Érzelmeim Irántad | Sunghoon FF.

17. rész

Bora pov.:

Már furcsán kezdődött a szülinapom. Először is későn keltem... Mondjuk ez lehet azért volt mert mindig kinyomtam az ébresztőm.

- Boraaa~ - lengette kezeit szemem előtt Sunoo. - Itt vagy? - kérdezte mosolyogva.

- Testben igen - feleltem - De fejben nem itt járok.

- Na min gondolkozol? - kérdezte Jay.

Na min is gondolkodtam?... Hát... Sunghoon? Általában Ő jár a gondolataimban...

- Csak a dolgozaton gondolkodtam. - mondtam a kitalált gondolataimat.

- Áh értem... - mondta Sunoo egy sejtelmes mosollyal.

- De ma nem is íru--- - kezdett bele Niki, de Jay félbeszakította.

- Egyél - tömött egy adag puffasztott rizst a legfiatalabb szájába Jay.

A reggelit gyorsan befejeztem, de nem álltam fel az asztaltól amíg a többi fiú be nem fejezte a reggeli evészetet. Gyorsan elmosogattunk a fiúk elkészültek és indultunk is volna... De a bejárati ajtó nyitódására kaptuk fel a fejünket.

- Bora! - hallottam meg apám hangját az előszobából.

- Baszki - ijedtem meg... Nem láthat meg ennyi fiúval... - Jay! - néztem a fiú szemeibe - Menjetek ki az udvarra és ott alacsony a kerítés másszatok át rajta és tünés!!! Apám nem láthat meg titeket! - daráltam le gyorsan.

- Indulás - terelte ki a fiúkat a konyhából még épp időben.

- Hát ti? - kérdeztem eltakarva a sok tányért - Nem tart még az üzleti út?

- Yaaah! Hát nem is örülsz az apádnak? - ölelt meg apa... Ami igazán jól esett. - Boldog születésnapot Bora!! Tessék itt az ajándékod! Ezt tőlem és Chaewontól kapod - nyújtott át egy közepes méretű fekete dobozt.

- Nem kellett volna! - mondtam rá nézve.

Óvatosan kinyitottam és megláttam egy csilli-villi, inkább pink smink palettát... Ezt biztos nekem vette?

- Ugyan már a lányom vagy! Hát biztos hogy nem felejtelek el! - legyintett.

- Köszi... Szépen! - mondtam miközben próbáltam minél hihetőbben mosolyogni.

- Jaj ne köszönd! - intett ismét.

- Sajnos nekem mennem kell a suliba... Szóval Sziasztok! - mentem ki gyorsan a házból.

A fiúk már nem voltak itt... Szerintem elindultak az iskola felé. Így is késésben voltam... Ezért inkább én is afféle vettem az irányt. Sunghoont közben vagy ezerszer hívtam hogy szóljak neki a reggeli "balesetről"... De egyszer sem vette fel.

- Itt ismét Bora - beszéltem a hangrögzítőbe - Nem tudom hogy mit csinálsz, de ha esetleg lesz időd - be nézve a kávézó ablakán megláttam őt... Egy... Egy lánnyal? És ő nem is akárki... Hanem Soli... - Mindegy.... Már mindegy - nyomtam ki a hangrögzítőt.

Idegesen fordultam el. Komolyan?! Miután elmondtam Solinak hogy tetszik nekem Sunghoon... RANDIZIK VELE? Milyen barát az ilyen? Hát semmilyen! Amint beérnek lesz egy beszélgetésem velük.

Mérges léptekkel indultam meg az iskola felé. Ahogy egyre közelebb értem dühös csillapodott és helyére a végtelen szomorúság költözött... Nem hittem hogy ezt az érzést az a két ember fogja kiváltani belőlem, akiket a legjobban szeretek.

- Hellooo Bora! - integetett Jake.

- Hello! - intettem vissza egy hamiskás mosollyal.

- Mi a baj? Látszik rajtad ne tagadd - Jött oda Jungwon is.