Euphoria |GAARA FANFICTION|

1

- Chiho, drágám, behoznád a kocsiból a konyha feliratú dobozt? – kiabált ki az üres konyhából a fiatal anya.

A lánya fáradtan felsóhajtott a nappaliba, egyelőre srégen betett kanapén, majd bátya felé dobta kiürült üdítős dobozát.

- Hé! Idióta! Neked szóltak!

Kaito mérgesen nézett fel húgára magazinjából.

- A füleden ülsz, szerencsétlen? Chihót mondott, és ha jól tudom, az te vagy.

Chiho horkantva csúszott fel az ülőtárgyon és vontatottan csoszogott ki családi kisbuszukhoz.

Amikor odaért, felnyitotta a csomagtartót és öccsét vette észre, aki az ülések alatt mozgolódott, ijedten keresve valamit.

- Hé, Eita, mit keresel? Már megint elvesztetted az overmaxodat? Anya ki fog nyírni.

- Nem vesztettem el! – üvöltötte kétségbeesetten a kisfiú, felegyenesedve. – Itt van valahol, tudom. Biztos becsúszott az ülések alá.

- Sok sikert a kereséshez – vette kezébe a nehéz dobozt a lány, majd bement a házba.

Ledobta lábáról a kinti papucsát és fellépett az előszobába. Vett egy balost, majd letette a dobozt a konyhaasztalra.

- Tessék, kell még valami? – kérdezte, reménykedve, hogy ez volt minden kívánsága anyjának.

Sok dolga lett volna még. Folytatni a sorozatát, miközben a látszat kedvéért, meg az új tanárait megnyugtatva, hogy ő igenis beleolvasott az Iskolai szabályzatba és tudja, mi ott a rend.

Mióta szülei elváltak, anyja kétségbeesetten keresett egy új házat, ahol új életet kezdhettek. Csak ők négyen.

A háta közepére sem kívánta, apjával akart maradni a régi városban, a régi lakásukban, a barátaival maradva, de nem. Anyja magával rángatta az isten háta mögé, egy kisebb városba.

Vasárnap volt, másnap volt az első tanítási napja új iskolájában, ahova ugyanúgy, semmi kedve nem volt bemenni.

- Egyelőre ennyi. Menj fel, tanulj valamit, hogy ne nézzenek butának holnap! Vacsorára átjön a szomszéd család, hogy legalább valami ismeretségünk legyen!

- Csodás – húzta el a száját a lány. – Akkor én most felmentem! NE ZAVARJATOK!

Azzal fogta magát és feltrappolt az emeletre, ahol a középső szobába ment be.

Még nem pakolt ki semmit, csak a mindennapi cuccait, így ledobta magát a szőnyegére és előre bepakolta táskájába az iskolai cuccait.

Az iskola táskájában üres füzetek voltak, kivette őket, majd mindre felírta, hogy melyik tantárgyhoz tartoznak mától.

Utána a tankönyveit vette célba. Erőszakosan tépte le róluk a védőfóliát és megszagolgatta őket.

- Új könyv illat – motyogta mosolyogva. – Imádom. De sajnálom, tankönyvecskék. Nem fogok belőletek tudást kiszippantani. Csak díszek lesztek.

Elővette órarendjét, hogy megnézze, mire számítson.

Még egy hete volt az iskolában, bemutató órákon. Tetszett neki a hely, de nem volt ugyan olyan, mint az előző sulija, ahol a barátai is voltak.

Szomorúan biggyesztette le ajkait, majd undorodva nézett vissza órarendjére.

- Oké, kell a matek könyvem, füzet, számológép. Utána, dupla irodalom, csodás... De várom! Utána tesi. Hol a tesicuccom? Meg van! Aztán kórus. Kórus? Minek az? Tejóég, áldja az ég, hogy ahhoz nem kell semmi cucc. Utána megint egy tesi. Mi a fene? Angol... Simaliba. Aztán zárásnak egy osztályfőnöki... Laza nap. Vagy mi...