A Sárkány leánya

1 fejezet

Egy este ami egy kicset volt éltető a többitől.A mindössze 10 éves Visenya Targatyen a Vöröseröd sötét folyosónin lopagodva sétált ne hogy valaki meghalja vagy, hogy le ne bukjon.

Ez az este annyitol volt másabb, hogy az estén az egész család együtt vacsorázott ahol jelen volt I Viserys király, Aemma királyné és a lányai Rhaenyra és ikertestvere Visenya.

Visenya szokása az volt, hogy amikor már mindenki aludt akkor ő kiszökött és, gyakorolt és gyakorolt. Minden egyes este magát tanította. Azért tanított magát mert az volt az álma, hogy egy nap majd csatába mennyen és persze azért mert lány volt apja nem engedte neki, pedig sokszor könyörgött neki de mind hiába. A testőrség kiképzéseinse se vehetett részt, mivel ő egy lány volt, és azért se mert ő hercegnő volt, a király lánya is . Ezért ott se kepezhettek ki mint a livagokat vagy a katonákat vagy akár mint a fiúkat . De őt ez nem tántoritótták el az álmaitol.

Míg a testvére Rhaenyra és az udvarhogyek himeztek vagy esetleg verseket olvastak , ő nem, ő mindig történelmet olvasott,a sárkánylovasok életéről. Ez így ment több mint 4 éven keresztül. És soha nem mutatta azt, hogy fel akarná adni.

4 ÉVVEL KÉSŐBB

Visenya ma este is éppen gyakorolta a kardforgatást, csak hogy nem volt egyedül. Annyira belefeledkezzet a gyakorlásb, hogy észre se vette hogy valaki figyeli.
Éppen a gyakorló bábut ütötte le (amit persze ő rakott oda minden este). És ekkor a nagy csendbe csak egy tapsot hallott. Hirtelen ilyetében megfordult.
-Bácsikam? - kérdezte meglepve.
-Ügyes vagy, hercegnő - mondta büszkén Daemon Targaryen, a király öcse.
-Nem is vagy mérges?, meg se lepődél? - kérdezte hitetlenkedve Visenya.
-Nem, mert én tudtam mindig is, hogy te más vagy mint a többi lány ebben a várban, vagy akár a 7 Királyságban.
Visenya csak mosolygott ,és ekkor Daemon megfordult és elindult.
-Várj - fordult vissza és várta hogy mit mond - kérlek ne mond el senkinek, különösen atyának ne. Kérlek!
-Egy feltételek - mondta Daemon - ha ezentúl velem gyakorolsz és nem egyedül.
Visenya annyira meg örült, hogy hirtelen szóhoz se jutott, egyszerűen csak megőlelte Daemon-t és csak ennyit tudott mondott -köszönöm bácsikam!

4 HÓNAPPAL KÉSŐBB

Reggel Visenya és Raenyra éppen be léptek a szüli halotermeb, hogy együtt reggelihezsenek.
-Jó reggel - mondták egyszerre a lányok és le ültek.
-Visenya fáradtnak tűnsz, tán nem érzed jól magad - kérdezi az anya aggodalommal.
-De, jól vagyok csak nem aludtam túl jó - mondta Visenya, hogy menyugyassa édes anyát
-Visenya, ma ugye velm jössz? - kérdi Raenyra testvérétol.
-Hová ? - kérdi kissé összezavarodv Visenya
-Tegnap még ígérted, hogy ma velem jössz, hogy együtt repülhessünk, nem emlékszel, de ha nem akarsz akkor nem kel jönnöd
-Jaj, Raenyra tudod, hogy a testvérének nincs sárkány, és tudod hogy.... - monda az anyuk
-Semmi baj anya, igen megyek Raenyra - mondta Visenya, félbe szakítva anyát, egy kis mosollyal, ami látszott hogy nem igazi.
Ugyan is neki mindig is fájt, hogy a tojása nem kellt ki mint a testvérének. Sose váltotta volna be, de ezért mindig is féltékeny volt a testvérére. Talán ezért döntött úgy, hogy inkább megtanuja a kardforgatás minden apró titkát, hogy ő jobb legyen mit a királyság legjobb lovagjai.
Visenya bele feledkezett a gondolataiba, azt se vette figyelembe, hogy körülötte mit beszélnek. Csak egy valami zavarta meg a gondolatait. Meg pedig az, hogy kopogtattak.
-Szabad - mondta a király
Ekkor belépést az egyik őr
-Daemon Targaryen, van itt felség- mondta majd elmét, és belépést Daemon.
5 éve nem volt itthol és nem látta senik, nem is beszélt az öcsével és családjával. Legalábbis mind ezt hitték.
-Jöjj közelebb és foglaj helyet öcsém - monda a király
-Köszönöm - monda Daemon és le ült Visenya mellém.

Raenyra az égen szállt Syrax háta, és a testvére mögötte ült. Visenya nagyon boldog volt ilyenkor, nem volt semmi gondja, mert csak ekkor volt gondnélküli, csak ekkor volt szabad, de nem teljesen, mert nem ő volt Syrax lovasa.

Amikor mindig le szállnak Visenya szíve össze szórúl a fájdalomtol, mert mindig is érezte, hogy valami hiányzik az életéből. Még pedig a sárkánya, ami sose kelt ki, de nem adta fel a reményt, hogy valaha lehet sárkánya. Bár ennek elég kicsi volt az esélye.