Tekergők naplója - Farkasüvöltés

HATODIK FEJEZET - KARÁCSONY ÉS EGYÉB INGERLÉKENY APRÓSÁGOK

April türelmetlenül dobolt a cipőjével a folyosó egy pontján. Már igazán mehetnékje volt, fázott és éhesnek is érezte magát. Az egyetlen várakozást okozó tényezőt Rosette Montgomery személye jelentette, aki éppen vidáman csacsogott a folyosó közepén az egy hónapja frissen egyesült kis társasággal, nevezetesen a griffendéles fiúbandával. Bár ez leginkább Sirius Blackre és James Potterre volt igaz.

Aprilnek sok esetben halvány lila gőze sem volt arról, hogy kedvenc barátosnéja honnan ismeri a fél Roxfortot - arról pedig még kevesebb, hogy az évfolyam két legnagyobb bajkeverőjével jóban lenni mégis miért ilyen jövedelmező Rosette szerint.

Jó, Pottert még nagyjából helyre tudta rakni. Néhány napja ugyanis kiderült, hogy Rosette és James Potter unokatestvérek. Bár, hogy Blackhez milyen kötelékek fűzték, arról Aprilnek fogalma sem volt. És nem is igazán akarta tudni, ő maga képtelen volt megérteni Rosette-et ebből a szempontból. Sirius Black és ő szinte már személyes ellenséggé léptek elő az elmúlt két hétben, de a barátnője láthatóan nem foglalkozott ilyen apróságokkal.

***

Az egész akkor kezdődött, amikor a két fiú takarodó után kint császkált a folyosókon. Ez egy csütörtöki napon zörtént, April egyébként is nagyon megviseltnek érezte magát. Leginkább a repüléstan óra miatt, hiszen ő és a tériszonyos mindene tiltakozott a repüléssel szemben. Rosette-nek természetesen nem volt semmi ilyen problémája: olyan könnyedén tudott a seprűvel bánni, mint senki más az elsőéves hugrabugos diákok között. A lány hallotta a pletykákat, hogy állítólag a másik ilyen diák James Potter volt, ez a tény azonban nem sokat segített neki a repülés iránti iszonyat leküzdésében. Ahogyan az sem, hogy néhányan azt suttogták, hogy vélhetően Rosette lesz a Hugrabug kviddicscsapatának az új felfedezettje a következő tanévtől, hiszen év végén el fog ballagni a jelenlegi csapatkapitány és egyben hajtó, Ursula Brain.

Azon a csütörtöki napon is majdnem leesett öt méter magasról. Hallotta ahogy néhány hollóhátas évfolyamtársa kineveti, de ez ebben a magasságban nem nagyon érdekelte. Örült neki amikor a kínzásnak felérő órát megszakította a haragosan dörömbölő csengő. És a napnak akkor még vége sem volt, hiszen következett este egy asztrológia óra Roberts professzorral. A professzor szigorúan tartotta az órákat, April pedig egész eddigi lelkesedését beleadta az ég tanulmányozásába. Sőt, ki merte jelenteni, hogy a bájitaltan órán kívül ez a tárgy volt a másik kedvence.

Ezért is érezte szinte sértésnek, amikor a folyosón egy viháncoló fiú párossal találta magát szembe: a Halloweenkor kibékült Potter-Black páros jókedvűen, szinte már harsogva szelték a folyosót arra felé, amerről April és Rosette közeledtek a saját klubhelyiségük felé. April szerencsétlenségére a Potter-Black duó is kiszúrta őket, s így egyenesen feléjük tartottak...

April nem igazán beszélt a két évfolyamtársukkal, hiszen a szemtelen, néha már pofátlan beszólásaikat egyáltalán nem tartotta viccesnek. Azt pedig még kevésbé, hogy bűbájtanon sok esetben ő lett a célkeresztje a két jómadárnak. Igazán nem ő tehetett arról, hogy semmilyen szinten nem volt képes arra, hogy bizonyos varázslatokat el tudjon végezni!

April a beszélgetést a huszadik percben unta meg, és már fel akarta ajánlani Rosette-nek, hogy a hálókörletben találkoznak majd. Csakhogy Sirius Black ennél gyorsabb volt.

- Látom, a barátnőd már nagyon álmos.

- Bizony. Olyan nyűgösnek tűnik, mint Evans, ha nem beszélhet Pipogyival - közölte James Potter. Aprilnél a pohár kezdett megtelni. Mégis milyen jogon sértegeti őt ez a két bajkeverő?! - Vagy csak attól fél, hogy bajba kerül...