Érzelmeim Irántad | Sunghoon FF.

20. rész ( Epilógus )

Reggel kómásan tértem magamhoz... Egyedül. Az ágyam üres volt. Sunghoon holmijai nem voltak a szobámba. Egyedül a szürke hoodieja volt ráterítve a székem háttámlájára. Furcsállva a szituációt indultam el a földszintre, a konyhába. Az asztalnál csak apa ült a reggeli kávéját szürcsölgetve és újságot. Nagyon furcsa nekem ez az egész.

- Jó reggelt - köszöntem halkan - Hol van Sunghoon? ... És Chaewon?

- Már nem jelentenek problémát - tette le az újságot.

- Ezt... Ezt hogy érted? - remegett meg a hangom.

- Hát hogy Kicsim? - nevetett fel - Miközben csicsikáltál kiraktam Őket. - mosolygott rám - Nem kellennek nekünk ilyen emberek.

Torkomban gombóc nőtt, szemeimet könnyek mardosták és éreztem hogy forog velem a világ.

- Nem mellesleg - lépett mellém - szereztem neked egy TÖKÉLETES barátot. Jobb, mint Sunghoon... Sokkal. - fordított meg és szembe találtam magam a rémálmommal.

- Szia Édes - kacsintott rám Haruto.

- Nem... Nem lehet - suttogtam megtörten magam elé.

- Oh dehogynem - simított finoman könnyáztatta arcomra az a fiú, aki megcsalt... Aki megalázott és átvert.

Egyszer csak minden elsötétült.

Ijedten, könnyezve és izzadtan riadtam fel az ágyban. Amint realizáltam hogy ez csak egy szörnyű álom volt hangos zokogásba kezdtem. Sunghoon azonnal felült és segíteni próbált.

- Mi a baj? Bora mi történt? - kérdezte még félig álomban.

- Semmi - próbáltam lenyugtatgatni magam.

- Jagi... Hallom hogy sírsz? Rémeket álmodtál? - kérdezte miközben finoman ölébe húzott.

- Igen - szipogtam karjaiba.

- 10 perc múlva kéne kelnünk... Már felesleges vissza feküdnünk. - simogatta hátamat - Akarsz róla beszélni vagy inkább felejtsük el?

- Felejtsük el... Kérlek - bújtam hozzá már amennyire csak tudtam.

- Rendben - puszilt fülem mögé.

Rossz kedvem valamivel javult... Főleg a puszi és az ölelés miatt.
Magamat megemberelve keltem ki finom öleléséből és kezénél fogva húztam fel az agyról hogy neki álljunk készülődni.

Sunghoon polóját levéve kezdett volna öltözködni, de kis lányos zavaromban, gyorsan el fordultam.

- Jagiya? - hallottam meg hangját - Miért fordulsz el? - kérdezte nevetve.

- Me-mert öltözöl - helyeztem át egyik lábamról a másikra az egyensúlyom.

Hallottam hogy édesen felnevet majd pár pillanat múlva megfogta vállaimat és magával szembe fordított.

- Kicsim... Ennyire zavarba vagy? - kérdezte immáron felöltözve. Csak egy néma bólintásra futotta - Édes vagy - puszilt meg majd bement a fürdőbe.

Amíg Sunghoon fogat mosott és hasonlók én is gyorsan felöltöztem és össze pakoltam a táskám. Majd helyet cseréltünk és miután végre mindketten készen voltunk fel kaptuk a cuccunkat és együtt, egymás kezét fogva elindultunk a lépcsőn le egyenesen a bejárati ajtó felé.

- Fiatalok Ti vagytok azok? - kérdezte Chaewon.

- Igen! - mondtuk egyszerre.

- Csináltam reggelit! - futott ki hozzánk az előszobába egy-egy zacsival a kezében.