Tekergők naplója - Farkasüvöltés

HARMADIK FEJEZET - MISS. PORCELÁN AKCIÓBAN

April élvezte a Roxfortot – valóban egy olyan hely volt, mint amilyennek a testvére beállította. Egyfajta menedék. A süveg ráadásul ugyanúgy a Hugrabugba osztotta be, mint Parist és az apjukat. April még aznap este meg is írta a levelet a szüleinek, bár szinte biztos volt benne, hogy csak az apjuk fogja elolvasni. Annyi baj legyen.

A lánynak négy szobatársa volt: az egyikük a vonaton megismert, porcelánarcú Rosette Montgomery, mellette pedig egy ikerpár Allison és Amber Taylor, a harmadik lány pedig Meredith Richards volt. Bár April nem igazán értette, hogy is kerülhetett ide. Sőt, ami azt illetti több mardekáros hőzöngött is a beosztás miatt – hiszen nem csak Rosette, de egy Sirius Black nevű fiú sem oda került. Ami valamiért nagyon nem tetszett nekik...

Mint másnap reggel kiderült azért, mert mindketten egy nagy múltú varázslócsaládhoz tartoztak. Ahol már-már elvárás volt az ilyesmi. April nem is igazán értette a dolgot. Ahogyan azt sem, hogy Rosette Montgomery miért döntött úgy, hogy őt szemelte ki első számú barátnő-jelöltként. Bár arra nem maradt ideje,hogy ezen elmélkedjen, mert Rosette szeretettel űzött ki minden gondolatot a fejéből a be nem álló mondókájával. April sokszor azt érezte, hogy a lány egy rádió lehetett előző életében, és némi munkát továbbhozott.

- Tehát Blackék és ti is ilyen nagy múltú család vagytok – összegezte a hallottakat. Rosette határozottan bólintott. – És más is van?

- Persze, hogy van – mondta. – A mardekárosok nagy százaléka ilyen. Bár az ő gondolatuk szerint csak ilyen diákoknak kellene ide járni. Mintha rajtuk kívül nem lennének tehetséges diákok!

- Te is ilyen családban születtél.

- Igen, de nekem az őseim nem ostobák – közölte. – Anyu és Apu nem gondolják magukat többnek, mint Avery-ék vagy Malfoyék. Blackékről nem is beszélve.

- Értem.

Aprilnek egyre inkább úgy tűnt kénytelen lesz beletörődni, hogy Rosette Montgomery a nyakán maradt. Ahogyan abba is kénytelen volt bele szokni, hogy mindenki kicsit tart tőle is, hiszen a Montgomery lány kissé ijesztőnek bizonyult. De mivel mindenki elkönyvelte, hogy barátok, így ő is bele került ebbe a kategóriába. Valamiért nem így képzelte el ezt az egészen. És ezen meglepődött?

Nem. Máshogy nem is alakulhatott volna a saját szerencséjéből kiindulva... Rosette pedig valamilyen teljesen érthetetlen indokból ragaszkodott hozzá. A lány mellé ült a legtöbb órájukon, kivéve bűbájtanon és gyógynövénytanon, ahol a kiszemelt célszemély nem más lett, mint az előbbiekben emlegetett Sirius Black. April gyorsan megértette, hogy ők ketten régi jó barátok lehetnek, akik örülnek egymás társaságának, tekintettel arra, hogy más-más házba osztotta be őket a süveg. Bűbájtanon sikerült elcsípnie egy Lily Evans nevű griffendéles évfolyamtársát, míg gyógynövénytanon egy véletlen folytán a vonaton megismert sápadt fiú, Remus Lupin lett a közvetlen szomszédja.

April izgalmasnak tartotta az órákat, a két kedvence a gyógynövénytan és a bájitaltan lett. Utóbbiból pedig kiválóan szerepelt, a professzor még a második héten meghívta az általa vezetett Lump-klubba. Rosette is meg lett hívva, bár a lány nem nézett ki különösebben lelkesnek. A vörös hajú Lily azonban ugyancsak beutalót nyert a klubba. 

- Rosette?

- Hm? 

- Múlt héten, bájitaltanon, emlegette a Lump-klubbot a professzor - kezdett bele April. Rosette fintorgott egy sort, majd mélyet sóhajtott a klub említésére. - Te tudsz erről valamit?

- Persze - legyintett. - A testvéreim, meg az unokatestvéreim is beszéltek már róla. Az öreg ott gyűjti össze az általa "tehetségesnek" ítélt diákokat. A nagy többség valakinek a valakije... az anyám vezeti például a Debodor hajszalont, ami az Abszol úton van. A nagybátyám és ő jó ideig együtt vitték, de amikor Fleamont bácsi úgy döntött nyugdíjba megy, eladta neki a főzet receptjét, hogy továbbiakban is családon belül maradjon. A Potter és a Montgomery név pedig igen nagy manapság... nem feltétlenül jó értelemben, de nagy - mondta. - Legalábbis a Montgomery nem a legjobb.