A tűz védelmezője II. A sárkánytűz alfája

7.fejezet: Mi történt?

Ryan szemszöge:

A sötétséget felváltotta az egymás után megjelenő képsorozatok az álmomban. Minden fájdalmat, szenvedést, csalódást.. mindent újra éltem.

-Ne.. ne menj.. Sam ne hagyj itt.. Lia.. mentsd meg.. kérem.. NE!!

Éreztem hogy nem a kemény földön ülök, ami megrémisztett. Amint felpattantak a szemeim olyan gyorsan és olyan messzire hátráltam ahogy csak lehetett. Velem szemben egy férfi és egy nő állt, akik aggódva figyeltek.

-M-Mi folyik itt? Hol vagyok? - találtam meg a hangom.

A nő letérdelt a kanapé elé és feltartott kezével jelezte hogy nem akar bántani.

-Nem kell félned, itt biztonságban vagy Ryan. - nyugtatott szelíd hangon.

Elsőre ismerős volt a hang, de nem tudtam honnan. Csak hallgattam hátha tovább beszél és felismerem.

-Amin keresztül mentél még egy felnőtt számára is megterhelő, nem pedig egy gyereknek. - beszélt tovább.

Ahogy beszélt egyszer csak megismertem. Nem a fülemmel hallottam a hangját, hanem az elmémmel.

-Maga.. a maga hangját hallottam.. - dadogtam.

-Igen, én voltam. Sajnálom hogy fájdalmat okoztam, de muszáj volt lenyugtatnom téged mielőtt leégetted volna az egész erdőt. - mosolyodott el halványan.

-Azt mondta válaszokat kapok.. ki maga? - kérdeztem.

-A nevem Teresa, a szüleid.. a barátaink voltak. A csatában ott voltam velük mielőtt meghaltak, édesanyádnak az volt az utolsó kívánsága hogy vigyelek titeket biztonságba és tartsalak távol ettől a világtól. - felelte higgadtan.

-De.. hogyan? Én ebben a világban éltem eddig és nem tudom hogyan tudnám elfelejteni.. Várjunk, azt mondta.. titeket? - csillant fel a szemem.

A bennem lévő remény hogy Lia még életben van és biztonságban, újra felerősödött. Egymásra néztek mintha szavak nélkül beszélnének meg valamit.

-Ryan, elmondok neked mindent, de megkell ígérned hogy nem mész a saját fejed után. Még csak hat éves vagy, nem látod át a helyzet súlyosságát, ezért kérlek hallgass végig és próbáld megérteni mi miért van. - nézett komolyan a szemembe.

A szavaiból úgy vettem ki hogy ha mindent elmond fél attól mi lesz rá a reakcióm. Nem tudom mennyi idő esett ki és hogy ezalatt mi minden történt, éppen ezért megígértem.

-Rendben, kezdjük az elején. Édesanyád azért akart távol tartani titeket ettől a világtól, mert tudta hogy megfognak halni. Nem akarta hogy valaki akit régen a barátjának hitt rossz dolgokra használja fel az erődet amit örököltél. Miután leszakadt a palota én megtaláltam a kishúgodat. - kezdte a történetet.

-Megtalálta? Kérem, mondja hogy nem esett baja. - estem kétségbe.

-Nem kell aggódnod, biztonságban van. Mint mondtam a húgodat megtaláltam, de téged nem. Az aki rosszra akarta használni a sárkány tüzét magával akarta vinni a húgod, de még időben elmenekültem vele. - folytatta.

-És hol van? Látni szeretném. - húztam ki magam.

-Sajnálom, de jobb ha egyenlőre nem tudod. Még nagyon fiatal vagy és sokat kell tanulnod. Biztonságban van és rendes gyerekkora lesz. A tiéd viszont épp az ellenkezője lesz. - mondta együttérzőn.

-Mire gondol? - tudakoltam.

-Az ami az erdőben történt.. nem tudod hogy milyen következményei vannak, rád nézve. Megharaptak, át akartak változtatni vérfarkassá. Mielőtt viszont ez megtörtént volna te megölted őket, az alfát és az egész falkát, gondolom nem tudod hogy ez mit jelent. - nyelt egyet.

Amint kimondta a bőröm égni kezdett, és minden porcikámban fájdalmat éreztem.

-Mit? Mit jelent? - kapkodtam a levegőt.

-Megölted az alfát, ami azt jelenti hogy most te lennél az alfája a falkának, de mivel a falkát is megölted csak egy falka nélküli vérfarkas és egyszerre tündér lettél. Nagyon figyelj rám, én teljesíteni szeretném édesanyád utolsó kívánságát. Veled nem tudom elfelejtetni a történteket, ezért nincs más megoldás. El kell mennünk minél messzebb hogy egy biztonságos helyen tanítsalak meg használni a sárkány tüzet és hogy uralni tudd az új farkas éned. - magyarázta nyugodt hangon.

Mindez számomra nagyon sok volt egyszerre. Mindebből csak az számított igazán hogy tudom, a húgom biztonságban van.

-Lássuk, jól értem-e. Azt akarja hogy meneküljek el magával együtt az elől aki rosszra akarja használni az erőmet, közben maga megtanítja hogyan használhatom jóra? - vontam fel a szemöldököm.

-Lényegében igen. Nézd Ryan, a húgod nemrég született és azt hiszik csak ő élte túl a háborút. Ha megtanulod használni, idővel képes leszel megvédeni a húgodat és egy nap talán még az országodon is segíthetsz. - nézett mélyen a szemembe.

-Mennyi ideig tartana? - kérdeztem, közben próbáltam ellenállni annak a rettenetes hőnek a testemben.

-Nem lehet pontosan megmondani. A húgod biztonságban van és amikor eljön a megfelelő pillanat újra találkozhattok, de addig még rengeteg dolgunk van. Figyelj, nem csak te vesztettél családtagokat. Tőlünk elvették a fiunkat. Mindennél jobban vissza akarjuk kapni, de mindennek megvan a maga ideje. Szóval, mit mondasz? - sóhajtott fel.

Gondoltam hogy mások is veszítettek el olyan személyeket akik fontosak voltak, de még így is azt hiszem az enyém sokkal fájóbb. 

-Ha megígéri nekem hogy Lia biztonságban felnő és egyszer találkozhatok vele, akkor rendben, magával megyek. - egyeztem bele.

-Kérlek ezt ne valami zsarolásnak fogd fel. Tudom milyen szörnyű távol lenni a testvéredtől, de ez mindkettőtök érdeke. - sajnálkozott.

A szemébe néztem és láttam hogy teljesen együtt érez és sajnálja hogy ezt kell tennie. Tudtam hogy tanítani és vigyázni fog rám, de idő mire teljesen megbízom benne. Még mondott valamit, de azt már nem igazán értettem. Hirtelen elkezdett hasogatni a fejem és még jobban égett mindenem. Hallottam ahogy Teresa a nevemet kiabálja, de előttem csak elsötétült a világ...