Megtörve I. - Mennydörgés (18+)

Második fejezet (Izzasztó helyzetek)/1 (új)

⚠️🔞⚠️ Figyelem!!! Felnőtt tartalom, erőszak, nemi erőszak ⚠️🔞⚠️

(Az erőszak semmilyen formáját nem támogatom, de sajnos a világunk része. Ha érzékeny vagy ezekre a témákra, az írásom nem neked való.)

Orzes

Pár perccel hajnali három előtt kötött ki Orzes csónakjával a szomszédos sziget egy lakatlan partszakaszánál. Szállítmányát óvatosan ellenőrizte, majd kilépett a szárazföldre, hogy körülnézzen. Nem hozott magával testőröket. Nem merte megkockáztatni, hogy hajnali útjáról bárki tudomást szerezzen. Hosszú élete során már vagy ezerszer megfogadta, hogy soha többé nem találkozik Damiennel. Évszázadokig be is tartotta magának tett ígéretét, most azonban meggondolta magát. Szorult helyzetben volt, és senki más nem volt, akihez fordulhatott Grayscaron kívül. Egykori barátja, egy vén tisztavérű ork volt- fajtájának talán utolsó megmaradt józan eszű példánya.

Orzes nem tudta, hogy mi, de érezte, valami készül ellene ismét. Úgy tűnt, a fenyegetés ezúttal az ork városok felől érkezik, ez pedig az ozuruk vezetőnek komoly aggodalomra adott okot. A városok felbolydultak. Lightstrand valamilyen oknál fogva őrült termelésbe kezdett- ez messziről is látható volt. Közel nem mert a városhoz menni, hiszen az végzetes lett volna számára. Hiába követett el mindent annak érdekében, hogy erősebb legyen birodalma, az ork hibridekkel nem versenyezhetett. Orzesnek nem voltak feleannyira tehetségesek sem a tudósai, mint nekik- és nem is voltak annyian. Az Ozuruk Harcosok és mutáns troll csatlósaik száma minden egyes ütközettel csak csökkent, a Hubrys kristálynak pedig, amivel annak idején átváltoztatták magukat, évszázadokkal ezelőtt nyoma veszett. (Bár a trollok viszonylag sokan voltak, képességeiket tekintve nem voltak a legjobb hadseregnek nevezhetők, csatában hamar hullottak. Képesek voltak egymással szaporodni, de eléggé hosszadalmas volt, mire egy gyermekből Orzes katonája lett. Az ozurukok pedig, hiába nem öregedtek, vagy betegedtek meg, asszonyaik nem voltak, így elég nehéz helyzetben voltak utódlás szempontjából.) Az ozuruk uralkodó egyetlen szerencséje az volt, hogy a fél-orkok nem akartak az erdő népeivel szükségtelenül összeakaszkodni, ezért őket sem szívesen támadták meg. Orzes úgy érezte, sötétben tapogatózik. A korábbi puccskísérletekkel ellentétben, ezúttal a kémjeinek sem sikerült semmilyen lényeges információt begyűjteniük azzal kapcsolatban, hogy ellenségei mit terveznek.

Ahogy várakozott, kezdett egyre idegesebb lenni. „Mi van, ha nem jön el Damien? Cserben hagyna?"

Egyszer csak lépéseket hallott háta mögött. Megfordult. Két alakot látott közeledni. Egy magas, széleset csuklyában és egy alacsonyabb csuhást, aki szarvakkal ellátott maszkot viselt. Az erdő kegyetlen ura találkozott már korábban hasonló maszkokkal és nem volt elragadtatva attól, hogy ismét a szemei elé került egy...

A magas fickót Orzes megismerte. Damien volt az. Bár valamennyire összeesett az idő folyamán, még mindig magasabb volt egy átlagos ork hibridnél. Zöld bőre ráncos lett, hosszú, egykor fekete haja megszürkült. Kék szemeiből kihunyt a fény.

- Azt mondtam, egyedül gyere! - szólította meg suttogva a felé közeledő Damient, miközben vörösen izzó szemeivel úgy tűnt, legszívesebben kivégezné az öreget.

- Ve'lys miatt nem kell aggódnod, barátom! Ő a segítőm. Tudod veled ellentétben én öregszem, és már nagyon nem vagyok a régi formámban.

- És miért visel maszkot? Nem bízom meg benne. Ha nem tűnik el azonnal, én megyek. – az ozuruk elindult vissza a csónak felé.

- Lassíts, barátom! Azért visel maszkot, mert nem szeretne senkit megijeszteni. Szegény nem egy szép látvány...