A tűz védelmezője II. A sárkánytűz alfája

23.fejezet: Az összeért szálak

Logan szemszöge:

Miután Teresa elmondta mi a helyzet elkezdtünk összepakolni és búcsút venni a helytől amit tizenhét éven át az otthonunknak neveztünk. Csak a legfontosabbakat hoztuk magunkkal és kint a ház előtt vártunk Ryanre.

-Hiányozni fog ez a ház. A falai nagyon sok szép emlékemet őrzi. - szólal meg hirtelen mellettem Sarah.

-Igen, nekem is. Például amikor véletlenül felgyújtottam a konyhát. - emlékeztem vissza mosolyogva.

-Várj, az nem Ryan volt? - kérdezte Teresa.

-Hát, nem. De mentségemre szóljon csak egy kekszet akartam levenni a polcról. - tettem fel védekezve a kezeim.

-Akkor hogy az istenbe csináltál tüzet? - hitetlenkedett Sarah.

-Az már maradjon az én titkom. - feleltem sejtelmesen.

A lányok csak mosolyogva ingatták a fejüket. Már régen megszokták az én furcsa humorérzékem. Közben telt múlt az idő, de Ryan még mindig nem jött ki. Egyszer csak Sarah megelégelte a várakozást és bement. Amilyen fáradtan ment be, nagyjából kétszer olyan dühösen jött ki.

-Nézzétek! - mutatott fel egy kis papírdarabot.

Srácok, sajnálom. Valami nagyon rossz érzésem van ezzel a nappal kapcsolatban. Nem tudnám elviselni ha valamelyikőtökkel történne valami. Amikor már ezt olvassátok remélhetőleg nem fogtok utolérni. Amint biztonságban tudom Liát megkeresünk titeket. Vigyázzatok magatokra.

Ryan.

-Ezért kiherélem! - háborgott Sarah.

-Azért ne, mert még szükségetek lehet rá. - vágtam rá kapásból.

Válaszul két szúrós szempárt kaptam. Hiába tudom mennyire komoly a helyzet, egy ekkora magas labdát nem hagyhattam ki.

-Rendben, újratervezés. Logan, mindent hagyj itt és azonnal indulj Ryan után. Te vagy közülünk a leggyorsabb, csak te tudod utolérni. Addig mi Sarahval lassabban, de majd megyünk utánatok. - tervezte Teresa.

-Oké. - egyeztem bele gyorsan.

-Azért készítsd fel rá, hogy ezért még kapni fog. - mondta Sarah.

-Persze hogy megmondom, semmi kedvem jobban felbosszantani téged hogy a végén rajtam csattanjon az egész. - forgattam a szemem.

Ezután gyorsan megöleltem őket és már rohantam is erdőtől, erdőig. Nagyon messze van az Alfea, de ha ezt a sebességet tudom tartani Ryan után nagyjából tíz perccel én is oda fogok érni.

-Nagyszerű utolsó mondat volt ez, mit ne mondjak.

-Most miért? Tudod hogy mindig kell egy kis humor.

-Most még mosolyogsz, de belegondoltál hogy hova is készülsz?

-Az Alfeába, nehogy Ryan valami hülyeséget csináljon?

-Igen, az Alféába, ahol ott lesz Chloe.

