⚠️🔞⚠️ Figyelem!!! Felnőtt tartalom, erőszak ⚠️🔞⚠️
Zelas
Zelas hátába fájdalom nyilallt, amikor nekicsapódott a sziklának. Nem volt kellemes érzés, mindenesetre jobb, mintha odalent ért volna földet... „Crema! Mi van vele?" - futott át az agyán.
Felpattant és lenézett a mélységbe. A fiút sehol sem látta. Szemébe könnyek gyűltek, de még érezte a jelenlétét. „Valahol lejjebb, de életben van. Most itt van rám szükség." - gondolta és ellenállt a késztetésnek, hogy utána szaladjon.
Körülnézett. Gotty és Alenaär kiütve feküdtek, Urzor a bátyja egyik indáján lógott a vízesés fölött, a törpök a vízből kikászálódás után fetrengtek a parton és próbáltak éppen magukhoz térni, a maszkos pedig felkapott egy buzogányt és kissé esetlenül hadakozott a gólemmel. Nyra még mindig aludt.
Zelas odaszaladt testvéréhez és ébresztgetni kezdte.
- Alen, kelj fel! Szükségünk van rád! - pofozgatta a druidát miközben beszélt hozzá.
A férfi lassan kezdett magához térni.
- Zel?... Mi történt? - kérdezte.
- Nem tudom, de ébredj, fel kell húznod Urzort!
- Persze, Urzor... - a druida körbenézett - és a barátod?
A diabolik szava egy pillanatra elakadt. Szeretett volna válaszolni, de nem jött ki hang a torkán, csak érezte, ahogy szemei újra megtelnek könnyekkel. Nagyot nyelt, majd rekedten megszólalt:
- Nem tudom!
A druida a gyökerekkel elkezdte a parancsnokot felhúzni, Zelas pedig úgy döntött, megpróbál segíteni a maszkosnak, ekkor azonban rádöbbent: elkésett!
A gólem földhöz vágta a férfit, majd dupla ököllel gyomorszájon ütötte. A lány ledermedt a látványtól.
Alenaärnak sikerült Urzort visszajuttatni a hegy tetejére. A vörös orknak nagyobb lélekjelenléte volt, mint a lánynak. Felkapott egy földön lévő pörölyt és nekiszaladt a teremtménynek. Még mindig ügyesen harcolt annak ellenére, hogy ennyi idő alatt már biztosan kimerült.
Hirtelen Zelasnak támadt egy ötlete. Odarohant a maszkos fickóhoz és egyik kezéről lehúzta a kesztyűt. A férfi nyöszörögni kezdett.
- Kérlek bízz bennem! Nem garantálom, hogy sikerül. Lehet, hogy belehalsz, de ha nem teszek semmit, akkor biztosan nem éled túl...
A maszkos bólintott, a lány pedig kivette a követ az erszényéből és a haldokló tenyerébe helyezte.
A fickó teste megrázkódott, újra meg újra görcsbe rándult össze.
- Sajnálom, hogy fájdalmat okozok, remélem segíteni fog rajtad! - suttogta újra a férfinek, azután pedig visszatette a követ szütyőjébe.
Felállt, felkapott ő is egy fegyvert és beszállt a harcba Urzor mellé. Alenaär közben az indákkal próbálta őket segíteni és Gottyt ébresztgette.
A parancsnok kiváló harcos volt. Minden mozdulata megfontolt volt, tökéletesen kontrollálta testét. A fájdalmat és a fáradtságot jól tűrte és titkolta. A lány a buzogánnyal csak hadonászott hozzá képest.
A diabolik szeme újra a maszkos fickó felé vándorolt. Már nem rángatózott. Vagy végbement teljesen az átalakulás benne, vagy belehalt. Nem foglalkozhatott vele sem sokat, hiszen velük ellentétben az ellenfelük nem fáradt el, számukra pedig minden hiba végzetes lehetett.
ESTÁS LEYENDO
Megtörve I. - Mennydörgés (18+)
Fantasía⚠️🔞⚠️ Figyelem!!! Felnőtt tartalom, erőszak ⚠️🔞⚠️ Elfek, orkok és még sok más faj képviselői próbálják élni a kis életüket a területekért és egyébb erőforrásokért zajló harcok közepette. Ráadásul nem is sejtik még az elején, hogy a háttérben nagyo...
