Érzelmeim Irántad | Sunghoon FF.

02.

Mikor beértünk a kávézóba Haruto az épületen belül egy elkülönített részre vitt. Nem mondom... Kicsit megijedtem.

- Haruto? -Kérdeztem parányi bizonytalansággal a hangomban.

- Igen Bora ? - nézett hátra.

- Hova megyünk?

- Öhm... Fogd fel úgy hogy a VIP részlegre megyünk. - kacsintott rám.

- Oké... - Nem tudtam hogy pontosan hova megyünk, de bíztam Harutoban.

Még egy hosszabb folyosón átmentünk, majd egy barátságos kis szobába értünk, ami tele volt szekrényekkel egy hűtővel és egy kisebb asztallal, amit székek vettek körül.

-Woow! Ez tök cuki hely! - néztem körül -De, nem is tudtam hogy van itt egy VIP szoba. -néztem rá karba tett kezekkel.

- Hát jó, lehet hogy ez nem egy VIP szoba - vakargatta tarkóját zavartan. - Ez az itt dolgozók kis szobája. Az itteni szekrényekbe szoktuk bepakolni a cuccunkat meg ha még váltás előtt itt vagyunk akkor az asztalnál szoktunk kártyázni vagy hasonlók. - mesélte mosolyogva. - Bocs túl sokat beszélek.

- Nem semmi baj. Ne kérj bocsánatot. - mosolyogtam kedvesen. - Nem hittem hogy itt dolgozol.

- Pedig, itt dolgozom . A mai napot azért mondtam volna le mert úgy volt hogy dolgoznom kell, de aztán Jay átvette a műszakomat. Gyere ülj le! - ültetett le az egyik székre. - Oh mi történt a lábaddal ?- kérdezte észrevéve a most már szakadt farmeromon a kisebb vér foltot.

- Csak elestem. -sütöttem le szemeimet.

- Akkor tiszta ruhát fertőtlenítőt és kötszert kell hoznom. -mondta majd el is tűnt, de hamar vissza is jött. - Itt vagyok. Idehoztam az egyik volt munkatársam KyungMi fekete farmerét és az én egyik fehér pólómat... viszont fehérneműt nem találtam. -hajtotta le a fejét.

- Ez furán hangozhat, de van nálam. -kuncogtam el magam.

- Jól van akkor én kimegyek te öltözz át és - adott a kezembe egy plédet - ne vedd fel a nadrágot még egyből, hanem ezzel takard el magad leápolom a sebedet . - mondta miközben elindult kifelé.

- De várj! Én-- - mintha meg se hallotta volna kiment.

Értem én hogy jó barátok vagyunk talán szerelmesek deeee...Komolyan vetkőzzek le úgy hogy?... Mindegy...

Azt csináltam amit mondott majd mikor kész voltam visszaültem a székere.

- Bejöhetsz Haruto! - kiabáltam ki.

- Itt vagyok - suhant be az a szobába. Letérdelt elém felnyitotta a fertőtlenítő tubusát és egy kicsit kiöntött a vatta pamacsra. - Most ez lehet hogy csípni fog. - mondta majd csak épp hogy hozzá érintette a sebhez felszisszentem a csípő érzésre és el húztam a lábam. - Hmm... Hogy csináljuk? - gondolkozott hangosan.

- Mi lenne ha me-megfognám a kezed? - kérdeztem miközben éreztem hogy lángra kap az arcom gyorsan lehajtottam a fejem nehogy meg lássa hogy elpirultam.

- Jól van - nevetett fel halkan majd oda nyújtotta kezét - szorítsd meg ha fáj. - mosolygott tovább.

Nem mondom hogy sokszor szorítottam meg... Inkább azt mondanám hogy végig szorongattam a kezét.

- Kész is vagy! Kidobom a szemetet addig öltözz fel - állt fel miközben elindult kifelé.

15 perccel később >>>

- Hol lehet már? - kérdeztem idegesen dobolva a lábammal.

Mintha meghallotta volna berobbant a kis helységbe.

- Bocsi hogy késtem csak kiderült hogy ma jött az újonc és mindjárt itt van és annyi a dolog - pakolt le egy kupac papírt az asztalra .