Gordonnak erre a mondatára már lefagyott a mosoly a képemről. Éreztem ahogy a szívem gyorsabban és erősebben kezd el verni. Az adrenalin pedig még jobban eláraszt. Így újra számolva, egy-két perccel Ryan után fogok odaérni. Az út hátralévő részén nem mondtam semmit, csak rohantam ahogy a lábam bírta. Attól féltem hogy Chloenak valami baja esik Ryan miatt, hiszen nem tudhatja hogyan néz ki Chloe. Mondjuk, én sem tudom hogyan nézhet ki. Két éve láttam utoljára, azóta biztos hogy még felnőttesebb és szebb lett. Valahol a szívem mélyén már alig vártam hogy végre újra láthassam, de bárcsak nem ilyen körülmények között kellene. Még jó hogy ilyen messze van Alfea és van elég időm gondolkodni. Nem akarom megijeszteni. Mégis hogyan nézne már az ki hogy "Szia, emlékszel rám? Én voltam az aki letépte egy vámpír fejét a szemed láttára!". Egy igazi vadbarom vagyok. De nem tudom hogy képes leszek-e még egyszer uralkodni magamon. Nem fogok rá erőltetni semmit, ebben biztos voltam. Ha viszont nem akar velem jönni, akkor lehet hogy én maradok ott. Miért is ne? Ryan is megtenné Sarahért, akkor én miért ne tehetném?

-Talán mert ha Serena felismeri Ryant és rájön hogy kicsoda, hajthatatlan lesz és bármire képes lesz hogy maga mellé állítsa.

-Kösz az emlékeztetőt, mintha el lehetne egy ilyet felejteni.

Azonban egy dologban biztos voltam, képtelen lennék újra elválni tőle. Kezdett megfájdulni a fejem és inkább úgy döntöttem, majd a pillanat hevében eldöntöm. Hiszen eddig csak jól sült el, nem? Egyszer csak megpillantottam egy kaput és a mögötte lévő épületet. Közelebb érve láttam hogy a perzselteknek sikerül betörniük egy ajtót. Az elmúlt két évben sokszor futottunk össze egy-egy perzselttel és idefelé is szembejött velem néhány, de soha nem láttam egyszerre ennyit. Elkezdtem sprintelni, amikor pedig odaértem csak úgy halom számra öltem őket. Nem tudnám megmondani pontosan mit éreztem akkor. Tudtam hogy Chloe valahol bent van és a tudat hogy ezek a férgek bánthatják, szörnyű volt. Talán ezért éreztem valami hatalmas erőt szétáradni a testemben. A farkas erőm teljes mértékben használtam. Minél hamarabb be akartam jutni, nem engedhettem meg magamnak hogy időt veszítsek.

-Lia, tarts ki! Nem lesz semmi baj, már itt vagyok. - hallottam meg Ryan kétségbeesett hangját.

Erre még gyorsabban és erőteljesebben nyomultam előre, hiszen azért jöttünk hogy Liát megmentsük. Amikor már csak egy sornyi perzselt állt előttem a fülemet egy újabb mondat csapta meg. A testemben az összes létező izom megfeszült és teljes erőmből törtem át az utolsó perzselteken.

-Adam, tiéd a jobb oldal, enyém a bal. - adta ki a parancsot.

A szemem sarkából épphogy észrevettem, ahogy azt is hogy egy perzselt egyenesen felé tart. Egy pillanatig sem haboztam. Odaugrottam és elrántottam magammal a perzseltet, majd amikor földre került kitekertem a nyakát. Ahogy felismertem a helyzetet nagyon megijedtem hogy mit fog szólni hozzám, ha egyáltalán felismer. Lassan felegyenesedtem és egyenesen a szemébe nézem. Ó azok a gyönyörű barna szemek, egy örökkévalóságig képes lennék nézni őket. Az ő szempontjából viszont félelmetes lehetett. Ugyanis biztos voltam benne hogy a szemeim aranyszínben világítanak. Ahogy rám nézett elakadta a lélegzete, valójában nem tudtam hogy megismert vagy sem. Nos, valahogy tudatnom kell vele hogy én vagyok.

-Hát viszont látjuk egymást, hercegnő...

Sziasztok!

Na, hogy tetszett? Remélem sikerült izgalmasra és érdekesre alakítanom a történetet. Ha tetszett és várjátok a folytatást, akkor keressétek a harmadik könyvet: A tűz védelmezője III. A sárkánytűz őrzői-t. Az első fejezetét már megírtam és kiraktam. Ahogy szoktam, vasárnaponként jönnek a következő részek. Remélem addig olvastok még valami jót! :)