A tűz védelmezője II. A sárkánytűz alfája

14.fejezet: Tehetetlenség

Logan szemszöge:

Egész délelőtt nem történt semmi különös. Sarah a szokása szerint elzavarta Ryant, hogy megsüthesse a tortát és előkészítsen mindent. Természetesen Teresával szoktunk segíteni neki, de mindig mindent ő maga akar megcsinálni hogy tökéletes legyen.

-Na és ezúttal milyen finomság készül? - hajoltam a válla fölé.

-Nem, eszedbe se jusson! Majd, ha megsül megkóstolhatod a csúnyábbat. - lökött hátra.

-Dehát egyik se lesz csúnya, mindig tökéleteset csinálsz. Miért baj az ha megkívántam? - tártam szét a kezem.

-Most meg kell néznem a másikat a sütőben. Ha megpróbálod megenni, esküszöm hogy nem kapsz ma már semmit. Megértetted, Logan Fox? - tette csípőre a kezét.

Na igen. Az én drága kishúgom sokszor úgy viselkedik mintha az anyám lenne. És mit csinál ilyenkor egy rossz gyerek? Hát persze hogy csak azért is az ellenkezőjét csinálja annak amire megkérték. Már nyúltam volna a tortáért, amikor hirtelen morgást hallottam. Amilyen gyorsan csak tudtam eldobtam mindent ami a kezemben volt és indultam a nappaliba. Arra értem oda hogy egy farkas a falnak vágja Saraht. Erre elöntött a harag. Sok dolog van amit nem viselek valami jól, de ha egyet kellene mondani a sok közül, az az ha valaki a húgomat bántja. Ordítottam és rávetettem magam a farkasra és fojtogatni kezdtem. Sajnos nem volt annyi eszem hogy előtte felmérjem a terepet, így a többi farkas hamar elkapott. Mielőtt még kiütöttek volna láttam ahogy Teresát is elkapják, Saraht pedig az egyik a vállára dobja és elindulnak. Ezután pedig engem is elnyelt a sötétség. Amikor magamhoz tértem nem tudtam hol vagyok. Ökör módjára elkezdtem rángatni a köteleket, amik a székhez rögzítettek.

-Ne vesztegesd az erődet, nem mész vele semmire. - csendült fel egy hang.

Ha nem tudnám azt hinném valaki szórakozik az agyammal. Az hogy ezt a mondatot pont Teresa szájából hallom teljesen ellen megy mindennek amit valaha tanított nekünk. Szavai most is itt járnak a fejemben. Soha nem adhatjátok fel! Mindig van választás! Nincs olyan hogy lehetetlen! Ehhez képest itt ül mellettem egy másik székhez kötözve és azt mondja nekem hogy ne próbáljak kiszabadulni? Mi a franc történt amíg ki voltam ütve?!

-Már miért ne próbálkozzak? - vontam kérdőre.

-Nem megyünk semmire azzal ha előre kifárasztod magad. Gondolkodj, mielőtt cselekszel. Ki kell találnunk valamit hogyan szökjünk meg, ahhoz pedig az kell hogy ne pazarold el az erődet felesleges dolgokra. - magyarázta nyugodtan.

-Mi történt amíg eszméletlen voltam? Hol van Sarah? Egyáltalán mi hol vagyunk? - merültek fel bennem újabb kérdések.

-Ez hosszú lesz, de végülis van időnk. - sóhajtott fel.

Az agyamban egyre jobban cikáztak a gondolatok.

-Farkasok támadtak ránk. Amikor megéreztem őket és mentem hogy segítsek, titeket már kiütöttek. Aztán engem is elkaptak és kiütöttek. Nem sokkal hamarabb ébredtem fel mint te, de szerencsére pont elkaptam két farkas beszélgetésének a végét. - fogott bele.

-Mondd hogy nem receptet cseréltek, hanem rólunk beszéltek és valami értelmes dolgot hallottál. - rimánkodtam.

-Arról beszéltek hogy reményeik szerint Ryan hamar ideér és végre vége az egész bosszúhadjáratuknak. - tudatta velem.

-Milyen bosszúhadjáratról beszéltek? Mi köze ennek hozzánk? És miért nincs velünk Sarah? - bombáztam újabb kérdésekkel.