Hirtelen olyan közel került az arca az én arcomhoz mivel ő az asztalnál pakolt én meg a széken ültem. Észre vette hogy bámultam ezért egy férfias kuncogást hallatott.

- Ohh ott van a másik papír amit kerestem - nyúlt át vállam mellett így ajkai olyan közel kerültek az enyémekhez hogy szerintem egy papírlap is alig fért volna be közénk. Éveknek tűnő percekig szemeztünk majd hirtelen rontott be... AZ ÚJ GYEREK?!

- Ohh úgy tudtam hogy ez az öltözős, pihenős szoba, de akkor át nevezhetjük smaci szobára is. - nézett ránk egy gúnyos mosoly kíséretében.

- Sunghoon ne szemétkedj! - szólt rá Haruto komoly hangnemben.

- Jól van főnök - szalutált majd elindult a szekrények felé.

- Szerintem én megyek - álltam fel majd össze pakoltam a cuccaimat.

- Ne! Várj egy kicsit! Kérlek maradj! - nézett rám kiskutya szemekkel. - Légyszi! Leülünk az egyik boxba és egy kis időt együtt töltünk.

- De ő is itt van - böktem fejemmel Sunghoon felé.

- Nem kedveled? - kérdezte.

- Hát nem éppen... - néztem el egy másik irányba.

- Akkor elküldöm a kávézó másik felébe és nem fog kiszolgálni sőt a közeledbe se fog menni. - fogta meg a kezemet. - Csak egy kis romantikus kávézásról lenne szó - mosolyodott el kisfiúsan.

- Rendben... Viszont miért szeretnél velem egy romantikus kávézást? - kérdeztem húzva az agyát.

- Azt majd megtudod - pöckölte meg az orrom.

Megfogta a kezem és vissza mentünk a kávézónak a kávézó részéhez és leültetett egy ablakhoz közeli székhez.

- Mindjárt jövök Bora ! - mosolygott rám kedvesen. Bólintottam egy mosoly kíséretében.

10 perccel később a kávézó logójával ellátott barna kötényben jött felém egy jegyzetfüzettel a kezében.

- Helloka! Mit adhatok e Szépségnek? - bókolt ami miatt pirosas árnyalatot öltött az arcom.

- Hát nem is tudom... - vettem elő az ital lapot hogy valamivel eltakarjam lángoló arcom.

- Tudom ajánlani a napi kedvenc kávét. - mutatott a lapomra tollával ezzel lebontva barikádomat. - Kö-köszönöm! - kezdtem el dadogni is.

- Akkor hozom is!

- Én itt vagyok! Mármint leszek... Mindegy - temettem arcomat kezeimbe.

Hallottam hogy kuncog egyet kislányos reakcióm láttán. Kis idő múlva két pohárral és egy tál sütivel tért vissza.

- Itt is van a rendelésed! -mosolygott rám csábosan.

-Ohh köszönöm !

-Mindjárt jövök csak leveszem a kötényem - mondta majd el is szaladt, de hamar vissza is jött. Velem szemben foglalt helyet és csak mosolyogva nézett rám.

- Öhm szeretnél velem valamiről beszélni? - kérdeztem ismét zavarban.

- Hát... - kezdte el kezét nézegetni - mióta együtt dolgozunk azon a projekten azt érzem hogy jobban megszeretnélek ismerni és több minőségi időt szeretnék veled tölteni. - nézett mélyen a szemembe.

- Nincs ellenemre. -kuncogtam el magam -Mármint az hogy jobban megismerjük egymást.

- Akkor mi lenne, hogyha mondjuk szerdán ugyan itt találkoznánk 17:30-kor ? - érdeklődött félénken.

-Nem hiszem hogy lesz programom - eresztettem el egy halvány mosolyt - Szóval benne vagyok.

- Most feldobtad a napomat! - Vigyorgott mint a tejbe tök.

Kezét rárakta az asztalon pihenő mancsomra. Jézusom de puha a keze! Igaz kacsója hideg volt, de e kedves tett megmelengette szívemet. Arcom a mai nap már nem tudom hányadszor, de ismét vörösödni kezdett. A csodaszép, romantikus pillanatot telefonom hangos csörgése szakította félbe. Elnézést kérve, felálltam majd arrébb sétálva felvettem a telefont. Apa hívott.