Euphoria |GAARA FANFICTION|

7.

Miután a két fiatalt bezárták Ino szobájába, nagy volt a csend.

Kínos volt a szituáció és alig mertek egymásra nézni.

- Sajnálom – mondta végül Chiho. – Én csak... nem akartam, hogy Ino állandóan beszéljen.

- Hé! – kiáltotta az ajtón keresztül a lány.

- Pofa be! – ordította ki a barna hajú idegesen.

- Semmi baj – nevetett fel Gaara. – Én is ezt tettem volna a helyedben. Inkább beégek, minthogy Ino összefüggéstelen mondatait hallgassam.

- Te kit mondtál volna? – kérdezte kíváncsian Chiho. – Vagyis... várj, nem, mégse. Nem kell válaszolnod. Nem hinném, hogy el akarod mondani.

- Nem, nincs ezzel semmi baj – nyugtatta meg a fiú kedvesen a lányt. – Ha én kaptam volna azt a kérdést, téged mondtalak volna.

- Engem? – lepődött meg a lány, majd zavartan sütötte le szemeit, amikor a vörös hajú bólintott. – Értem.

- Igazából... - kezdte Gaara. – el is hívnálak randizni. De nem akarom, hogy miattam szegd meg a bátyáddal tett ígéretedet.

Chiho elkerekedett szemekkel nézte a fiúk, aki kedvesen rámosolygott.

Az alkohol hatása már régóta elmúlt a társaságban, mivel mindannyian elvégezték feladatukat és nem ittak azóta semmi alkoholt.

Gaara pedig már az este elején se nézett ki úgy, mint akin bármit is dobott volna a vodka vagy pálinka. Mintha csak vizet ivott volna... és itt leesett a lánynak a dolog.

- Na várjunk csak egy kicsit! – csapta combon magát. – Hogy lehet az, hogy mi lányok, majdnem kifeküdtünk az alkoholtól, de nektek semmi bajotok nem volt?

- LEBUKTUNK! – kiáltotta az ajtó túloldalán Kankuro.

- Le bizony! – kiáltott vissza Chiho. – Hogy csináltátok? Főleg úgy, hogy mi nem vettünk észre belőle semmit...

- Az maradjon a mi titkunk – kacsintott rá Gaara, majd a faliórára nézett. – Már csak két perc.

- Mi két perc? – kérdezte Chiho.

- Két perc múlva kimehetünk és megmondhatjuk, hogy nem volt semmi értelme ennek a játéknak...

- Ó, igen... Igaz – motyogta a lány csalódottan, majd elkerekedett szemekkel hökült hátra, amikor Gaara egyszerűen csak odahajolt hozzá és megcsókolta.

A fiú kíváncsian fürkészte a csók közben a lány reakcióját.

Chiho végül lehunyta a szemeit és visszacsókolt.

Egészen két percig csókolóztak. Amikor meghallották a zár kattanását, csak akkor húzódtak el egymástól.

- Köszönöm – suttogta a lány.

- Ha már nem randizhatunk, legalább ennyit engedjünk meg magunknak – csókolta meg még utoljára gyorsan a lányt, majd a belépő társaságra nézett.

- Csalódott vagyok, hogy nem történt semmi – mondta szomorúan Tenten.

„Tehát nem látták..." – könnyebbült meg Chiho.

- Igen, én is – csatlakozott Kankuro. – Pedig azt hittem, jó ötlet volt ez tőlem...

- Nem tudom, mit lepődsz meg ezen, Kankuro – nézett rá öccse lesajnálóan. – Eddig egy terved sem volt jó ötlet és soha nem is sikerültek.

- Annyira utállak! – kiáltotta sértetten a fiú.

- Kölcsönös.

- Oké, a testvéri civakodásnak ezennel vége – szólt közbe Sai. – Mit csináljunk most? Kezd nagyon ellaposodni a buli.

Igazából az este folyamán már csak punnyadtak Ino szobájában és mindenféle témáról beszélgettek.

Közben felmerült az is, hogy Chiho mire műkorcsolyázzon a versenyen.

Ezen sokáig vitatkoztak, mivel Kankuro és Kiba nem akarta megérteni, hogy metál zenére nem lehet. Ino és Tenten sokáig győzködték a lányt, hogy valami modernebb számra eddzen.

- Na és mit szólsz a „Feeling That We Share"-hez? – vágott közbe unottan Shikamaru. – Az egy elég pörgős szám, mégis van benne valami... valami finom.

- Hallgassuk csak meg – indította el Ino azonnal a számot.

Mély csendben hallgatták és nézték a hozzá vágott videót.

- Ez... - kezdte Chiho teljesen elbambulva. – Jó.

Mosolyogva fordult Shikamaruhoz, aki csak biccentett.

- Akkor ez lesz a szabad programod? – kérdezte kíváncsian Tenten. – Várom már, hogy mit tervezel rá.

- Fejben már összeraktam, már csak gyakorlatban kell megvalósítani.

A következő egy órában már mindenki mélyen aludt a számára kijelölt matracon.

Chiho nyugtalanul forgolódott, amikor végül felült és kiment a konyhába, hogy megigyon egy pohár vizet.

A folyosón ijedten pördült hátra, amikor megérezte, hogy valaki követi.

- Gaara – lepődött meg. – Miért nem alszol?

- Aludtam, de aztán rám léptél – morogta a fiú feszülten. – Mit csinálsz?

- Csak szomjas vagyok – folytatta útját Chiho, nyomában a vörös hajúval. – Bocs, hogy megtapostalak. A sötétben nem tudok közlekedni.

- Azt veszem észre – nyitotta ki a hűtőt a fiú, majd kivett két doboz üdítőt és az egyiket a lánynak adta.

Chiho elgondolkodva ivott bele a dobozba, le sem véve szemét a fiúról.

„Tehát... tisztázzuk csak. Ha nem lenne az egyezségem Kaitoval, simán elhívna randizni. De így nem, mert nem akar rosszat. Na, de mi van akkor, ha titokban tartjuk az egészet? Akkor minden meg lenne oldva."

- Mi az? – kérdezte értetlenül Gaara. – Valami érdekes van az arcomon?

- Hogy? – tért észhez a lány azonnal. – Ja, nem, dehogy. Csak... elgondolkodtam.

- És min?

- Nem fontos... - zárta le szégyenlősen a témát a lány, de Gaara nem nagyon akarta.

- Azon gondolkodtál, hogy esetleg titokban randizzunk, igazam van?

- Utálom, hogy ennyire átlátsz rajtam – motyogta Chiho legyőzötten. – Csak megfordult a fejemben. Kérlek, ne vegyél komolyan.

- Nem, már én is gondoltam erre. De ezzel hátba támadnánk Kaitót.

- Hát akkor, mi legyen? – nézett kíváncsian a lány.

- Most alszik, igaz? – kérdezte hirtelen Gaara, mire Chiho meglepetten bólintott.

Gaara elővette zsebéből a telefonját és beütötte Kaito számát.

Hosszan kicsengés után, végül fáradtan szólt bele a telefonba az idősebb Itami testvér.

- Gaara, mi a faszt akarsz ilyen későn? Még mindig felelsz vagy merszeztek?

- Nem, nyugi. Most komoly dolgot szeretnék tőled kérdezni...

- A húgom tabu, oké? – szólt közbe Kaito, meg sem várva a kérdést. – Ezt jól vésd az eszedbe. De ha megtudom, hogy még ezek után is bepróbálkozol nála... én elkaplak és kibelezlek. Értve vagyok?