Érzelmeim Irántad | Sunghoon FF.

04.

Cipőmet és kabátomat magamra kapva indultam el a közeli parkhoz. Gyors léptekkel haladtam előre. Könnyeim egyre csak gyűltek emiatt homályosodott a látásom. Nem is figyeltem arra, amit csinálok, épp egy zebrán mentem át mikoris hatalmas dudaszó ütötte meg a fülemet. Oldalra kaptam a fejem és egy hatalmas kamiont láttam, ami egyre csak közeledett felém.

Sunghoon pov. :

- Most hova mész Bora? - hallottam fentről anyám hangját.

A lépcsőn le trappolt Bora majd eltűnt az előszobában és becsapta az ajtót. Érdekelt hogy hova megy ezért követtem. Míg ő gyorsan sétált én már lassan futottam utána. 10 perce sétálhattunk. Már a belvárosban jártunk mikor a zebrára lépett Bora úgy hogy körbe se nézett. Mintha megszűnt volna a világ. Ösztönösen indultam el hogy elrántsam a felé száguldó kamion elől. Mindketten megízlelhettük a szöuliaszfaltot. Két fiatal a földön fekszik kiterülve. Elég érdekes látvány. Ahogy szorosan öleltem a lányt éreztem a szapora levegő vételeit. Hirtelen öntött el a düh.

- Mi a f.szt képzelsz Bora!? - rivalltam rá majd felültem magammal húzva őt is.

Nem válaszolt csak lesütötte szemeit.

- Bora! Most komolyan! Mit gondoltál mikor csak úgy leléptél a járdára?! Normális vagy? - böktem meg a karját.

- Nem! Nem vagyok normális! - kezdett el sírni - De ha csak azért jöttél utánam hogy te is elmondd mekkora egy sz.r senki vagyok akkor nyugodtan menj el! .... Tisztába vagyok az értékeimmel. - állt fel majd indult meg a park felé.

- Nem Bora! Állj meg... - nyúltam keze után - Nem... Tényleg nem azért jöttem. Sajnálom! Nem ezt akartam elérni...

- A-akkor miért követtél? - kérdezte úgy hogy szemét le sem vette kezünkről.

- Csak szerettem volna tudni hogy miért mentél el. - mondtam elengedve kezét.

- Hosszú történet... - nézett el egy másik irányba.

- Hát... Időm, mint a tenger. - dőltem neki a falnak.

- Az én dolgom, én problémám, én életem. - felelte rezzenéstelen arccal.

- Oké! Nem szólok bele. Ha nem kell hallgatóság akkor nem kell. - vontam vállat. - Akkor haza mehetünk?

- Mi?! Biztos hogy nem! Ekkora balhé után tuti nem megyek haza.

- Szóval... Mivel összevesztél anyámmal ezért soha többet nem mész haza?

- Nem az hogy soha... Hanem inkább majd... Majd később.

- Akkor mit csináljunk addig? - kérdeztem izgatottan.

- Mit csináljunk? - kérdezett vissza - Mi ketten együtt, semmit. - nevetett fel.

- Ezt hogy érted ?

- Miért akarnál egy stréberrel lógni? - utalt vissza arra amit ma mondtam.

- Jaj az csak vicc volt! Nem kell komolyan venni. - legyintettem.

- Ahelyett hogy sértő "poénokkal" - mutatott idézőjeleket jeleket ujjaival - bombázol foglalkozhatnál mások érzéseivel is.

- Ahj... Minek foglalkozzak olyan személyek lelki világával akik nem jelentenek nekem semmit? - kérdeztem rá emelve tekintetem.

- Aucs... - kapott szívéhez - Ez fájt. Szóval nem jelentek semmit...

- Hát... Már más a véleményem.

- Ennek örülnöm kéne? - kérdezte nevetve.

- Nem tudom döntsd el - kacsintottam rá miközben el nevettem magam.