Érzelmeim Irántad | Sunghoon FF.

01.

- A felügyeleti jog az édesapát Kwon TaeMoo-t illeti. - mondta ki a bíró a "végítéletet", miszerint apukámmal élek mostantól.

Édesanyám szúrós szemekkel vizslatta apukámat, akinek ugyan semmi életkedve nem volt mégis rám mosolygott régi őszinte mosolyával ami az én arcomra is egy halvány görbületet varázsolt.

7 évvel később

Boldogan sétáltam le a lépcsőn annak ellenére hogy hétfő van. Mikor leértem a konyhába apa már ott készítette a reggelit.

- Jó reggelt Apa! - köszöntem neki.

-Jó reggelt Kicsim! - köszönt nekem fülig érő mosollyal.

- Na mi ez a jó kedv? - kérdeztem kíváncsian.

- Ohh semmi, ez.... semmiség. - legyintett.

-Apa - néztem rá komolyan - nekem nyugodtan elmondhatod.

- Hát tudod arra gondoltam hogy... nem is tudom - motyogott.

- Igen? Én figyelek rád. - szugeráltam a szemeimmel.

- Nem lenne kedved Chae-Wonnal és velem vacsorázni? - kérdezte félénken.

-Szívesen elmennék amúgy sincs más programom. - villantottam egy kislányos mosolyt - Most viszont el kell indulnom különben elkések a suliból.

- Jól van menj csak! Legyen szép napod és ne felejts el enni! - adott egy kis pénzt az iskolai büfére. - Szia Bora!

- Szia Apa! - intettem neki, majd kulcsomat zsebembe süllyesztve, telefonomat elő véve indultam az iskola felé.

Telefonom névjegyzékben kutakodtam és végre megtaláltam a projektpárom nevét. Hívni kezdtem végül pár csengés után fel is vette.

- Szia! Mivel tudom hogy ma nem jössz suliba, ezért felhívtalak hogy.... Én tényleg nagyon sajnálom hogy most szólok, de nekem nem jó a ma délután. - szóltam bele elsőként.

- Ohh oké. Igazából ma nekem se jó. Épp most akartalak hívni. - nevette el magát.

- Rendben akkor majd meg beszélünk egy másik időpontot. Most viszont leteszem, mert itt vagyok a suli előtt.

-Okay Hello!

- Szia! - nyomtam ki a telefont.

Belépve az osztály terembe a legjobb barátnőm őrült kalimpálózásba kezdett, de ő ezt csak integetésnek hívja. Leültem a mögötte levő padba ahol egyedül én ültem.

- Jól van gyerekek! Üljetek le! - szólalt meg az osztályfőnökünk. - Lehet hogy tudjátok, de ma jön egy új diák. Szeretném ha kedvesek lennétek vele és segítenétek neki beilleszkedni.

- Persze tanárnő segíteni fogunk! - mondta az osztály elnök.

- Gyere be! - kiáltott ki a tanár a kint álló ismeretlen személynek.

Kis idő múlva egy magas, helyes fiú lépett be kinek szőke színben pompáztak tincsei.

- Kérlek mutatkozz be! - nyaggatta az osztályfőnök.

- Hello - hajolt meg illedelmesen - A nevem Park Sunghoon - "Eddig egész jó" gondoltam én - jó tanuló vagyok szóval okos, kedves és helyes - kacsintott egyet az első padban ülő lányra, aki szinte elolvadt tettétől - Viccet félre téve - váltott komolyabb hangnemre - Szeretem a zenét és szeretek műjégkorcsolyázni. Szerintem ennyi. - pillantott a tanárra, aki a többi lány tanulóival együtt elaléltan bámult szegény fiúra.

- Ohh igen! - tért magához a tanárnő - Akkor ülj oda... Bora mellé. - mutatott a mellettem lévő üres székre.

"Ne már! Miért pont ide? Mindegy csak legyél kedves... Az biztos nem olyan nehéz. "

- Szia Stréber! - Huppant le mellém.

- Én nem vagyok stréber - néztem rá furcsán.

- Akkor különc? Az jobban tetszik? - kérdezte flegmán.

- Mi lenne ha a nevem szólítanál? - kérdeztem flegmán miközben szemet forgattam.

