Tekergők naplója - Farkasüvöltés

PROLÓGUS - Az ember, aki farkast kiáltott

Lyall Lupin hat éve tavasszal vette feleségül Hope Howelt, s az élete egészen jól alakult ezerkilencszázhatvanöt tavaszáig. Egy tökéletes életet épített fel magának: volt egy meseszép felesége és egy tündéri kisfia, aki ráadásul úgy tűnt egy kivételes képességű varázsló lesz, ha felnő.

Nem tudhatta a varázsló, hogy mindez pár napon belül már csupáncsak egy álom lesz.

Lyall Lupin a felesége megismeréséig varázslények felkutatásával foglalkozott, azokról adatokat szolgáltatott a minisztériumnak. Főként mumusokkal és kopogószellemekkel volt szerencséje találkozni, de akadt a repertoárjában egy jó adag sárkánykutatás, mellyel még frissen végzett varázslóként foglalkozott, valamint a vérfarkasokkal is jó ideig foglalkozott. Többek között ezen ismeretei miatt is kereste meg a minisztérium egy évvel ezelőtt, hogy a segítségét kérjék a vérfarkasok regisztrálásában.

A férfi hosszú munkanapokat tudott így maga mögött, cserébe nem kellett folyton utazgatnia. Úgy érezte ez így lesz a lehető legjobb – hiszen már nem csupán kutató volt, hanem férj és egy gyermek apja. Felelőséggel tartozott ezért a két emberért, s példaképként akart szolgálni a fia számára. Hiszen a kis Remusnak tudnia kell, hogy mennyire is szereti! Ezt pedig csak személyesen akarta a fia tudtára adni, sehogy másképp.

Lyall összefont karral ült a tárgyalóteremben két kollégájával, Donoven Brownnal és Allison Russelel. A három tanácstag fáradtan hallgatta az újabb és újabb személyeket, akik vagy hazudtak, mint a vízfolyás, vagy olyan tudatlan muglik voltak, akik rettenetes körülmények között tengették mindennapjaikat. Delmert Adamset követően egy új férfit rángatott be két auror. Lyall összevont szemöldökkel figyelte, a férfi rongyos öltözetben állt előttük, fején szakadt mugli sapka, haja több helyütt összetapadt a mocsoktól. Arcát nagy rész igénytelenül nyírt szakáll fedte. Ruhája hasonló állapotban volt, s csak úgy bűzlött az olcsó alkohol és cigaretta kevert szagától.

Akár lehetett volna egy mugli csavargó is, de Lyall nem tudta elsőre ezt elfogadni. Valami sugárzott ebből a férfiból, amitől még a hideg is kirázta... talán a szeme tehetett az egészről – azok a nagy fekete szemek, amik jóval több értelmet sugárzottak, minthogy egy utcai senkiházinak nézze. Az agya hátsó szeglete pedig veszély sugallt – a kutatások során már megtanulta, hogy ilyenkor muszály az ösztöneire hallgatnia, hiszen csak így élheti túl az akciót. És valami azt súgta, hogy ennek az embernek igencsak vaj van a füle mögött.

- Mr. Brown, Miss. Russel, Mr. Lupin – lépett előre az egyik őr. – A következő alany, Fenrir Greyback. A Lowel testvérek ügyében lett behozva - jelentette az őr, s hátrébb lépett. Donoven Brown intett, s elő kereste az ügyről szóló jegyzőkönyvet. Az idősödő férfi fintorogva vakarta meg kopaszodó feje tövét. A másolatot a két oldalán ülő tanácstagnak nyújtotta át. Lyall átfutotta a szemeivel.

Az elkövetés tárgya: emberölés

Sértettek: Adam és Aaron Lowel kk. gyermekek.

Jegyzőkönyvi leírás: A testvérpárt vérben fagyva találták meg a szülők 1964. február 22-én a saját szobájukban. A tett helyszínén néhány szőrcsomó, illetve egy fog maradt, mint bizonyíték. A vizsgálat nem tudta pontos állathoz kötni, a vizsgálatok jelenlegi állása szerint vérfarkastámadás történt.

Gyanúsított: ISMERETLEN

Varázspálca: NINCS ADAT

- Nos, Mr. Greybeck – nézett fel a három bíra. – Merre járt február 22-én éjszaka? – nézett rá kissé lesajnáló pillantással Miss. Russel. Lyall a férfi fintorgó arcát figyelte, s egyre jobban az volt a véleménye, hogy nem stimmelt ezzel az idegennel valami.