Logan szemszöge:
Azt hittem felrobbanok. Nem tudom hogy a döbbenet vagy a harag miatt. Úgy éreztem újra elárultak. Ez egy akkora törés volt bennem, mintha kitépték volna a szívem. Ryan pontosan tudta hogy nincs fontosabb az életemben a húgomnál. Ennek ellenére most bármi bűntudat nélkül csókolóztak. Féltettem Saraht, amióta az eszemet tudom mindig is próbáltam távol tartani a fiúktól. Most viszont nem elég hogy valakivel csókolózik, ráadásul a legjobb barátommal. Nem bírtam őket tovább nézni, nem akartam a közelükben lenni, csak egyedül akartam lenni a gondolataimmal. Szerencsére nem vettek észre, így észrevétlenül elosonhattam.
-Logan, jobb ha kétszer is végig gondolod mit is akarsz tenni valójában.
-Most ebbe ne szólj bele Gordon. Nem fogom elhagyni őket, hiszen a családom, csak egyedül akarok lenni hogy ezt az egészet rendbe tegyem magamban.
Örültem hogy nekem olyan megértő és nyugodt természetű ösztönöm van mint Gordon, nem pedig olyan mint Nestor. Semmi bajom vele, csak nem tudnám elképzelni az ösztönömként. Nem tudtam hova megyek, csak mentem tovább. Muszáj volt egyedül tennem egy kicsit hogy megemésszem a látottakat és megnyugodjak. Szerencsére Teresa mindegyikőnknek készített egy medált, aminek segítségével portálokat tudunk nyitni mind a hét birodalomba. Mivel csendre és nyugalomra volt szükségem Melodit választottam úticélul. Utálok portálba lépni, de van amikor muszáj. Amint kiléptem láttam hogy sötét van, késő este. Nem is tudom miért lepődök meg, minden birodalomban máshogy telik az idő. Ahogy a kapu bezárult egy erdőben találtam magam, fákkal és sziklákkal körülvéve. Egyszóval, tökéletes hely volt ahhoz hogy rendezzem a gondolataimat. Először is mardosott a bűntudat hogy Teresát otthagytam azzal a két nősténnyel. Aztán az árulás körüli gondolataim sem hagytak nyugodni.
-Logan, tudom hogy azt mondtad ne szóljak bele, de szerintem jobb lenne ha végig hallgatnál.
A jó öreg Gordon valahogy mindig tudja mikor mit kell mondani.
-Rendben, hallgatlak.
-Te is tudod hogy Teresának nem lesz baja, viszont ha megtalál neked nagyobb bajod lesz mint neki.
-Kösz, mintha ezt magamtól nem tudnám.
-Maradj csendben, még csak most jön a fekete leves. Tudom hogy mit érzel velük kapcsolatban és teljesen jogosan érzel így, de gondolj bele egy pillanatra az ő helyzetükbe is.
-Mégis min gondolkodjak? Hogy mennyire jó érzés lehet végre valakit szeretni és vigyázni rá, vele lenni minden percben?
-Logan, ahogy én azt látom nem az árulás az egyetlen ami velük kapcsolatban nyomaszt, sokkal inkább a féltékenység.
Hirtelen azt sem tudtam mit mondhatnék. Nem tagadom, van abban igazság amit mond. Dühös vagyok és sértett, emellett még féltékeny is. Hát persze, itt vagyok huszonegy éves fejjel és meglátom ahogy a húgom a legjobb barátommal csókolózik, én meg féltékenykedek rájuk. Nem volt időm tovább gondolkodni ezen, mert Gordon folytatta.
-Nem amiatt vagy ennyire ingerült mert azt érzed elárultak, hanem azért mert ők már megtalálták a társukat. Az sokkal jobban felidegesít téged, hogy te még nem találkoztál a társaddal.
Az előbb sem, de erre már végképp nem tudtam mit mondani. Tényleg ezért jöttem el? Ezért nem tudok örülni a boldogságuknak? Mert én csak szomorúbb leszek az egyedülléttől? Kellett néhány perc amíg ezt megemésztettem.
-Talán.. igazad van, Gordon. Ha tényleg egymásnak lettek teremtve és ők boldogok így együtt, nekem is örülnöm kellene. Attól tartok.. nem, attól félek hogy soha nem találom meg a párom és örökre Sarah és Ryan között leszek mint gyertyatartó.
-Az hogy ezt most beismerted magadnak, az első lépcsőfok. Nem arra kellene pazarolnod az idődet hogy sajnáltatod magad, hanem elindulni és megkeresni azt ami az életedből hiányzik.
Ami az életemből hiányzik. Mondani mindent könnyű, de meg is valósítani már nehezebb. Ha az egész világot is felforgatnám, akkor sem tudnám biztosan ki a társam. Hiszen Ryannel és Sarahval és persze Teresával már tizenöt éve együtt élünk, mégsem tudták hogy egymás társai. Merengésemből hangos kiálltások szakítottak ki.
-Hercegnő!
-Hall minket?!
-Chloe hercegnő!
Hátamat a legközelebbi fának vetettem és az árnyékok közé húzódtam, hogy a palotaőrök véletlenül se lássanak meg. Nem tudom hogy szerencsémre vagy szerencsétlenségemre, de annak a fának a túloldalán álltak meg ahol elrejtőztem.
-Mi történhetett hogy csak úgy szó nélkül elment a palotából? - kérdezte az egyik.
-Megkérte a szüleit, had találkozzon más teremtményekkel. Tudod hogy nem bízhatunk meg más teremtményekben, de a hercegnő ezt még nem érti meg. - mondta a másik.
-Nem is merek belegondolni mekkora háború törne ki, ha a hercegnőnek baja esne. - rémüldözött a korábbi.
-Én sem, ezért is kellene azzal foglalkoznunk hogy minél előbb megtaláljuk. Ilyen késő este az erdő még veszélyesebb mint általában. - válaszolta a másik, majd indultak tovább.
Amikor már nem láttam a lámpák fényét, csak akkor mertem fellélegezni. Amit hallottam az teljesen elgondolkodtatott. Tisztában voltam vele hogy egy tündér hercegnőről beszéltek. Amennyit hallottam abból arra következtettem hogy egyáltalán nincs elzárkózva az ismerkedéstől és valószínűleg a szüleivel ellentétben, máshogy akar majd uralkodni. Arra is rájöttem hogy egy fiatal lányról van szó, talán még nálam is fiatalabb. Azonban ha annyira fiatal nem hiszem hogy megtudná védeni magát.
-Jól gondolom hogy még van egy kis dolgunk mielőtt hazamennénk?
-Barátom, a belsőmbe látsz.
Én is elkezdtem keresni, habár fogalmam sem volt róla hogy néz ki. Ahogy egyre beljebb mentem az erdőbe, egyszer csak megéreztem egy szagot. Azt a szagot amit talán a legjobban utálok a világon. És mellette éreztem egy gyenge rózsa illatot, ami a tündérek jellegzetes illata. Minden kétség nélkül indultam el, hisz azt akartam hogy a hercegnő biztonságban legyen. A vámpír pedig meghaljon.
أنت تقرأ
A tűz védelmezője II. A sárkánytűz alfája
خيال (فانتازيا)Egy történet amely magával ragad, tündérekkel, vámpírokkal, különleges emberekkel. Egész életében igyekezett minél jobb lenni hogy megvédhesse szeretteit és újjáélessze a harcban elesett birodalmát. Nem is sejtette hogy mennyi akadály kerülhet az út...