Nem akartam Teresat hibáztatni, de nem volt más akitől kérdezhettem volna, ezért rá zúdítottam mindent.

-Az egész még azelőtt kezdődött hogy Ryan megtalált titeket. Előtte már megölt egy falkát és gondolom én, annak a falkának a barátai vagy családtagjai azok akik elkaptak minket. - hangja továbbra is nyugodt volt.

-Akkor is. Értem hogy esetleg bosszút akarnak állni a szeretteikért, de azt nem hogy a húgom miért nincs velünk! - kezdtem újra rángatni a köteleket.

-Csak fél füllel hallottam, ezért nem mondhatom biztosra.. - gondolkodott hogy megossza-e velem amit tudott.

-Ha bármit hallottál róla, mondd el kérlek. Mégiscsak a húgomról van szó! - kezdtem egyre idegesebb lenni.

-Éppen ez a baj. Azért vitték el tőlünk Saraht mert vele akarják csapdába csalni Ryant. Mivel én nem vagyok vérfarkas, így ő az egyedüli nőstény a falkában. Ezzel pedig arra következtettek, hogy Ryan és Sarah társak. - forgatta idegesen a fejét.

-Persze hogy társak, ahogy mi is mindannyian. - értetlenkedtem.

-Látszik hogy nem tanítottam eleget a fajtátokról. Fogalmazzunk úgy hogy a vérfarkasoknak az élet adott egy ajándékot. Mint azt tudod nem tudtok szaporodni, de ez így nem teljesen igaz. Minden farkas képes rá, de csak a sorstól elrendelt párjával. Ezzel az egyetlen egy személlyel. - hangja meg-meg bicsaklott ahogy erről beszélt.

Gondolom a saját gyerekei jártak az eszében. Már tizenöt éve hogy nem látta őket. Elképzelni sem tudom milyen érzés lehet ez egy anyának.

-És azt mondod hogy Ryan és Sarah.. - tereltem vissza a témát.

-A többi farkas azt hiszi, hogy társak. Nem mintha lehetetlen lenne, ezt nem lehet irányítani. - szögezte le.

Hatalmas megkönnyebbülés járt át. Az évek alatt Ryan a legközelebbi barátom lett és nem akarok újra csalódni egy családtagomban. Rettenetesen féltettem a húgom és nem akartam hogy valaha is legyen olyan férfi az életében. Gondolataimat az ajtó kivágódása zavarta meg, amin két nő rontott be.

-Ne csináld, nem bízhatunk bennük! - vágta a szőke a barnához.

-Nincs más esélyünk, talán úgy akarod végezni mint Brian és a többiek? - vágott vissza a barna.

A szőke nem mondott semmit, csak állt karba tett kézzel.

-Figyeljetek, az alfátok itt van. - nézett ránk  felváltva a barna.

-Na ne mond, soha nem gondoltam volna hogy érdekli mi lesz a családjával. - forgattam a szemem.

-Az alfádnak teljesen elment az esze! Meghalt a társa és most mindenkit meg fog ölni! - ordította félelmében.

Az arcomról azonnal lefagyott a mosoly. Hogy.. meghalt?

-Mi? Nem halt meg, a húgom nem lehet halott! - mordultam fel.

-Mondtam hogy hülyeség idejönni, menjünk míg nem késő. - türelmetlenkedett a szőke.

-Ha eloldozlak, megpróbálod megállítani az alfád? - hagyta figyelmen kívül a szőkét.

-Ha nem engedsz el most azonnal, nem attól kell félned hogy Ryan megöl.. hanem tőlem. - csikorgattam a fogaim.

Nem szoktam fenyegetőzni, de valahol mindent el kell kezdeni. Úgy látszik ez meg is tette a hatását, egyből eloldozott. Nem törődtem azzal hogy Teresával mi lesz, tudtam hogy tud magára vigyázni. Azonnal felpattantam és rohanni kezdtem. Éreztem ahogy Gordon próbál nyugtatni, de nem igazán sikerül neki. Csak rohantam, amíg meg nem láttam őket. De amit láttam.. arra nincsenek szavak.