el éppen egy üdítőt, közben kellemesen elbeszélgettek.
Egyértelmű volt, hogy Genta és Kaito szinte legjobb barátok voltak, még mindannak ellenére is, hogy Chihóval szakított a fiú.
Kíváncsi lett volna a lány arra, vajon a költözés után ők tartották-e a kapcsolatot még...

Idegesen dobta le telefonját a pultra és felrántotta a hűtő ajtaját.
- Baj van, Csöpi? - kérdezte Kaito felvont szemöldökkel.
- Ugyan mi lenne - vágta rá ingerülten. - Minden fasza, a lehető legjobb...
- Hé - kezdte bátyja, de leintette őt a lány.
- Hagyjuk inkább.

A nappaliban öccse az xbox előtt ült, de szinte azonnal kikapcsolta, amikor nővére fürdeni küldte, utána pedig lefeküdni.
Chiho elgondolkodva ült le oda, ahol előtte öccse volt.
Édesanyjukra sose hallgatott ilyen jól Eita. Vele mindig makacs volt, hisztis. Ellenben Chihónak minden szavát ette és azonnal azt csinálta, amit mondott neki.

Igazából Kaito kivételével, egyikük sem ragaszkodott annyira anyjukhoz. Kaito ezerszer inkább anyás gyerek volt, mint apás. Chiho és Eita számára viszont az apjuk volt a mindenük, így nem meglepő, hogy amikor a költözésről volt szó, ők ketten apjukkal akartak maradni.
Sokat veszekedtek ezen Kaitóval, de végül megszületett az egyesek számára kellemetlen döntés.

Végignézett a nappalin és egy apró mosoly szökött arcára.
Anyja minden álma volt egy régi stílusú japán ház, éppen ezért esett a választás Konohára. Konohára, ahol nagyon jól érezte magát.