" Hát gratula Bora! Ennyit a kedvességről!"

- Nekem mindegy ennél többet úgyse fogunk beszélni. - igazította meg pólóját.

- Chh, pedig reménykedtem hogy egy kedves vagy legalább egy normális új osztálytársat kapunk... De hát ismét csalódnom kellett. - panaszkodtam.

- Én normális és kedves vagyok csak nem neked szánom a jó tulajdonságaimat.

- Akkor kinek szánod ezek a nem létező " jó tulajdonságaidat" ? - kérdeztem gúnyosan.

- Neki - nézett az osztály vagy hát.... A suli ribancára.

- Húúú jó választás - forgattam meg a szemeimet ismét.

- Tudom, én mindig jól választok - indult el az előbb említett személy felé.

- Istenem... - fújtattam.

- Ennyire gáz? - kérdezte hátrafordulva legjobb barátnőm Soli.

- Igen, hát nézz rá! - mutattam az új srác felé, aki már nagyba tapizta a csajt.

- Uhh szegény csávó. Rosszul választott - csóválta fejét Soli.

- Dehogyis hát ő mindig jól választ. - grimaszoltam miközben Sunghoont "utánoztam. "

- Ezt jól csináltad. - kuncogott fel barátnőm.

>>> Time Skip >>>

Sietnem kellett hogy időben át tudjak öltözni tesire. Épp az öltöző előtt álltam kezem a kilincsen volt mikoris a nevemet hallottam meg és igaz nem szép dolog mégis hallgatóztam. Sajnos a kíváncsiságom nyert.

"- Ja Bora igazán szerencsés hogy az új helyes fiú mellett ülhet. Végre valami jó is történt szegény lánnyal.

- Csak az a baj hogy egy jóképű fiú mellett egy vesztes csődtömeg mellett ül. "

Kezem lecsúszott a kilincsről s szemeimet könnyek mardosták. Tesi cuccom vállamra dobva indultam vissza a terembe hogy összeszedjem a cuccaimat. Már mindenem megvolt és a kedvenc kávézóm felé tartottam. Arcomon megállíthatatlanul folytak a könnyek.
Homályos látásom miatt megbotlottam és elhasaltam a betonon. Feltérdeltem és megpróbáltam befejezni a sírást, ami nem igazán sikerült. Belegondoltam hogy lehet hogy igazuk van. Csak egy vesztes csődtömeg sír összerogyva az út szélén.

- Mindegy ennél rosszabb már úgy sem lehet. - mondtam magam elé miközben felálltam.

Az élet közben vágott. Először csak pár csepp majd végül zuhogni kezdett az eső. Újra útnak indultak könnyeim, de ezúttal elmosta őket az eső. Csak álltam az esőbe és halkan szipogtam.

- Bora ? - kérdezte egy ismerős hang. - Te vagy az Bora ? - Kérdezte ismét miközben egy esernyőt tartott a fejem fölé.

- Igen én vagyok az. - Fordultam Haruto a projekt párom felé.

- Istenem Bora mit csinálsz itt a zuhogó esőben?! - kérdezte mérgesen - Meg fogsz fázni - vette le a kabátját hogy átadja nekem.

- Ne Haruto! Vizes lesz a kabátod! - húzódtam el.

- Pont nem érdekel hogy vizes lesz. Az érdekel hogy ne kapj tüdő gyulladást. - bújtatott a rám nagy kabátba. - húzd fel a cipzárt. Így. - mondta miközben elmosolyodott. - A közelben van egy kávézó oda be megyünk, kérünk italokat aztán megszárítkozol.

- Nem Haruto! Biztos van jobb dolgod mint hogy velem foglalkozz. - mondtam lehajtott fejjel.

- Ha lenne is akkor sem hagynálak egyedül. - fogta meg a kezem, majd a kávézó felé kezdett el szorosan maga mellett húzni.

Eddig sem volt közömbös számomra Haruto, de most hogy így törődött velem... Ez tuti szerelem.

Sziasztok! Meg is hoztam az első részt! Ma még szerintem kirakok párat. Ha helyesírási hiba van benne azt sajnálom. Ez a rész nincs át olvasva.

További szép estét/ napot!

SungMi🧡