Érzelmeim Irántad | Sunghoon FF.

08.

A fájdalom nemhogy múlt volna, de egyre inkább erősödött. Én az anyós ülésen szenvedtem míg Hoon a kormány mögött.

- TE BAROM NE GYERE A SEGGEMBE! ROKKANTAT SZÁLLÍTOK! - kelt ki magából a szöszke.

- Hey! Nem vagyok rokkant! - szóltam rá.

- Ohh bocsika... - mondta majd megint minden figyelmét a vezetésnek szentelte.

Nem mondom hogy úgy vezetett, mint egy őrült.... De úgy vezetett, mint egy őrült. Nem vettem észre, de megérkeztünk a kórházhoz.

- Óvatosan! - mondta Sunghoon majd óvatosan kiemelt az autóból.

Alulról is csodálatosan nézett ki. Angyali arca elvarázsolt és nem tudtam másra koncentrálni csak Rá. Mire fel eszméltem már egy székben ültem... Vagyis... Inkább... Sunghoon ölében...

- Szü-szükséges ez? - kérdeztem fülig pirulva.

- Igen. - felelte egyszerűen.

- De... De van még 7 szabad szék... - mondtam halkan.

- Tudom, de ha menni kell akkor így könnyebben elindulhatunk.

- De tudok egy lábon ugrálni meg---

- Igen tudom hogy van vagy nyolc meg ezer féle megoldás arra hogy ne az ölembe ülj, de én így akarom szóval így lesz! - hadarta el majd mintha mi sem történt volna tovább nézegette az ajtókat hátha kijön valamelyiken a mi orvosunk.

Arcom mintha égni kezdett volna. Nem tudtam mi ez az érzés, de nem volt időm gondolkodni mivel kinyílt az egyik ajtó.

- Kang... Mi? Ja... KANG BORA! - ordította.

- Itt vagyunk! - mondta Sunghoon.

- Jöjjenek! - mondta unottan.

Kezdem megszokni hogy így "megyek" mindenhova. Igen... Megint Hoon cipelt. Az orvos intett hogy tegyen le a vizsgálóágyra.

- Nos... Mi a probléma? - nézett ránk. - Miért jöttek a sürgősségire?

- Öhm... Tudja a húgom leesett a lépcsőn és fáj a bokája... - mondta helyettem Hoonie.

Mintha amúgy megnémultam volna.

- Akkor nézzük! - vette le a cipőt a lábamról - Jajaj! Hát ez igen csúnyán fel van dagadva. Biztosan kelleni fog egy röntgen. Meg szerintem mára bent tartjuk a lányt.

- Ohh rendben... - Sunghoon biztatóan rászorított a kezemre.

Nagyon jól esett hogy így aggódik értem.

- Rendben... Ha jól látom a röntgen most szabad is szóval mehetünk. - mondta majd elindult.

Szöszke szokásosan karjaiba kapott, de a doki hátra fordult és ránk szólt.

- Fiatal fiúcska légyszi ne így cipeld a barátnődet. Nagyon magadra vonod a figyelmet és a gyakornok lányok nem tudnak rám koncentrálni! Szóval tud ő bicegni! - legyintett majd elment.

Követni kezdtük és Sunghoon lesz.rva azt amit kért a doktor karjaiban cipelt.

*Time Skip*

Hát... Nem hittem hogy ilyen sok időt igénybe fog venni. Este kilenckor jöttünk ide és most... Hajnali három van... Igazából csak meg húztam a boka szalagomat... Nem akkora probléma... Dehogy nem! Nagyon is az!! Végül haza engedtek így otthon a kényelmes kétszemélyes ágyamban aludhatok!

- Sajnálom hogy ez történt! - mondta Hoonie miközben be takart.

- Nem a te hibád! - mondtam mosolyogva.