A tűz védelmezője II. A sárkánytűz alfája

12.fejezet: Fogságban

Sarah szemszöge:

Arra ébredtem hogy a fejem hasogat. Az egyik pillanatban még tortát csináltam Ry szülinapjára, a másikban pedig egy fához kötözve ébredtem fel. Meggondolatlanul elkezdtem rángatni a köteleket, de bárhogy próbálkoztam nem szakadtak el.

-Teljesen felesleges ezt csinálnod kislány, farkas biztos. - hallatszott egy gúnyos hang.

Egy talán nálam idősebb fiú volt, akit.. farkasok vettek körül. Hirtelen elkezdtek visszajönni az emlékképek. Ahogy farkasok rontottak be a házba, ahogy küzdünk velük, majd hirtelen nekivágódok a falnak és elvesztem az eszméletem. Nem hallgattam a srácra, inkább még jobban rángattam a köteleket, közben kapkodtam a tekintetem keresve a bátyámat és Teresát.

-Csökönyös szamár vagy, jó. Ne aggódj a másik kettő jól van.. egyenlőre. - vigyorgott gonoszan.

Nagyszerű, egy beképzelt seggfej. Úgy tettem mintha meg sem hallottam volna amit mondott és tovább próbálkoztam a szabadulással. Ez eléggé felidegesítette. Dühöngő léptekkel indult meg felém és az államat elkapva kényszerített hogy nézzek rá.

-Nem tudod hogy kivel állsz szemben. Nem mondták még neked hogy rossz ötlet semmibe venni egy alfát? - sziszegte egyenesen bele az arcomba.

Összepréseltem a szám és már csak azért sem válaszoltam. Valami viszont nem stimmelt. Ha alfa lett volna akkor éreznem kellett volna a kisugárzásán, de nem így volt. Az ég egy adta világon nem éreztem benne semmit ami hasonlíthatott volna egy alfára.

-Szóval nem mondasz semmit? Jó, legyen ahogy akarod. Csak hogy tudd, minden amit tenni fogok veled és a másik kettővel, a drágalátós alfád miatt fog történni. - csikorgatta a fogait.

Na, ez volt az a pont ahol megtört a hallgatásom és a kíváncsiságom győzött.

-Mégis miről beszélsz? - kérdeztem halkan.

-Nocsak, a kisasszonynak kedve támadt beszélni? Már azt hittem néma vagy. - nevetett erőltetetten.

-Jól szórakozol, seggfej? Ha meguntad a hülye vicceidet, akkor a kérdésre is válaszolhatnál. - szúrtam közbe.

-Azt meg kell hagyni hogy rendesen felvágták a nyelved, de-

-Ó, ez még semmi. Csak idegesíts fel és meglátod hogy valójában mennyire. - szakítottam félbe.

Látszott hogy nem szokott hozzá, hogy így beszélnek vele.

-Bátor szavak egy olyan szukától aki mögött nincs semmi és senki aki megvédhetné. - szorította meg az állkapcsom.

-Tévedsz. - mondtam felszegett állal.

Még szerencse hogy nem ismer, így nem tudhatta hogy ezzel a magabiztossággal csupán a zavarodottságomat rejtegetem.

-Rendben, felőlem beszélhetünk így is. Egyébként is ráérünk amíg a majdani alfád ideér. - ült le a fűben.

Annyira zavaros volt ez az egész. Azt mondta hogy Ryan miatt fognak bizonyos dolgok történni velünk. Viszont nem értettem ez hogyan lehetséges. Amióta az eszemet tudom és megismertem Ryt soha nem váltunk el egymástól, mindent együtt csináltunk. Amikor fiatalok voltunk együtt játszottunk, később pedig együtt harcoltunk más falkák erőszakos módszerei ellen. Első gondolatom az volt hogy valamelyik falka tagja akar így bosszút állni. Ha így van akkor ez egy csapda és mi vagyunk a csali. A legrosszabb az egészben pedig az hogy Ry nem az a típus aki csak úgy minden ok nélkül ártana bárkinek is, de ha a szerettei veszélyben vannak.. isten irgalmazzon nekik. Amíg ezen agyaltam a srác csak szótlanul ült a fűben és idegesen dobolt a térdén az ujjaival. Hirtelen meghallottam egy ismerős hangot, egy üvöltést, de ez nem olyan volt mint általában. Nem, ez olyan volt mint amit egyetlen egyszer hallottam egész életemben.

-Mit tettél? - szegeztem a kérdést a srácnak.

-Ugyan már, csak hagytam neki egy üzenetet. Úgy látom megkapta és éppen nem örül neki. - állapította meg az állát dörzsölve.

Nem akartam hogy itt legyen amikor Ryan ideér. Azt akartam hogy senki ne legyen a közelben. Amikor aznap este előszőr hallottam ezt az üvöltését.. nem volt ott sem Logan, sem Teresa. Senki, csak ő, én és rengeteg hamu.. Azóta rettegtem hogy újra látom ezt az énjét. A srác és a jelen lévő farkasok bármit is tettek, nem érdemlik meg azt a fajta halált ami hamarosan eléri őket ha itt maradnak.

-Tűnjetek el! Ha nem akartok a legborzasztóbb módon meghalni rohanjatok! És ha már nem halljátok a hangját akkor is, mert képes bárhol megtalálni! - rángattam újra a köteleket.

-Mégis miből gondolod hogy elfutunk? Most végre megfizet azért amit tizenöt évvel ezelőtt tett! Nem ijeszt meg az hogy mérföldekről hallom a hangját vagy hogy képes mindent lángba borítani! - ragadta meg a torkom, majd a fához szorított.

-Őrült vagy ha azt hiszed képes vagy megölni őt. Amint meglát nem fog habozni és öt másodpercen belül halott leszel.- mondtam most már sokkal nyugodtabb hangon.

-Ó, vagy úgy. Köszönöm az információt, de ne gondold azt hogy felkészületlenül jöttem bosszút állni. Tudom hogy akár ezt az egész erdőt is könnyű szerrel felégethetné, minket pedig felgyújtana és élve elégnénk. Azonban nem tudja irányítani, az alfaösztön nem ismeri el jogos gazdájaként, mert az én vagyok. - szorította meg a torkom az utolsó szavaknál.

Megpróbáltam visszaemlékezni a legelső találkozásunkra. Ry akkor már alfa volt. Vagyis megölt egy alfát, aki valószínű hogy ennek a srácnak adta volna tovább az ösztönt. A srác nem tudja hogy Nestor számára Ryan a tökéletes gazdatest, vagy hogy segít neki irányítani az erejét.

-Azt mondod nem tudja irányítani, akkor miből gondolod hogy egyáltalán tud majd uralkodni magán ha ideér? - fulladoztam a szorításától.

-Ugyan már, látszik hogy mielőtt farkas lettél ember voltál. Mert még azt sem tudod hogy ha egy farkasnak a társa veszélyben van, az akármire képes hogy biztonságban tudja. Még akkor is ha elborult az agya, az ösztönnek is ez az egyik legfontosabb, az alfák ösztöne pedig még erősebb mint egy átlagos. - vigyorgott a képembe.

Ezt eddig tényleg nem tudtam. Arról viszont fogalmam sem volt miért mondja ezt nekem. Épp meg akartam kérdezni, amikor újra meghallottam a hangját, ami most nem mérföldekkel távolabb hallatszott. Nem, ez nem volt messze, sőt nagyon is közelről jött.. konkrétam tőlünk jobbra húsz méterről.