Euphoria |GAARA FANFICTION|

5.

Angol órán Chiho ismételten beégett, mivel nem igen volt érzéke a nyelvhez. Szerencséjére Kakashi sensei türelmes ember volt, kedvesen megvárta, míg sikerült lefordítani a mondatot vagy válaszolni neki egy egyszerű kérdésre. Még segített is neki és plusz gyakorló feladatokat adott fel, hogy majd a pénteki dolgozaton jól teljesítsen.

Utolsó órájuk Osztályfőnöki volt, nagyon nem csináltak semmit se, szabadfoglalkozás volt már az óra utolsó húsz percében.

Mikor kicsengettek, Chiho elköszönt a csapat egy részétől, mivel Tentenel elment megnézni a röplabda klubbot.

- Még tesin, mikor Inoval ti játszottatok, Temarival megbeszéltük, hogy miután végeztünk itt, összefutunk a központban és beülünk valahová enni – mondta Tenten öltözés közben.

Chiho a falnak dőlve várta, hogy elkészüljön, majd bólintott.

- Oké, még szerencse, hogy reggel anyu adott egy kis pénz. Hova ülünk be?

- Van egy nagyon jó kajálda, nem messze. Az a törzshelyünk, gondoltuk, megmutatjuk neked is, ha már hozzánk csapódtál.

A röplabda klub nagyon jól telt, bár Chiho csak a kispadról nézte őket. Azonnal el is ment Tenten kíséretével a tanáriba és feliratkozott a klubba.

- Segíthetek? – lépett oda hozzájuk Kakashi.

- Szeretnék jelentkezni a röplabda klubba – mondta Chiho mosolyogva.

A szürke hajú tanár azonnal elment a papírokért, a lány aláírta és már mentek is a kajálda felé.

Mire odaértek, már a társaság nagyja ott volt, kivéve Kiba.

- Kiba meg merre van? – kérdezte Tenten.

- Családi gebasz – húzta el a száját Ino. – Úgyhogy akár be is mehetnénk.

A kis csapat belépett az étterembe, helyet foglaltak és mindenki rendelt magának valamit.

- Basszus, már megint csípős uborkát tettek a burgerembe – háborgott Ino, kikapargatva szendvicséből a zöldséget.

- Majd én megeszem – nyúlt tálcájára Chiho, aki csak úgy magában bekapta a szájába és elégedetten rágcsálta.

Temari nevetve fordult legkisebb öccséhez.

- Hé, elvették a munkádat! A te feladatod szokott lenni a csípős uborkát megenni helyettünk.

- Ja, elég idegesítő – mondta mosolyogva a vörös.

Chiho elszégyellte magát és az utolsó csípős uborkát a fiú felé nyújtotta.

- Tessék, edd meg nyugodtan, úgyis itt van még a sajátom.

- Köszi – vette át a löttyedt savanyúságot a lánytól és elégedetten kapta be szájába.

Ismételten mindenféle téma felmerült és hangosan nevettek néhány vicces eseten.

- Oké, és emlékeztek arra, amikor egyszer egy buliban voltunk és Kankuro úgy szétcsapta magát, hogy miközben fűzött egy csajt, konkrétan mellbe hányta? – nevetett Ino. – Úristen! Azt annyira éltem!

- Mi? – sikított fel Chiho. – Ne már! Ez undorító!

- Ja, a csaj azóta is, akárhányszor összefutunk suliban, öklendezni kezd – húzta el a száját a srác.

- Mi? És még a suliba is jár? Oké, ez nagyon jó! – csapkodta az asztalt a lány hangosan nevetve.

Felváltva röfögtek Inoval, mivel Chihonak is meg volt az a szokása, hogy amikor nagyon nevetett, átment röfögésbe, vagy mint egy fóka vinnyogott.