A tűz védelmezője II. A sárkánytűz alfája

22.fejezet: Friss hírek

2 évvel később

Teresa szemszöge:

Szerencsére a dolgok továbbra is rendesen haladtak. Aznap mikor Logan hazajött megbeszéltünk szinte mindent. Ryan kezdte sokkal komolyabban venni az edzését, amiben Sarah rendszeresen segítette. Ez a módszer, miszerint meg tudják zabolázni a sárkány tüzét, nagyon érdekes. Minden esetre én bízom benne hogy sikerrel járnak. Ahogy telik az idő Logannek annál nehezebb nyugton maradnia. Kiderült hogy Melodi hercegnője igazán a szülei ellentéte. Egyáltalán nem akar elszigetelődni, sőt nagyon is ismerkedni szeretne. Logan naponta legalább kétszer próbál kisurranni, de sosem jár sikerrel. Teljesen elvette az eszét a szerelem. A minap viszont sokkal aggasztóbb híreket kaptam, minthogy Logan szerelmi életével foglalkozzak. Ugyanis tizenhét év után kaptam egy levelet. A feladója ismeretlen volt, de amint megláttam a kézzel írt sorokat, akaratlanul is könnybe lábadt a szemem.

Tisztában vagyok vele hogy megtiltottál bármilyen nemű kapcsolatteremtést. Azonban ennyi idő távlatában már vállalom a kockázatot. Sok minden történt amíg távol voltál. Úgy tettem ahogy kérted, amikor betöltötte a tizenhetet elmondtam neki mindent. Ugyanolyan hajthatatlan mint te. Annak ellenére amit mondtál mégis elment és azóta tájékoztat engem mindenről. Nem mert beszélni vele, de látta. Ugyanolyan haja van mint neked, de a szemét fogalmam sincs kitől örökölte. Képes lennék órákon át mesélni róluk, de nem tehetem. Sokkal fontosabb dologról kell hogy tájékoztassalak. Megtalálták. Nem tudom hogyan, de megtalálták, őt akit hosszú évekkel ezelőtt elrejtettél. Nem ugyanaz a neve, a földi nevét használja, de ő az semmi kétség. A leírása alapján az apja szemeit és az anyja hajszínét örökölte. Nem tudom hogyan állsz a küldetéseddel, de azt gondolom erről feltétlenül tudnod kell. Amíg nem adsz utasítást nem fogunk tenni semmit. Remélem minél hamarabb találkozunk és végre véget vethetünk ennek a borzalomnak, ami immár tizenhét éve tart. Szeretlek, ne feledd ez soha nem fog változni.

Ahogy olvastam a levelet éreztem hogy a könnyeim csípik a szemem. Először fel sem tudtam fogni. Azt hittem álmodom, de amikor Ryan megszólalt megértettem hogy ez a valóság.

-Teresa, valami baj van? Miért sírsz? - jött oda hozzám.

Annyira le voltam sokkolódva hogy nem tudtam válaszolni. Az hogy megannyi év után hallok felőlük rengeteg érzelmet keltett bennem egyszerre. Örültem neki hogy jól vannak, de haragudtam is. Arra kértem Neomit, hogy semmi esetre se menjen az Alfeába. Az hogy mégis megtette.. le sem tagadhatna. Az hogy megtalálták, nem tudom hogyan lehetséges. Vajon az emberi világban találták meg vagy felszínre jött az ereje és ő maga ment el Alfeába? Olyan sok kérdés és sokkal kevesebb válasz. Miközben a levélben olvasottakon kattogtam észre sem vettem hogy Ryan idehívta Saraht és Logant.

-Mi történt? Te sose sírsz. - vizslatta Sarah az arcomat.

Ahogy felnéztem rájuk, világossá vált. Az életem egyik hosszabb szakaszában velük éltem, nem hazudhatok a szemükbe. Nem húzhatom tovább az időt. Most kell véget vetni ennek az őrültségnek.

-Üljetek le, valamit el kell mondanom. - találtam meg a hangom.

Szó nélkül tették amit mondtam, talán azért mert még soha nem láttak sírni.

-Kaptam egy levelet a férjemtől. Tudomásomra hozott valamit ami nagyban befolyásolja a küldetésünket. Mielőtt elmondanám, tudnom kell hogyan álltok az edzéssel. - kezdtem bele.

Nem akartam egyből rájuk zúdítani mindent. Először meg kell tudnom készen állnak a következő szintre lépni vagy sem.

-Már egész jól. Ryan sokkal jobban uralja mint eddig bármikor. - biztosított Sarah.

-Én pedig sokat edzettem és a farkas erőm nélkül is rendkívül erős vagyok. - tudatta Logan.

-Nos, ne kerülgessünk semmit. Áruld el mi a baj. - nézett egyenesen a szemembe Ryan.

-Ryan, az ellenség megtalálta a húgodat. - mondtam ki.

Én is visszanéztem a szemébe és vártam, mikor fog robbanni.

-Fejtsd ki bővebben. - kérte.

-Megtalálták és most Alfeában van. Azt nem tudom hogy önszántából került oda vagy kényszerítették, de ha az előbbi félek hogy átmossák az agyát. - adtam magyarázatot.

Erre már tényleg vártam a kitörését, de továbbra is feszülten ült.

-És most mi lesz? - kérdezte végül.

-Úgy hiszem nem várhatunk tovább. Ideje elindulnunk. - álltam fel.

-Várj egy percet. - emelkedett fel Ryan is.

Nem tudtam mit akar, ezért csak kérdőn néztem rá.

-Nem akarom hogy miattam kerüljetek veszélybe. Ti vagytok a családom, de nem kérhetem hogy ekkora kockázatot vállaljatok. Ez az én ügyem, nekem is kell megoldanom. - jelentette ki.

-Akárhogy is gondolod, esélytelen hogy hagyjunk titeket egyedül odamenni. - egyenesedett fel Sarah.

-Sarah.. - kezdte Ryan.

-Ne Sarahzz itt nekem! Ahogy mondtad, egy család vagyunk. Nem hagyjuk egymást cserben és mindig vigyázunk egymásra, ugye Logan? - kérdezte a bátyját.

Mindannyiónk tekintete Loganre villant. Mint egyetlen személy aki még nem foglalt állást egyik oldalon sem, tőle várják hogy válasszon. Mit ne mondjak, nem irigyeltem.

-Normál esetben nem állnék az utadba és hagynám hogy tégy úgy ahogy jónak látod, de most nem. A húgodról van szó. Ha valaki, én megértem mit érzel. Éppen ezért megyünk mindannyian, nem hagyjuk hogy a te válladon legyen minden teher. - állt fel utoljára ő is.

-Srácok.. köszönöm. - mondta végül Ryan.

Ahogy ott álltunk mind a négyen hirtelen minden előtört. Minden kedves és szomorú emlék. Azt hiszem itt az ideje hogy ne csak négyünknek legyenek közös emlékeink. Hanem a családunknak, mindannyiónk egész családjának.